Szív-gyermek

Mostanában többször rácsodálkoztam, felfedeztem és tudatosítottam magamban az érzést, hogy Márti megnyitotta a szívemet. Zsófit sokáig vártuk, őt az eszemmel akartam, de Mártit nem terveztük, ő szerelemből született. És ezt a kettősséget érzem rajtuk. Zsófi olyan, mint én: nagyon érzékeny, mély érzésű, komoly lány, akinek fontos a külső megerősítés, a dicséret, és aki alapból inkább kicsit szomorkásnak tűnik, pedig csak sokszor elgondolkodik. Márti viszont csupa mosoly kislány, könnyen kifejezi a szeretetét, az örömét, persze ugyanígy azonnal látszik rajta az is, ha valami nem tetszik neki. Nagyon tud szeretni, napjában többször bújik oda hozzám, és nyomja az arcomra a babanyálas puszikat. A terápia során fontos felismerés volt, hogy a tetteimet, a mindennapjaimat az eszemmel irányítom, mert ezt szoktam meg, holott számomra nagyon fontosak az érzelmek, mégsem tudom őket jól kifejezni. Az eszem irányít, nem a szívem. Az elmúlt években dolgoztam sokat ezen, egyre inkább felvállalom, megélem az érzéseimet. Most úgy érzem, hogy Mártit, a szív-gyermeket azért kaptam, hogy még inkább segítsen ebben. Ő megnyitotta a szívemet, és segít abban, hogy igazán önmagam lehessek, önazonosan élhessek.