Kimerültem

Kimerültem, elfáradtam. Testileg és lelkileg is. Mostanra felzabálták a lelkemet a monoton napok, a felnőtt társaság hiánya és persze a kialvatlanság. Már nem tudok honnan töltekezni. Isteni szerencse, hogy januarban rátaláltam a mozgásra, az hetekig keretet, ütemet adott a napjaimnak és nem utolsósorban sikerélményt. Sikerült hetente 3x tornázni, majd mellette futni is, és szépen lement 8-9kg. De persze ezt is meguntam, ebbe is belefáradtam. Az utolsó program végét már eléggé ellógtam, a diétát rég nem tartom. Szépen gömbölyödöm is vissza. Ma reggel kijöttem futni, de katasztrofálisan ment. Sajnos a csekély társasági életemnek is lőttek nyáron, a nagylányommal látogatott torna foglalkozások és a babás programok is szünetelnek szeptemberig. És lassan vége a bölcsinek, ami előhozta az eltemetett lelkiismeret-furdalásomat, hogy miért kellett olyan kis mazsolaként beadni Zsófit a bölcsibe. Mostanában is túl szigorú vagyok vele, szeretnék jobban a kedvében járni. A gyerkőcök szenzora egyébként elképesztő, amióta kimerült vagyok, még jobban húznak felém, jönnek, lógnak rajtam. Szeretem őket nagyon. Hálás vagyok, hogy az édesanyjuk lehetek. És szeretném elkezdeni írni a macis mesét...