Dobog a szíve!

Nagy nehezen eljött a szerda este, és közel egy órás várakozás után végre bejutottunk a dokihoz. Mivel a kislányunk is velünk volt, aki addigra már elég türelmetlen lett, gyorsan lement a vizsgálat, nem töltöttünk bent túl sok időt. Az orvos ugyanazt mondta, mint anno az első terhességemnél: "a hír igaz!" Vagyis: élő embrió, 1 cm-es, és dobog a kis szíve!!! :-) A dokinak is elmondtam, hogy a pozitív teszt óta nagyon féltem, főleg amiatt, ami a Húgommal történt. Erre azt mondta, hogy nyugodjak meg, ez nem ragályos. Persze, de amikor eddig ilyenről hallottam, mindig azt gondoltam, hogy csak mással történhet meg... Mindegy, a vizsgálat nagyon megnyugtatott. Mondtam neki, hogy előfordul néha egy kis barnázás, erre írt fel Utrogestant, de még nem váltottam ki, mert van otthon néhány szem, meg máskor nagyon utáltam használni. Találtam otthon Duphastont, abból szoktam bevenni, ha látok egy kis barnát + kenjük a progeszteron krémet. Két hét múlva megyek vissza, január 4-én, azt mondta az orvos, hogy ha "akkor is bizonyít" a kis embrió, akkor megkezdjük a terhesgondozást. Abban maradtunk a Férjemmel, hogy megvárjuk a következő vizsgálatot, addig nem jelentjük be az örömhírt, nem utolsósorban azért, hogy ne rontsuk el ezzel Húgomék karácsonyát... Milyen jó lett volna együtt babázni! De még megvalósulhat, őszintén remélem, hogy tesóm túlteszi magát hamarosan ezen a történésen, és hamarosan ismét teherbe esik. Nagyon szorítok nekik. Meg persze a mi Legkisebbünknek (így hívom, hogy a Legkisebb :-))!!

Félek

Tegnap este elkezdett egy ponton fájni a hasam, ma pedig egy icipicit rózsaszín volt a váladékom - hát, mondanom sem kell, teljesen beparáztam. Már olyan cikkeket böngészek a neten, hogy mik a vetélés előjelei, valamint azt vizsgálom, hogy ugyanúgy feszül-e a pocim és a mellem, mint korábban, vagy változott valami... Félek. És ez nagyon rossz érzés. Az első terhességemnél, miután megcsináltam a pozitív tesztet, elöntött a nyugalom és a megnyugtató érzés, hogy minden rendben lesz. Persze, néha rám jött az aggódás, ami természetes, de most sokkal jobban félek. Azt hiszem, azért, ami a Húgommal történt. December 8-án, csütörtökön én kísértem el a nőgyógyászhoz, ahol megtudta, hogy a babája két-három hete nem él, és hogy be kell indítani a vetélést. Ugyanazon a délutánon lett pozitív az én tesztem. Persze, hogy összekötöm fejben a kettőt. Nagyon megviselt, ami a Hugival történt, nagyon sajnálom és átélem a fájdalmát. És rettegek attól, hogy velem is ez fog történni. Érdekes, amikor kiderült, hogy terhes vagyok, leginkább annak örültem, hogy ilyen könnyen összejött (nem készültünk rá, csak kétszer nem védekeztünk - a Férjem mondta is, úgy csináltunk gyereket, ahogy kell). Persze annak a gondolatnak is örültem, hogy lesz még egy babánk, mindig legalább két gyereket szerettem volna, szeretném megadni a kislányomnak azt a nagyon jó érzést, hogy van testvére. De valahogy kétségeim is vannak. Szerda este megyünk a dokihoz, addig már csak hármat kell aludni. Add Istenem, hogy tudjak bizakodni és örömmel várni ezt a babát! Add, hogy minden rendben legyen! Ha már útnak indítottad felénk, ne vedd el tőlünk!! Rossz előérzetem van, szeretném, ha már szerda este lenne...

Pozitív

Tegnap vettem egy Clearblue digitális terhességi tesztet - azért választottam azt, mert úgy hittem, hogy többször használatos, amikor kiderült, hogy 1x lehet használni és úgy került 2.700 Ft-ba, nagyon mérges lettem... Ugyancsak tegnap felhívtam a Húgomat, hogy mi újság van vele, a 10. percben ki is bökte, hogy terhes, csak nem tudja mi van, mert legutóbb rossz híreket kaptak a dokinál. Rábeszéltem, hogy menjünk el együtt az én nőgyógyászomhoz, mert ő nagyon profi az ultrahangok terén. Eljátszottam a gondolattal, hogy megcsinálom a tesztet, majd miután kiörömködjük magunkat az ő babája szívhangján, bejelentjük a dokinak, hogy engem is nézzem meg, mert én is terhes vagyok... De végül nem volt merszem megcsinálni a tesztet, és sajnos a dokinál nem kaptunk jó híreket, kiderült, hogy a Hugi babája nem fejlődik, be kell indítani a vetélést. Teljesen összetörve jöttem haza, és úgy voltam vele, legyünk túl a következő rossz híren, egye fene, megcsinálom a tesztet. Jó sokáig homokórázott (többet se veszek ilyet, a sima kétcsíkos sokkal jobb), aztán egyszer csak pozitív lett!!! Azt mutatta, hogy 2-3 hete történt a fogantatás, tehát 5 hetes terhes vagyok!!!

Jó szokásunkhoz híven ezt az örömhírt is telefonon közöltem a Férjemmel (ma este késő jön, nem bírtam volna addig), december 21-én megyünk megnézni a babát az ultrahangon, elkezdtem kenni a progeszteron krémet, és írtam az endokrinológusomnak, hogy mennyire emeljem a pajzsmirigy adagomat. Azt hiszem, egyelőre nincs más teendő, mint várni. Ja igen, augusztus 10-e a céldátum, tehát ha minden jól megy, lesz egy kis oroszlánunk!! A Férjem írta is, hogy egy Bika meg egy Oroszlán két Halacskának szép kis feladat! :-)

Jaj, komolyan nem hiszem el. A kritikus időszakban kétszer voltunk együtt védekezés nélkül... Valahogy jó érzéseim vannak, akárcsak Zsófikánál. Csak azt sajnálom nagyon, hogy a Tesómnak nem lesz most babája. Milyen szép is lett volna egy hónap különbséggel szülni! És milyen szomorú lesz így bejelenteni számukra az örömhírt... Egyik szemem sír, a másik nevet.