Metamorf

Ma egy jógaoktató társamnál jártam Metamorf kezelésen. Nehezen jött össze a találkozó, az először megbeszélt időpont a gyerekeim betegsége miatt elmaradt, a mai fél óra késéssel indult a BKV-nak köszönhetően... de nem adtuk fel. Ez egy finom érintéssel járó technika, ami az előző életekből, a magzati korból és a születés óta felhalmozódott blokkokat oldja. Csak feküdni kell egy masszázságyon, relaxált állapotban, megnyomnak néhány pontot a talpéleden, a kézéleden és az arcodon, és ennyi. És néha érzed, hogy nagyokat kell sóhajtanod, néha feljönnek képek, gondolatok, könnyek.

Nekem az elején, amikor a szívcsakrát lélegeztük át, bejött egy mondat: "nem vagyok elég jó." Nem tudom, honnan jött, de egyre csak visszhangzott bennem, miközben folytak a könnyeim. Az önbizalmammal vannak problémák, ezt tudom, nagyon jó, hogy feljött, remélem, sikerült kicsit oldani. A következő "élmény" a bal talpamnál jött, ekkor Édesanyám képe villant be, olyan érzés volt, mintha csecsemő lennék, ő az ölében tartana és látnám a gyönyörű, fiatal arcát, érezném a meleg, szerető ölelését. Ez nagyon jó érzés volt, mégis sírást váltott ki ez is belőlem. Vele kapcsolatban úgy érzem, hogy kezdünk közelebb kerülni egymáshoz. A karácsonyi "támadás" után egy másik jógaoktató társam próbált segíteni, fel is ajánlotta, hogy mehetek hozzá kezelésre, de az tartott vissza, hogy ő akkor azt mondta: nem kell szeretned a szüleidet. Tudom, hogy nem akart ezzel rosszat, sőt, egy megfelelési kényszert, egy terhet akart levenni rólam, mégis, ez a szemlélettel nem tudtam azonosulni. Igenis szeretném szeretni, igazán, mélyről jövőn, teljes elfogadással az Édesanyámat. És az Édesapámat is. Úgy érzem, ma egy lépéssel közelebb kerültem ehhez.

Már kép, konkrét érzet nem jött elő, de fizikai tünetek érkeznek. A kezelés közben egy ideig görcsben volt a gyomrom, fájtak a melleim, a petefészkeim. Azóta jelentkezett térd- és fejfájás, most pedig mintha a pajzsmirigyem lenne satuban. A kezelést végző társam azt mondta, hogy 4-7 nap múlva érdemes ismételni a kezelést, az első négy alkalmat intenzívebben ajánlott megejteni. Nem tudom, most azt érzem, idő kell, hogy mindez lecsengjen bennem, adok időt és teret a tisztulásnak, aztán amikor úgy érzem, elmegyek majd ismét hozzá.

Hálásan köszönöm a mai élményt.

Mit akarok?

,,Ne gondolj arra, mit akarnak mások. Hogy mit akarok én, hogy mit akar az a pasas, vagy a szüleid. Te mit akarsz?! Te mit akarsz?!”

A Szerelmünk lapjai című filmből van az idézet. Nagyon szeretem ezt a filmet, sokszor láttam, valahogy megfogott, megérintett. Azt hiszem, ezt a rész az egyik kedvencem. Máskor is hivatkoztam már rá, mert úgy érzem, ebben - ahogy a film hősnője - én sem vagyok jó. Tudom (legalábbis elképzelem), hogy mások szerint mi lenne a jó döntés egy adott helyzetben, de a saját hangomat, véleményemet sokszor nehezen találom meg.

Néhány hónapja elhatároztam, hogy idén új életet kezdek, néhány embernek el is mondtam a tervemet, és szilárdan elhatároztam magam. Azóta elkezdtek ebbe az irányba elindulni a dolgok, és én megijedtem. Tényleg ezt akarom?! 

Az első tervem az volt, hogy szeptembertől mindent feladok és foglalkozásokat fogok vezetni. Ezt később annyiban módosítottam, hogy jó lenne melléje valami rugalmas, (részben) otthonról végezhető munka, amivel legalább a minimum jövedelemre szert teszek, hogy ne a pénzért, ne megfeszülten tartsak foglalkozásokat, azon aggódva, hogy éppen hányan jönnek el, hanem szívvel-lélekkel. Két ötletem volt: 1) egy multinál keresek 4órás munkát részben home office lehetősséggel 2) szabadúszó szakfordító leszek. Utóbbihoz (megnéztem) meg kell csinálni egy vizsgát, amire legközelebb októberben lesz lehetőség. Ezt mindenképp megpróbálom, és ha sikerül, a tevékenységi körök közé beveszem, hogy jogi szakfordító vagyok. Ha ez meg lesz, akkor tudok pályázni az Európai Bírósághoz, ahová külsős, szabadúszó szakfordítókat folyamatosan keresnek. Még egyszer megnézem majd a pályázatot, hogy a vizsga nélkül van-e esélyem elindulni ezen az úton. 

Az 1) verzió irányába is tettem lépéseket, írtam önéletrajzot, 4 helyre elküldtem, ebből az egyikre visszajeleztek, szerdán megyek a második körös interjúra. Csakhogy. A bérigénynél kicsit megakadt a dolog, most végül bruttó 180ezret jelöltem meg. Most néztem meg amúgy, a családi adókedvezménnyel együtt ez nettóban majdnem 160e Ft. Plusz 26e Ft családi pótlék, plusz a cégnél adnak havi 30e Ft cafeteriát, így összesen ez nettó 208.900Ft lenne. Ez nem is rossz! Máris lelkesebb vagyok!!

Felmerült még opcióként, hogy maradok a mostani helyemen. Esetleg megpróbálok heti egy home office-t kialkudni vagy heti 20órára csökkenteni a munkaidőmet. Sohasem szerettem igazán a munkámat, mégis van bennem valamiféle szakmai büszkeség - jogász vagyok, nyelveket beszélek, ha nagy néha kapok olyan feladatokat, amihez használni kell a képességeimet, igazán büszke tudok lenni az elért eredményre. Ezt nem könnyű feladni. De azt hiszem, ezt kell tennem. Összességében lehúz ez a munkakörnyezet, nem szeretem, hogy nincs elég feladatom, hogy telnek itt az órák, amelyeket másképpen, hasznosabban is eltölthetnék. Nem érdekel ez a téma és túl merevnek érzem az itteni kereteket. Szabadságra vágyom!!!

Szóval:

Elindítjuk a lakásvásárlási projektet, megtalálom a heti 20 órás munkámat egy multinál, őszig szépen belerázódok a munkába, mellette lesz időm felkészülni a foglalkozások vezetésére, amilyen órákat pedig már tartok, azok tekintetében lesz időm jobban felkészülni, ráhangolódni. 

Ezt szeretném. Én ezt akarom.