Ma betöltöttük a 17. hetet, elég gyorsan telik az idő, a legközelebbi UH (dec.1.) idején már félidősek leszünk! Pénteken voltunk a dokinál, aki elég huncut volt: rövid úton letudta az UH-t, a kezünkbe adott egyetlen 2D-s képet, majd közölte, hogy örülne, ha szombaton el tudnánk jönni egy UH továbbképzésre, ahol ha vállaljuk a "pocakmodell" szerepet, cserébe kapunk szép 3D és 4D fotókat. Mivel úgyis ráértünk szombaton, igent mondtunk. Azért is jó döntés volt ez, mert az integrált teszthez most volt aktuális az újabb vérvétel, azonban két asszisztens három szúrásból nem tudott tőlem vért venni, így a negyedik szúrást inkább szombatra halasztottam.
Az UH továbbképzésen aztán kiderült, hogy közel se mindegy, ki kezeli a készüléket... A mi dokink nagyon profi ebben, nagyon jó gépei is vannak, nem csoda, hogy hozzá járnak tanulni mások. A továbbképzésen résztvevő két hölgyet azonban megtréfálta a babánk, ugyanis ebéd és kávé után nagyon kis ficergő-mocorgó volt, éppen amikor megtalálták a megfelelő betekintési szöget, akkor arrébb ment. Az első hölgy kissé erősen nyomta a hasamat, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a baba a második gyakorlónál már eltakarta a kezeivel az arcát, a térdeit pedig felhúzta a fejecskéjéhez, így egy kis gombóc lett, nem lehetett róla jó felvételeket készíteni. Összességében megérte elmenni, jó érzés volt látni a kis drágánkat, ahogy boldogan ficánkol odabent, de a beígért szép fotók nem készültek el, az átadott két képen olyan kis alien-forma szegény kicsikénk. :-) Egyébként az ülőmagassága már 11 centi.
Pénteken amúgy biztossá vált, hogy kislányunk lesz! Nagyon örülünk neki, este neki is láttunk neveket böngészni. A férjem kinyomtatta az összes anyakönyvezhető nevet, hát, elképesztő, micsoda választék van, és ami igazán elképesztő, az az, hogy 100-ból 98 kifejezetten extrém, furcsa hangzású, elképzelni nem tudom, ki ad ilyen neveket a gyerekének. Először bekarikáztuk, ami tetszik, aztán a vezetéknévvel együtt kiírtuk a legjobban tetszőket - ekkor kilenc név volt a listán: Alíz, Emma, Júlia, Márta, Laura, Viola, Zsófia, Sára meg talán a Klára volt még. Aztán szűkítettük a kört, a Júlia, a Viola és a Zsófi lett a top3. A férjemnek a Zsófia nagyon tetszik, közben anyósom - tőlünk függetlenül - elmesélte, hogy egyszer csak beugrott neki ez a név, így egyelőre ez tűnik nyertesnek. Az elmúlt két napban már Zsófibabának szólítottuk a kicsinket.
Szépen mocorog már, egyre többször látszik kívülről, hogy éppen mozdul egyet. Néha mintha már érezném is, bár egyelőre gyenge ez az érzés, nem is vagyok biztos, hogy azt érzem. A doki amúgy azt mondta, hogy nem hallott még olyat, hogy látjuk, de nem érezzük a babát. Mindegy, nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy továbbra is jól vagyunk, mostanában kicsit pörgős ugyan a munkám, de van elég energiám, és törekszem arra, hogy ne idegesítsem fel magam. Hétvégén szédültem néhányszor, voltunk Veresegyházán a macifarmon, ott többször s férjembe kellett kapaszkodnom, egyszer le is ültem pihenni. A pocakom az elmúlt 1,5-2 hétben sokat nőtt, beszereztem a második terhes nacimat is, és sajnos mostanában a súlyom is elindult felfelé. Sokáig tartottam a 1,5-2 kiló pluszt, aztán egyszer csak hirtelen lett ebből 4-4,5 kiló. Nem vészes még mindig, szerencse, hogy a terhesség előtt lefogytam, így a szokásosnál alacsonyabb súlyról indultam. Mindenesetre kicsit visszafogom az édességet és jó lenne többet mozogni.
A hétvégén amúgy átvettem a jógaoktatói oklevelemet, véget ért az oktatás. Jó lenne azonnal elkezdeni a tanítást, hogy ne essek ki belőle, de most attól tartok, nem lesz rá energiám és időm. Egyelőre azt se tudtam kialakítani, hogy én magam mikor és mit mozgok. Jó lenne rendszeresen, legalább hetente egyszer eljárni kismama jógára. Kinéztem egy helyet nem messze a munkahelyemtől, de pl. tegnap se tudtam elmenni, mert túlórázni kellett... Szóval, most minden változik bennem és körülöttem, befelé forduló időszakomat élem, így nem tudok most másoknak adni, tanítani. Biztosan eljön majd ennek is az ideje, most nem akarom ezt erőltetni. A megszerzett tudást már nem veszi el tőlem senki, és egyébként is, a tanfolyam elsődleges célját elértem: sokat változtam én magam, változott a gondolkodásom, sokkal kiegyensúlyozottabb és derűsebb vagyok, mint korábban. Persze a jóga mellett a terápia is kellett mindehhez.
Na jó, lassan befejezem, egy dolog még: jövő héten megyek endokrinológushoz, a pajzsmirigy értékeim jobbak, mint valaha! Az ATPO, ami áprilisban 208 volt, szeptemberben 86, most 37, ami éppen csak a 32-es felső határérték felett van! Ilyen szép eredményt szigorú diétával sem tudtam elérni. A baba jót tesz nekem, az autoimmun folyamatok elcsitultak bennem. Nagyon jól vagyok, minden kerek, főleg a pocakom!!! :-)
