27+3 4D ultrahang

Nagyon vártuk a tegnap estét, akkorra volt időpontunk ugyanis 4D ultrahangra. Már napokkal ezelőtt elkezdtük magyarázni Zsófikának, hogy megyünk megnézni őt, legyen majd ügyes és aktív, hogy jól láthassuk. Kedd délután ettem egy kocka málnás étcsokit, arra nagyon beindult, ezért vittem ebből a csokiból a rendelőbe is. Az uh előtt megettem egy kockát, majd a vizsgálat elején még egyet - ez meg is tette a hatását, nagyon ügyesen mocorgott. Csak azt nem tudtuk, hogy emellett az is szükséges a jó képek elkészüléséhez, hogy arccal kifelé forduljon és viszonylag középen helyezkedjen el. Nos, a kislányunk 2-3 hete felvett egy pozíciót, amiből nem enged: egész alul, a pocakom alján fekszik, a kis feje jobb oldalon van egész a csípőcsontomnál, a lábai pedig középen, kissé balra a köldökömtől. Tegnap este is így volt a pocakban, ráadásul arccal befelé helyezkedett el. Az ultrahang kép így szépen mutatta a gerincét, láttuk az összes csigolyáját és bordáját, láttuk, ahogy hadonászik a lábacskáival, de az arcocskáját nem láttuk. Egyrészt a csípőcsontom kitakarta, kevés volt azon a részen a magzatvíz, másrészt szokás szerint fogta a fejét a kis kezével, a tenyerével kitakarta az arcát.

Az ultrahangot végző nő javasolta, hogy forduljak jobbra-balra, aztán ettem még szőlőcukrot és lépcsőztem is 5 percet, de hiába, a kisasszony nem adta fel a kényelmi pozícióját! :-) Így végül nem készültek képek, felajánlották, hogy menjünk vissza egy másik napon, akkor megpróbáljuk újra elkészíteni a felvételeket. 3 hét múlva jelentkeztünk be, az utolsó munkanapomon megyünk. Akkorra már a 31. hétben leszünk, már nagyobb lesz, mint most, így valószínűleg új fekvéshelyzet lesz számára kényelmes. Azt olvastam, hogy a 30. hét után sok baba már befordul fejjel lefelé, jó lenne, ha Zsófika is így helyezkedne majd el: arccal kifelé a pocak közepén. Majd elmagyarázzuk neki, hogy mit szeretnénk, hátha meghallgat és együttműködő lesz!

De abszolút nem bántuk meg, hogy voltunk tegnap, az igazi élmény ugyanis az volt, hogy láttuk őt mocorogni a kijelzőn, láttuk, hogy tényleg úgy fekszik, ahogy azt mi gondoltuk, megnyugodtunk, hogy jól van, jó helyen van, szépen fejlődik. Már 35 centi és 1280 gramm! December 1-je óta megháromszorozta a testsúlyát, nem csoda hát, ha sokat nőtt azóta a pocim (és a súlyom is... :-S)Nagyon cuki volt, ahogy icergett-mocorgott, és olyan érdekes, hogy már a novemberi ultrahangon is hasonlóan feküdt, akkor is fogta a kis fejét és felhúzta a lábait az arcához. Igazi kis egyéniség már most is! :-) Egyre többet kommunikálunk vele, a férjem esténként beszél hozzá, ráteszi a fülét a pocakomra, és igen gyakran visszajelez nekünk a baba, elkezd rugdosni, sokszor célzottan oda rúg, ahol a nyomást érzi. Nagyon kis édes, már most nagyon szeretjük!

Tegnap este megrendeltük a bababútorokat, remélem, jövő péntekre ki tudják szállítani. Holnap pedig megyünk az IKEA-ba, ott vesszük meg a szekrényeket, mert a gyerekszobában már eddig is volt 2 szekrény, így ahhoz illő elemekkel akarjuk kiegészíteni a bútorzatot. Amint írtam, február 13-a lesz az utolsó munkanapom, utána kiveszem a 10 nap szabadságomat, március elejétől pedig táppénzre megyek. Most úgy tűnik, hogy a szülési szabadságot csak a baba születése után érdemes megkezdeni, mert akkor tovább kapom majd a CSED-et, ami kb. a fizetéssel egyenértékű, és a GYED-es időszak később kezdődik. Ez azért jó, mert a GYED-nél több a táppénz összege, így végeredményben több pénzt kapok. A mai napot leszámítva tehát 3 hetem van még a munkahelyen, ez nagyon jó érzés. Szerencsére már nem kapok túl sok feladatot, az utódomat is megtalálták, igaz, elég furcsa a lány, mert hétfőn küldött neki és nekem egy e-mailt a főov., hogy keressük egymást, de azóta sem jelentkezett. Én úgy gondolom, hogy neki kellene kezdeményeznie a találkozót, végülis az ő érdeke, hogy elmondjam és átadjam neki az ügyeket. A hátralévő időben már nem akarom megváltani a világot, a főnökök most úgyis egy konferenciára készülnek ezerrel, az én ügyeim ráérnek. Egy-két anyagot még elkészítek, előkészítek, aztán majd az utódom befejezi az ügyeket, végülis ezért jön.

Napról napra egyre közelebb van az az időszak, amikor már otthon leszek, és annyi lesz a dolgom, hogy sokat pihenjek, könyveket olvassak, felkészítő előadásokra és tanfolyamokra járjak, valamint beszerezzek és előkészítsek mindent, ami a baba érkezéséhez szükséges. Tegnap is azt mondták, hogy egy héttel fejlettebb a koránál, így jó eséllyel április 21-e előtt meg fog érkezni hozzánk Zsófibaba. Élvezem a terhességet, nagyon jól vagyok testileg-lelkileg, jól érzem magam a bőrömben, és hiszek abban, hogy a baba is jól érzi magát a pocakomban. Az unokatesóm is terhes, szokott néha e-mailt írni, ő folyton panaszkodik valamiért, fél a szüléstől, fél, hogy mindent el tudjon addig intézni, és fizikailag sincs jól a kezdetektől fogva. Szerintem ő nem volt felkészülve a babázásra lelkileg, fiatalabb nálam, és úgy érzem, hogy a párkapcsolata sincs teljesen rendben, önmagában is bizonytalan, és ezért éli meg nehezen ezt a helyzetet. Én örülök, hogy az elmúlt időszakban magamra találtam és megerősödtem annyira, hogy magabiztosan és örömtelin tudjam megélni a babavárást. Csodálatos ez az időszak, és azt hiszem, az még csodálatosabb időszak vár ránk!

26+2 Erős vagyok és magabiztos

Tegnap voltam először szülésfelkészítő tanfolyamon. Régóta nézegettem a kórház honlapját és gondolkodtam, mikor érdemes menni, de tegnap végre el tudtam szabadulni a munkahelyemről és kedvem is volt, így elmentem. A szülészeti részleg vezetője tartott egy kb. egyórás előadást a szülésről, konkrétan, hogy mik a jelek, mikor kell elindulni a kórházba, hogyan zajlik az egész folyamat, hogyan tudnak segíteni az apukák, stb. Én eddig eléggé féltem a szüléstől, de most ez az előadás abszolút megnyugtatott. A legfőbb üzenete az volt, hogy mindenki úgy viselkedik a szülőszobán, ahogy egyébként az életben. Vagyis, nem kell, hogy a szülés kiabálós-kapkodós legyen, mint a filmeken, hanem lehet csendesen, nyugodtan, méltósággal szülni. A doki konkrétan azt mondta, hogy ha valaki magabiztos és nyugodt, szeretteljes környezetből érkezik, akkor a jól felkészült kórházi személyzet és a feleséget támogató apuka segítségével - az objektív fájdalom ellenére - meg tudja élni a szülést nyugodtan, harmóniában. Az előadás után meg lehetett nézni az egyik szülőszobát, a másik éppen használatban volt. A szülészeten éppen március-áprilisra terveznek átépítést, lehet, hogy éppen akkor lesz átköltöztetve az egész részleg máshová, amikor mi megyünk szülni, de mindegy, majd lesz valahogy, ezen előre nem izgulok. A szülésznő is elmondta, hogy a természetes szülést preferálják, alkalmaznak mindenféle alternatív módszereket, és mivel kicsi a hely és nincs zsúfoltság, van idő odafigyelni mindenkire egyénileg. Remélem, jövő héten is el tudok menni! :-)

Az előadás közben többször meghatódtam, mert azt éreztem, hogy ez pontosan az a hozzáállás, amire nekem szükségem van. A terápia hatására mostanra teljesen megismertem magam, már nem szoktam pánikba esni, higgadtan és tudatosan kezelem az életben előforduló helyzeteket. Elég erős és magabiztos vagyok ahhoz, hogy így éljem meg a szülést: természetesen, befelé fordulva, harmóniában. Tudom, hogy fájni fog, sőt, nagyon-nagyon fog fájni, de nem erre kell koncentrálni, hanem arra, hogy ez az élet része, képes vagyok arra, hogy a kisbabámat majd a kellő időben világra hozzam, ebben ő is segíteni fog, az orvos és a szülésznő is segíteni fog, a férjem is segíteni fog, és nem utolsósorban a testem is segíteni fog. Már ez az egy alkalom is sokat segített abban, hogy másképpen álljak hozzá a szüléshez, a félelem helyét átvette a reményteljes bizakodás, hogy minden rendben lesz.

Lassan véget ér a második trimeszter, már tervezgetjük a babaszobát, jövő csütörtökön megyünk 4D ultrahangra, és azon is töröm a fejemet, hogyan lesz érdemes elmennem rendes szabadságra, táppénzre, majd szülési szabadságra. Rengeteg hivatalos ügyet kell intézni a babavárás körül, engem pedig már előre idegesít a sok formanyomtatvány és a bonyolult ügyintézés. De megpróbálom a friss infókat levadászni a netről, és minél inkább felkészülni, hogy minden flottul menjen.

Még egy érdekes dolog történt mostanában: a múlt héten elkezdtem levelezni egy volt kolléganőmmel munkaügyben, és mivel tudom, hogy ők is régóta szeretnének babát, rákérdeztem, mi újság. Ősszel mennek lombikra, és persze eléggé készen vannak már az egész folyamattól. Leírtam neki a tapasztalataimat Katalinról és Fülöp dokiról, nagyon hálás volt az őszinteségért és azt ígérte, hogy mindkettejüket felkeresi. Katalinnak meg is írtam, hogy számítson az ismerősöm hívására, remélem, tényleg összejön a találkozás, sikerül majd egymásra hangolódniuk és neki is segíteni fog a terápia- Őszintén drukkolok nekik.

Olyan jó érzés, most tényleg úgy érzem, hogy megnyílt a szívem, az a megfagyott rét, amit az egyik terápián láttam, kezd felengedni. Még bejárok dolgozni, de szerencsére nem vagyok leterhelve, így lelkileg teljesen rá tudok hangolódni a babavárásra. Minden nap örömmel figyelem a pocakom növekedését, Zsófika fejlődését. Változó, mikor milyen napja van, ma például eddig nyugodt volt, szerintem még szuszizik, de tegnap elég aktív napja volt, többször is mocorgott, amikor pedig a kórházban vártam az előadást, úgy rugdosott, hogy rendesen hullámzott a felső a hasamon! :-) Amikor otthon vagyunk nyugiban, hallja a férjem hangját, ahogy beszélgetünk vagy konkrétan hozzá beszél a pocakon keresztül, mindig megélénkül, reagál a hangokra és az érintésre! A hétvégén konkrétan a férjem rátette a fejét a pocakom jobb oldalára, erre Zsófika oda húzódott, és elkezdte bökdösni, rugdosni Apa fülét és arcát!! :-) Olyan kis Drága, nagyon szeretjük már most is!

25+0

Vártam a mai napot, ugyanis december 1-je óta nem láttuk a babánkat, nagyon készültünk a ma esedékes vizsgálatra. Beszéltünk a Kicsinkkel, hogy viselkedjen ügyesen a doktorbácsinál, mutassa meg szépen magát, ne takarassa a kezével és a lábával a kis arcocskáját, hagyj készüljenek róla szép felvételek. Zsófika pedig olyan rendes volt, hogy így is tett, a vizsgálat idején egy kicsit mocorgott, de nem takarta el magát. Csakhogy most sima terhesgondozás volt, amihez már úgy tűnik - most, hogy népszerűbb lett a rendelő, több az orvos és az árak is emelkedtek - nem tartozik hozzá a részletes babamozi... Korábban 3-4 képet kaptunk a terhesgondozás után, amelyek között 3D-s is volt. Most azonban csak 1 homályos 2D-s kép jutott, amin oldalról látszik elmosődva a baba. Elég csalódott vagyok emiatt, eddig olyan elégedett voltam az orvosommal... Ráadásul 8-ra volt időpontunk, a doki negyed9-re jött be, és előttünk szólított még két (gondolom protekciós) pácienst. Mindegy, szakmailag amúgy teljesen körültekintő volt, kenetet vett, megmérte a méhnyak hosszát (4,6 cm, azt mondta, az jó), a belső és a külső méhszáj is zárva van, a babának van elég magzatvize, a kis szíve szépen kalapál, és összességében is minden rendben van vele, egészségesen fejlődik. És ez a lényeg. Az ünnepek előtt elvégeztettem a második laborvizsgálatot, aminek része volt a cukorterheléses vizsgálat is, szerencsére minden értékem rendben van. Minden alapvető vizsgálatot tehát elvégzett a doki, részletesen megkérdezett, hogy érzem magam, viszont elmaradt a babamozi és azt sem tudtuk meg, éppen mekkora és milyen súlyú a kislányunk... Összességében tehát a várva várt orvoslátogatás csalódást okozott, de ez semmi ahhoz képest, hogy tudjuk: Zsófika jól van, szépen fejlődik, és napról napra egyre többet ficánkol! Olyan édes, olyan nagyokat tud már rúgni!!! A hétvégén komoly kombinációkat mutatott be a kis kezével és lábával! :-))


Élvezem a terhességet, jól érzem magam a bőrömben, bár kissé aggaszt a terebélyesedésem. Az elmúlt egy hónapban nagyon sokat nőtt a pocim, és ami még aggasztóbb, hogy december közepén már +7 kg-nál jártam, most pedig már 10 kilóval vagyok több a kezdő súlyomnál!!! OK, többet eszem, mint korábban, de akkor is, ennyi plusz kiló nem magyarázható az evéssel, nem eszek olyan sokat! Ráadásul a mozgásra is odafigyelek, és a tükörben nem is látom, hogy hová ment ennyi plusz kiló. Van egy kicsi többlet a combomon és a felkaromon, de 95%-ban a pocakom terebélyesedett. Karácsonykor találkoztam a szintén terhes unokatesómmal, aki világ életében vékony alkatú volt. Nos, ő 16 kilót hízott eddig, mondjuk 2 hónappal előttem jár, de az is marha sok akkor is!! Mindegy, amíg nem zabálok és amíg jól érzem magam a bőrömben, addig nincs gond szerintem.


A másik dolog, amit még le akartam írni: egy nap híján két hét karácsonyi szünet után, ami igazán kellemesen és pihentetőn telt, tegnap végre mentem dolgozni. Kicsit vártam már a napot, jól esett kimozdulni és találkozni a kollégákkal. A délelőttöt ellustiztam, ebéd után a szobatársam tartott fel a végeláthatatlan történeteivel, aztán 2-kor elhatároztam, hogy felmegyek a titkárságra, és utána végre elkezdem az érdemi munkát. Visszafelé jövet a lépcsőn épp a 2015-ös naptárat bújtam, amikor benéztem az utolsó lépcsőfokot, elbotlottam, és a jobb bokám szépen kifordult. Volt már korábban is bokaficamom, így tudtam, éreztem, hogy nincs nagy baj, de azt is hamar eldöntöttem, hogy minél hamarabb haza kell jutnom, hogy feltegyem és borogassam a lábamat. A szobatársam hazahozott autóval, este elmentem a háziorvoshoz, aki beutalt az ortopédiára. Ma délelőtt a nődoki után elmentem a kórházba, ami meglepően kulturált volt, és ahogy meglepően gyorsan és hatékonyan elláttak. Egy fiatal, szimpatikus doki nézett meg, megállapította, hogy a külső bokaszalagom megnyúlt, négy hétig bokarögzítőt kell viselnem, és amíg duzzadt a bokám, borogatni kell és felpolcolni. Azt mondta, rám bízza, mikor megyek dolgozni, én először arra gondoltam, hogy 3 nap elég lesz itthon, de amikor a trolitól bicegtem hazafelé, arra jutottam, mégis csak jobb lesz, ha egész hétre kiíratom magam. Így a téli szünetem meghosszabbodott egy héttel. Tegnap még bosszankodtam, hogy miért nem figyeltem a lépcsőn, de most már nem bánom, hogy így történt. Úgyis hezitálok, hogy meddig járjak még be dolgozni, nem árt, ha szokom az itthon létet, kialakítom a saját kis napirendemet. Szerencsére a botlás csak a bokámat érintette, nem estem a fenekemre vagy az oldalamra, így a babát semmi bántódás nem érte. És ez a fontos!!


A következő napokat arra fogom használni, hogy lelkileg ráhangolódjak a babámra. Testileg már abszolút meg van a kapcsolat, de most már lelkileg is szeretnék jobban rá hangolódni, befelé figyelni. Olvasgatom a Lelki köldökzsinór könyvet, ami az anya-magzat kapcsolatanalízisről szól, de őszintén szólva a könyv nem annyira tetszik, az első része nekem túl tudományos, a második részben lévő vallomások pedig túl rózsaszín képet festenek. Valahogy nem tudom elhinni, hogy ez egy olyan egyedülálló módszer, ami gyökeresen megváltoztatja a babát és a baba-mama kapcsolatot. Hogy enélkül minden nehéz, de a módszerrel minden könnyű. Amely módszer ráadásul nem derül ki a könyvbl, nem lehett önállóan gyakorolni, csak egy képzett terapeuta segítségével. Őszintén szólva nincs kedvem most terapeutához járni. Az egy évnyi kemény munka Katalinnal nagyon eredményes volt, sok tehertől megszabadíott és sok mindenben megváltoztatott. Isteni szerencse, hogy akkor rá találtam és hogy ennyire hatékonyan tudtunk együtt dolgozni. De nem hiszem, hogy még egyszer ilyen szerencsém lenne, korábban többféle terápiát próbáltam, és sok negatív tapasztalatom volt. Most nem kockáztatok.


Úgy érzem, hogy már elég stabil a személyiségem ahhoz, hogy a saját eszközeimmel rá tudjak hangolódni a babámra és jó anya lehessek. Első lépésben szeretnék neki zongorázni, énekelni, többet simogatni a pocakomat, beszélni hozzá, mesélni neki, mondókázni, ilyesmi. Úgy képzelem el, hogy vele is olyan könnyű és természetes lesz az egymásra hangolódás, mint annak idején a férjemmel. Nekünk nem kellett összecsiszolódni, valahogy az első perictől éreztük, hogy összetartozunk. Remélem, Zsófibaba is érzi már most is, és amikor a világra jön, akkor is érezni fogja, hogy tiszta szívünkből szeretjük őt, nagyon vártuk már, nagyon örülünk neki, hogy velünk van, és hogy ő a mi kis családunk része. Hogy hárman együtt nagyon erősek vagyunk!!! A szeretet és az egymásra figyelés a legfontosabb a párkapcsolatunkban, és úgy gondolom, hogy a családon belüli minden köteléknél ez kell, hogy a legfontosabb legyen. Az imént rendeltem néhány gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet, mert szeretnék tudatosan is felkészülni az anyaszerepre, de ennél fontosabbnak tartom azt, hogy megfelelő önbizalommal nyugalmat és szeretetet sugározzak a kisbabámnak, hogy biztonságban érezze magát a pocakomban és később a nagyvilágban.