Tegnap voltam először szülésfelkészítő tanfolyamon. Régóta nézegettem a kórház honlapját és gondolkodtam, mikor érdemes menni, de tegnap végre el tudtam szabadulni a munkahelyemről és kedvem is volt, így elmentem. A szülészeti részleg vezetője tartott egy kb. egyórás előadást a szülésről, konkrétan, hogy mik a jelek, mikor kell elindulni a kórházba, hogyan zajlik az egész folyamat, hogyan tudnak segíteni az apukák, stb. Én eddig eléggé féltem a szüléstől, de most ez az előadás abszolút megnyugtatott. A legfőbb üzenete az volt, hogy mindenki úgy viselkedik a szülőszobán, ahogy egyébként az életben. Vagyis, nem kell, hogy a szülés kiabálós-kapkodós legyen, mint a filmeken, hanem lehet csendesen, nyugodtan, méltósággal szülni. A doki konkrétan azt mondta, hogy ha valaki magabiztos és nyugodt, szeretteljes környezetből érkezik, akkor a jól felkészült kórházi személyzet és a feleséget támogató apuka segítségével - az objektív fájdalom ellenére - meg tudja élni a szülést nyugodtan, harmóniában. Az előadás után meg lehetett nézni az egyik szülőszobát, a másik éppen használatban volt. A szülészeten éppen március-áprilisra terveznek átépítést, lehet, hogy éppen akkor lesz átköltöztetve az egész részleg máshová, amikor mi megyünk szülni, de mindegy, majd lesz valahogy, ezen előre nem izgulok. A szülésznő is elmondta, hogy a természetes szülést preferálják, alkalmaznak mindenféle alternatív módszereket, és mivel kicsi a hely és nincs zsúfoltság, van idő odafigyelni mindenkire egyénileg. Remélem, jövő héten is el tudok menni! :-)
Az előadás közben többször meghatódtam, mert azt éreztem, hogy ez pontosan az a hozzáállás, amire nekem szükségem van. A terápia hatására mostanra teljesen megismertem magam, már nem szoktam pánikba esni, higgadtan és tudatosan kezelem az életben előforduló helyzeteket. Elég erős és magabiztos vagyok ahhoz, hogy így éljem meg a szülést: természetesen, befelé fordulva, harmóniában. Tudom, hogy fájni fog, sőt, nagyon-nagyon fog fájni, de nem erre kell koncentrálni, hanem arra, hogy ez az élet része, képes vagyok arra, hogy a kisbabámat majd a kellő időben világra hozzam, ebben ő is segíteni fog, az orvos és a szülésznő is segíteni fog, a férjem is segíteni fog, és nem utolsósorban a testem is segíteni fog. Már ez az egy alkalom is sokat segített abban, hogy másképpen álljak hozzá a szüléshez, a félelem helyét átvette a reményteljes bizakodás, hogy minden rendben lesz.
Lassan véget ér a második trimeszter, már tervezgetjük a babaszobát, jövő csütörtökön megyünk 4D ultrahangra, és azon is töröm a fejemet, hogyan lesz érdemes elmennem rendes szabadságra, táppénzre, majd szülési szabadságra. Rengeteg hivatalos ügyet kell intézni a babavárás körül, engem pedig már előre idegesít a sok formanyomtatvány és a bonyolult ügyintézés. De megpróbálom a friss infókat levadászni a netről, és minél inkább felkészülni, hogy minden flottul menjen.
Még egy érdekes dolog történt mostanában: a múlt héten elkezdtem levelezni egy volt kolléganőmmel munkaügyben, és mivel tudom, hogy ők is régóta szeretnének babát, rákérdeztem, mi újság. Ősszel mennek lombikra, és persze eléggé készen vannak már az egész folyamattól. Leírtam neki a tapasztalataimat Katalinról és Fülöp dokiról, nagyon hálás volt az őszinteségért és azt ígérte, hogy mindkettejüket felkeresi. Katalinnak meg is írtam, hogy számítson az ismerősöm hívására, remélem, tényleg összejön a találkozás, sikerül majd egymásra hangolódniuk és neki is segíteni fog a terápia- Őszintén drukkolok nekik.
Olyan jó érzés, most tényleg úgy érzem, hogy megnyílt a szívem, az a megfagyott rét, amit az egyik terápián láttam, kezd felengedni. Még bejárok dolgozni, de szerencsére nem vagyok leterhelve, így lelkileg teljesen rá tudok hangolódni a babavárásra. Minden nap örömmel figyelem a pocakom növekedését, Zsófika fejlődését. Változó, mikor milyen napja van, ma például eddig nyugodt volt, szerintem még szuszizik, de tegnap elég aktív napja volt, többször is mocorgott, amikor pedig a kórházban vártam az előadást, úgy rugdosott, hogy rendesen hullámzott a felső a hasamon! :-) Amikor otthon vagyunk nyugiban, hallja a férjem hangját, ahogy beszélgetünk vagy konkrétan hozzá beszél a pocakon keresztül, mindig megélénkül, reagál a hangokra és az érintésre! A hétvégén konkrétan a férjem rátette a fejét a pocakom jobb oldalára, erre Zsófika oda húzódott, és elkezdte bökdösni, rugdosni Apa fülét és arcát!! :-) Olyan kis Drága, nagyon szeretjük már most is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése