Nagyon nehéz anyának lenni. Képtelen vagyok megszokni a teljes önfeladàst,a korábbi énem és életem teljes megsemmisülését. Ma reggel,egy átvirrasztott éjszaka után azt mondtam, hogy ki lehetne írni: X.Y. élt 33 évet. Most már "csak" Zs. anyukája vagyok. Nem a korábbi énem kiegészüléséről van szó, mint ahogy azt korábban gondoltam, hanem 99,9%-ban most anyuka vagyok, és a korábbi életem morzsáiból próbálok csipegetni néha emellé. Nehéz. Azért nehéz, mert jó életem volt. Harmonikus párkapcsolatom, értékes és tartalmas szabadidő, kihívást jelentő munka. Leginkább a szabadidő hiányzik. Séta a városban, önismereti terápia, jógázás, barátokkal lógás, moziba járás, túrázás. És az, hogy én rendelkezzek a szabadidőmmel, én tudjam megtervezni a napomat. Most teljes mértékben Zsófika diktál, én pedig igazodom. Nem tudok napirendet bevezetni, mert az első alvás ideje attól függ, hogy aludt az éjjel, innentől kezdve pedig minden az első alváshoz igazodik. Ma pl. már 7 órakor elaludt, de van, hogy fél9-ig fel van.
Unom az egyforma napokat. Unom, hogy mindig ott kell lenni mellette, az altatásnál segíteni, a játéknál szórakoztatni. Unom, hogy nem alakul az alvás, sem az éjszakai, sem a nappali. Amikor van egy jó éjszaka (pl. most szerda virradóra csak 4:20-kor kelt enni), akkor mindig történik utána valami, ami elrontja. Ma éjjel pl. már éjféltől forgott. Már legurul hozzám a nagy ágyra a babaöbölből. Lassan jó lenne kiköltöztetni a saját szobájába, de nem tudom, mikor kellene elkezdeni. Amíg eszik éjszaka, lehet, nem érdemes. Most pedig már, hogy forog, lehet, hogy csak jobban felkeltené magát a nagy ágyban. Hasra fordulna, felébredne, nyüszögne, ki kellene jönni hozzá. Nem tudom. Olyan tanácstalan vagyok. Olyan rossz, hogy nincs minta, nincs recept, mindent nekem kellene kitalálnom, de mégis: honnan kellene tudnom??? Honnan tudjam, mi a hozzátáplálás helyes menete, amikor minden forrás mást javasol? Honnan tudjam, hogyan kellene altatnom, hogy minél hamarabb megszokja a kiságyat? Utálom a bizonytalanságot. Utálom, hogy ilyen gyengének és elveszettnek érzem magam. Utálom, hogy jön a tél, a rossz idő - hogyan öltöztessem fel kintre? Mikortól használhatjuk a sport babakocsit? Rengeteg kérdés, válasz pedig nincsen. Nagyon nehéz anyának lenni...
