21+3, avagy 150 nap

Már a 22. hetet tapossuk, ma éppen 150 napos a kis bébink. Szegénykének nem indult jól a mai napja... Az történt, hogy tegnap szabadságon voltam, szépen elterveztem előre az egész napomat: délelőtt jóga, aztán elmegyek a háziorvoshoz beutalóért a következő laborra, utána bevásárolok, sütök otthon egy gyors sütit, majd 2-re megyek egy rendezvényre. A terv papíron jónak tűnt, de a kivitelezésnél kiderült, hogy túl szoros napirendet találtam ki.

Kezdődött úgy, hogy a jóga nem esett jól. Egy új helyre mentem, ami nincs túl messze tőlünk, elég jó nevű stúdió, gondoltam, kipróbálom ott a kismama jógát. A hely elég szimpatikus volt, viszont a nő, aki tartotta, egyáltalán nem. Valahogy rossz rezgései voltak, rossz ütemben tartotta az órát, idétlen gyakorlatok voltak. Nem igazán mozgatott át, és a végére feszültebb voltam, mint amikor odamentem... Viszont sikerült tovább tartania, így sietnem kellett az orvoshoz, hogy odaérjek a rendelési idő végéig. Közben már éhes is lettem, mert a jóga előtt csak müzlit reggeliztem, igen ám, de otthon nem volt kaja, és útközben sem láttam egyetlen kifőzdét sem - a kínain kívül, amihez nem volt kedvem. Bementem hát a McDonald"s-ba, ettem két kis szendvicset és egy nagy sült krumplit. Mindezt az autóban tömtem magamba... Aztán irány az orvos, ahol 15 percet kellett várakoznom, mert a nyugdíjasok feltartották az asszisztenst (nálunk az orvoshoz be sem lehet jutni, a beutalót, recepteket és a táppénzes papírt is a nővérke állítja ki). Szóval, megvártam türelmesen (?), amíg Béla bácsit beinjekciózzák, megmérik a vérnyomását, elcsevegnek vele a karácsonyról, stb. Értem én, hogy egyedül van szegény öreg, aki szinte csak a nővérkétől kap emberi szót, de könyörgöm, miért nincsenek a gyerekorvosok mintájára nyugdíjas orvosok???

Na mindegy, volt dél, mire ott végeztem, gyorsan elmentem a boltba, bevásároltam, majd hazamentem. Felhívtam a Férjemet, aki hallotta a hangomon, hogy nincs minden rendben. Kicsit pokróc voltam vele. Majd, miután letettem a telefonomat, elsírtam magam. Ki kellett engednem az elmúlt napok és a délelőtt feszültségét. Éreztem, hogy már elfáradtam, de azt is tudtam, hogy a délutáni programra időben el kell készülnöm. Simogattam a pocakomat, és elmondtam a babámnak, hogy a legjobbat szeretném neki megadni mindig, tudom, hogy ez néha nem sikerül, de kértem, hogy ezért ne haragudjon rám. Mondtam neki, hogy nagyon szeretem.

Ezek után gyorsan elkezdtem a sütit összerakni. Egy bevált muffin receptet vettem elő, sajnos arra nem volt már időm, hogy két adagot kisüssek, ezért azt találtam ki, hogy egy kisebb tepsibe berakom a dupla adagot és normál sütiként elkészítem. Elég nagyvonalúan bántam a hozzávalókkal, és már negyed 2 volt, mire betoltam a sütőbe. Amíg sült a süti, gyorsan átöltöztem, kisminkeltem magam. Már teljesen menetkész voltam 13:40-kor, amikor szembesültem vele, hogy a sütinek a közepe bizony még nyers... Na, gyorsan feltekertem a sütőt, ráraktam a hőlégkeverést, közben kiálltam az autóval, és 13:45-kor startoltam. Forrón vittem a megrepedezett, középen még mindig nyers sütit, a táskámba beraktam egy kést, hogy majd a helyszínen felszelem. Szegény süti olyan csúnya lett, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem viszem be. De végül bevittem, kicsit szabadkoztam miatta, majd az evés blokk előtt felszeleteltem, a sületlen középső részt kicsempésztem, így nem lett olyan rossz végül. A sületlen részből otthon este még befalatoztunk a Férjemmel, fájt is a hasunk tőle.

A rendezvény nagyon jó volt, a korábbi munkahelyemen kialakult baráti munkakapcsolat révén kaptam meghívást egy intézményi évzáró értekezletre. Örömmel mentem, mert tudtam, hogy egy helyen találkozhatok sok régi kollégával, olyanokkal, akikre tényleg kíváncsi vagyok és akik tényleg kíváncsiak rám. Sajnos mostanában kevés az ilyen közösség, a legtöbb munkahelyen csak az idegeskedés és a taposás megy, az emberi tényezőkre nincs idő. Vagy igény. Az előző munkahelyemen nagyon jó közösség volt, de sajnos nem állta ki az idő próbáját: amint szétesett a főosztály, elveszítettük egymást. De szerencsére a tegnapi közösség megmaradt. A rendezvény elején volt egy másfél órás hivatalos rész előadásokkal, utána pedig megkezdődött az informális blokk, amikor gulyáslevest ettünk, sütit és mandarint ettünk és beszélgettünk. Jól éreztem magam, tartalmas beszélgetéseket tudtam folytatni, ami számomra fontos. Én nem szeretem a protokolláris eseményeket és a small talk-ot. Nem szeretek ismeretlen emberekkel felszínes témákról csevegni. Én akkor szeretek beszélgetni emberekkel, ha tényleg ismerjük egymást és tényleg kölcsönösen érdekel minket a másik mondandója. Tegnap délután ez teljesült, így 6-ig maradtam.

Este még megnéztünk egy filmet a Férjemmel, eszegettünk egy kis gyümölcsöt és sütit, és fél 11 körül lealudtunk. Hajnali negyed 4-kor arra keltem, hogy egy ideje már forgolódom, sőt, akkor konkrétan már szédültem is. Mondtam a páromnak, hogy rosszul érzem magam, szomjas voltam és éhes. Kimentem a konyhába, kentem egy szelet vajas kenyeret, ittam vizet, majd bementem a nappaliba, és ahelyett, hogy felpolcoltam volna a lábamat a szédülés ellen, bekapcsoltam a laptopot és elkezdtem guglizni, mi lehet a bajom... Kitaláltam, hogy terhességi cukorbeteg lehetek, erre a kulcsszóra és a szédülésre kerestem rá. Egy idő után kijött a Férjem utánam, akkor szembesültem vele, hogy milyen buta vagyok, inkább feküdnöm kellene. Ettem még egy banánt, ittam vizet, a párom megsimogatta a pocimat, és megbeszéltük, hogy azért lehettem rosszul, mert nem vacsoráztam rendesen, és szegény babának egyszerűen elfogyott a tápláléka, éhes volt a kis Drága. Érdekes volt, hogy miután ettem, először a baba nyugodott meg, egyre kisebbeket rugdosott, majd szép lassan az én éhségem is elmúlt. 4 körül visszafeküdtünk, és 6-ig tudtam még egy kicsit aludni.

Hát, ilyen kalandos nappal és éjszaka után lett 150 napos a babánk. Remélem, hogy ez a tapasztalás segít majd a karácsonyi ünnepek során, oda tudok majd figyelni a rendszeres étkezésre, és arra, hogy a sütemények és finomságok mellett mindig elég tápláló, lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó ételeket is egyek. Szépen lassan tanulgatjuk egymást a babámmal, és végülis arra a következtetésre jutottam az éjszakai kaland után, hogy semmi baj nincs addig, amíg tud nekem jelezni Zsófibaba, ha valami nem komfortos számára, én pedig tudom kódolni az üzenetét, és tudom teljesíteni a kívánságait. :-) Nagyon jó nekünk együtt, és így, hogy már szinte folyamatosan érzem, hogy éppen hol van a pocakban és mennyire aktív, egyre érdekesebb, és egyre inkább befelé fordulásra késztet. Továbbra is szeretném a tőlem telhető legtöbbet megadni neki, hogy egészségesen és kiegyensúlyozottan fejlődhessen.

20+0

Tegnap voltunk a II. genetikai ultrahangon. A dokink nem volt formában, elég fáradtnak tűnt, arra tippeltünk, hogy az éjszakát a szülészeten töltötte. Elég halkan beszélt, de az uh készüléket ezúttal is profin kezelte, és mindent megmutatott, elmagyarázott. A kislányunk nagyon belehúzott: már közel 400 grammos, ami egy héttel nagyobb súly a valódi koránál! A testhosszát most nem mérte le, amikor kijöttünk, akkor jutott eszünkbe, hogy ez az adat kimaradt, persze azóta kb. öten kérdeztek rá, hogy mekkora most a bébi... :-) De ezt leszámítva mindent lemért: a karhosszt, lábhosszt, megnéztük a gerinc ívét, megszámoltuk a kis ujjait, sőt, még olyanokat is meg lehet nézni a készülékkel, hogy meg van-e a szájpadlás vagy hogy végig meg van-e a szívsövénye a babának. Hihetetlen! Szerencsére minden érték rendben van. A vizsgálat alatt negyrészt aludt Zsófika, amikor elkezdtük nézni, akkor az egyik kezét rásimította az arca oldalára, a másik kezével pedig a kis lábát fogta a sarkánál. Ismét az arcánál volt a lába, úgy tűnik, szereti felhúzni a kezeit-lábait a fejéhez. A kis jogini! :-) Sikerült szép képeket csinálnia az orvosnak, nekem úgy tűnik a felvételek alapján, hogy a férjemre hasonlít a baba. Kis formás szája van, és az egész arcocskája olyan szép. Csatolok egy képet: 

 

Múlt héten elmentem Katalinhoz, jó volt találkozni és beszélgetni olyan hosszú kihagyás után. Ajánlott nekem két jó könyvet a babavárás időszakára, az egyiket, aminek Lelki köldökzsinór a címe, meg is vettem tegnap, szeretném elolvasni. Minden nap rengetegszer gondolok szeretettel a babára, de jó lenne kicsit tudatosabban ráhangolódni és éreztetni vele, hogy mennyire várjuk és szeretjük. Az elmúlt napokban kevesebbszer, naponta 1-2x érzem csak a mocorgását, és az is furcsa, hogy nem erősödik ez az érzés, vagyis, ugyanannyira tompán és ritkán érzem őt, mint 2-3 héttel korábban. De azt hiszem, ez nem probléma, úgy képzelem el, hogy jól érzi magát a pocakomban, elégedett a körülményekkel, ezért nem rúgkapál, hanem békésen alszik és növekszik.

Tegnap visszavittem az első terhesnacimat a C&A-ba, mert kiszöszösödött a fenekénél, tönkrement az anyag. Szó nélkül visszavették, viszont nem találtam helyette másikat sem ott, sem egy másik boltban. Emiatt tegnap délután elég ideges voltam, összesen két terhesnacim volt, ebből visszavittem egyet, szóval csak egy maradt, ami farmer, így nem tudom mindig és mindenhová hordani. Ma pl. egy hivatalos helyen volt jelenésem, így nem tudtam felvenni, így egy korábbi nadrágomat vettem fel bandázzsal. Hát, nagyon nem kényelmes ez már így... Ahogy ülök, szorítja a hasamat a befőttesgumival összetartott cipzár rész. Ma munka után megpróbálok venni egy másik fekete elegánsabb nadrágot, remélem, sikerrel járok. Nem vagyok amúgy elégedett a kismama ruha választékkal, viszonylag kevés helyen árulják, és általában rossz minőségű darabokat árulnak jó drágán. Úgy két hete megelégeltem a dolgot, és elmentem a régi kedvenc turimba, ahol korábban sok jó (vadonatúj, jó minőségű) cuccot vettem. Ezúttal is találtam négy bő felsőt, amiket garbóval tudok majd hordani, az egyik ráadásul direkt kismama fazon. Ja, és a 4 darab került annyiba, mint a kismama boltban egy ódivatú fazon. (Tegnap pl. egy harangszárú, hosszanti csíkos élre vasalt szürke nadrágot ajánlottak nekem - min. 7 éve nem divat ez a fazon...)

Na jó, lassan befejezem, a lényeg, hogy továbbra is minden OK, szépen növekszik a baba, szépen növekszik a pocim, 3-4 hete minimum heti 1x eljutok terhestornára vagy kismama jógára, így a mozgás is rendben van + talán a munkahelyemen is lecseng lassan az a feladat, ami miatt volt néhány stresszes napom az elmúlt hetekben. És most megyek ebédelni, mert éhes Zsófika! :-)