Kórházi napok

A kórházi napok most elég gyorsan és kellemesen elrepültek, teljesen másképp éltem meg, mint korábban. Mivel Márti este született, kértük, hogy a Férjem is maradhasson bent velem éjszakára, szerencsére ezt tudták biztosítani. Így nem kellett egész éjszakára leadni a babát. Márti éjjel többször szopizott, rövideket aludt is, de elég nyugtalan volt. Hajnali 2körül aztán beadtuk az újszülött osztályra, a csecsemős azt mondta, nem gond, ha sír, majd elalszik. Nos, nem aludt el, 6 előtt kicsivel már hozták is vissza, hogy tegyem mellre, mert folyton cuppog. Szegényke még első éjjel kitolta a magzatszurkot, eláztatta az én ágynemümet is, így aztán üres lett a pocija, folyton enni akart.

Második nap reggel behozta Anyukám Zsófit még bölcsi előtt, jó volt látni a kis Pupát, hiányzott már. Utána a szüleim bent maradtak, Robi elvitte Zsófit a bölcsibe, majd hazament lezuhizni, kicsit pihenni. Márti aznap délelőtt is elég izgága volt, folyton cicizni akart, de persze a tej még nem indult be rendesen. Délre már ott jártam, hogy tápszert akartam kérni, de a csecsemősök lebeszéltek róla, helyette megfürdették a kicsit és pár korty vizet adtak neki. Kora délután már úgy vártuk, mint a Messiást a Férjemet - és a cumit. Jól sejtettük, a cumizás megnyugtatta Mártit, utána elkezdett hosszabbakat aludni. Második nap délután benézett a Tesóm és a sógorom, az Anyósom és a másik sógorom is. Éjszaka mellettem maradt Márti, szobatársunk nem volt. Egész sokat aludtunk, néha a mellkasomon volt a kicsi, néha az ágyában, fekve szoptattam.

Harmadik nap Anyukám és a Férjem elvitték Zsófit a bölcsibe, majd egész nap velünk voltak. Délutan aztán Zsófit is behozták, aminek nagyon örültem, jó volt kicsit együtt lenni vele. Aznap reggel kaptam egy szobatársat, akivel még csak be sem mutatkoztunk, néhány szót váltottunk, de nem igazán zavartuk egymást. Márti aznap szinte végig aludt, ha ébren volt, akkor vagy szopizott, vagy békésen nézelődött, túndéri baba volt. Este aztán jött egy jó másfél órás nyűgös időszak, de miután kitornázta magából a kakit, lefürdették és kapott tiszta ruhát, megnyugodott. Az éjszaka ismét nyugisan telt.

Úgy volt, hogy péntek reggel mehetünk is haza, de előző nap kicsit gyanúsnak láttam egy visszér csomót a lábamban, amit meg akartak nézetni az anesztessel, így kicsit tovább maradtunk. Márti kivizsgálásakor hallottak nála egy kis szívzörejt, ami a születésekor nem volt észlelhető. Azt mondták, ez 2hónapos korig előfordulhat, valószínűleg semmit nem jelent, de a gyerekorvosnak oda kell rá figyelnie. Egy speciális műszerrel megnézték a végtagi keringését, ami teljesen rendben volt. 3980 grammos elbocsátási súlyt írtak a lapjára, ami csütörtök napközbeni mérés eredménye. (Most sem tudom, hogy áll, még nem vettük elő a mérleget...) A vizsgálatnál megallapították, hogy milyen erős, izmos baba - tény, hogy imád hason feküdni, és már 1 naposan felemelte és átfordította a fejét, illetve kúszott fölfelé az ágyában! Neki is gyönyörű szemei vannak, kicsi álla és dús, fekete haja!

Végül du. 1 körül indultunk haza, Anyukám közben délelőtt kitakarította a lakást, így szép tisztaság és rend fogadott minket itthon. Márti a hazautat is végig aludta, tündéri kis nyugodt baba volt, én pedig olyan boldog voltam, mint aki a fellegekben jár. Még aznap délután felhívtam Tesómat és Timi barátnőmet, mindketten megjegyezték, hogy kisimult a hangom. :-)

40+5 Születés

Ahogy megbeszéltük, kedd reggel bementem a rendelőbe, a doki megvizsgált, és megállapította, hogy zárt a méhszájam. Elmondta, hogy van egy prosztagladin tabletta, amit Ausztriából szerzett be, mert itthon illegális, de nagyon jók a tapasztalatok Nyugaton, ha gondolom, egy negyedet fel tud helyezni, ami valószínűleg beindítja a szülést. Beleegyeztem, mert már nagyon akartam, hogy történjen valami. Hazamentünk, pihentem, majd elmentünk ebédelni. Éppen a másodikra vártunk, amikor éreztem, hogy valami folyik a lábam között. Kimentem a mosdóba, és akkor egyértelmű lett: elimdult a magzatvíz!! Ettől nagyon boldog voltam, fél1 volt ekkor. Felhívtam a dokit, aki mondta, hogy menjünk be a kórházba, ott megvizsálnak, és kellő időben ő is be fog jönni. Becsomagoltattuk az ebédet, hazamentünk, lemosakodtam, átöltöztem, ettem, és indultunk is. Az autókázás nem esett jól, főleg, hogy beindultak a fájások is. Fél2-kor már a szülőszobán voltam. A szülésznő megvizsgált, azt mondta, szűk egyujjnyi a méhszáj, még van időnk. Javasolt egy Ctg-t és egy beöntést. Ezek meg is voltak, ekkor 5perces fájásaim voltak. Utána lefeküdtem a franciaágyra, oldalfekvésben egész jó volt, elkezdtek sűrűsödni a fájások. Kezdetben örültem a fájásoknak, próbáltam mélyen lélegezni, és ahogy a szülésznő javasolta, elengedni magam, nem befeszülni. De du. 4 körül kezdtem elfaradni, a ctg nem mutatott előrelépést, a méhszájam pedig egy centit se tágult. A fájásokba egyre jobban belefeszültem, és kezdtem érezni: ez így nem fog menni. A szülésznő beszélt a dokival, azt mondta, 5körül beér, és ha beleegyezek, előkészítenek császárra. Igazából amiatt volt rossz érzésem, hogy az orvosom a vajúdás alatt nem ért be, a szülésznő meg kb. fél óránként nézett ránk, nagyrészt kettesben voltunk a szülőszobán. Amikor bejött, kedves volt, próbált biztatni, de kicsit több segítség jó lett volna. Mutathatott volna pozíciókat, ill. az orvosommal jó lett volna átbeszélni az altenatív lehetőségeket. Mindegy, elég tájékozott és felkészült voltam, tudtam, hogy az oxytocin és az epidurál ilyen kis tágulásnál nem hatnak, és ami a legfontosabb, úgy éreztem, hogy nem akarok több tortúrát, nem akarom tovább erőltetni a vajúdást. Megpróbáltam, 5órán keresztül megtapasztaltam, elég volt. 6-kor bevittek a műtőbe, egy nagyon szimpi anesztes doktornő ügyesen, két fájás között megszúrt, és elkezdődött a műtét. 18:37-kor kiemelték Mártit, rögtön mondták, hogy milyen nagy meg hogy mennyi haja van. Hallottam, hogy milyen hangosan sír, aztán amikor behozták, elmondták a méreteit is: 4350grammal 58centisen született!! 7körül már a betegszobán voltunk, Mártus csak egy pelenkát és pokrócot kapott, így másfél órán keresztül voltunk együtt hármasban, a kicsivel bőrkontaktusban. Márti rögtön elkezdett ügyesen szopizni, nagyon ügyes baba volt.

A kórházi napokról majd külön írok, a szülésről még annyit, hogy nem vagyok csalódott. Számítottam egy ilyen forgatókönyvre, egy császáros végkimenetelre. Az volt számomra fontos, hogy meginduljon a szülés, megtapasztaljam, legalább részben, hogy milyen érzés, hogy aktívan részt vegyek a kisbabám születésében. Boldog vagyok, hogy tudtam vajúdni, hogy tudtam a kisbabámmal szoros testi kapcsolatban lenni. Nagyon szép és ügyes kisbaba, én pedig egy büszke, boldog, immár kétszeres anyuka vagyok!

40+1 Masszázson

Most értem haza a szülésmegindító masszázsról, ami nagyon kellemes volt. Egy Fehérvári úti jógastúdióban volt, egy szimpatikus lány (nő? velem egykorú) csinálta, aki maga dolgozta ki ezt a módszert, és azt mondta, hogy az elmúlt 10 esetben mindig történt valami a masszázst követő 48 órán belül (elkezdett nyílni a méhszáj, elment a nyákdugó vagy megindult a szülés). A bő 90 perces szeánsz alatt végig beszélgettünk mindenféléről: gyerekekről, szülésről, férjekről, anyósokról, közben pedig megmasszírozta a hátamat, az egyik kezemet és a lábaimat is. Pont olyan erővel csinálta, hogy nem volt kellemetlen, nem volt túl erős, de azért éreztem a hatását. Főleg a keresztcsontomnál, ott fektetett nyolcasokat rajzolt a hátamra, nagyon jól esett. És  amit még érzek: a lábamban kissé fájnak az ízületek, a bokám és a térdem. A végén a hasamat is átkente azzal a kellemes narancsos-gyömbéres-fahéjas-szegfűszeges olajjal, amit végig használt. Az elején elmondtam neki a félelmemet a születésélményemmel kapcsolatban, erre azt mondta, hogy fontos tudatosítani, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, nem én születek újra, hanem ez most Mártika története, ő úgy jön a világra, ahogyan azt ő választotta.  A másik fontos dolog az, hogy bízzak benne és magamban: ügyesen meg tudott foganni, ügyesen végigcsináltuk a 9 hónapot, most már részesült minden áldásból, amit a testem tudott neki nyújtani, bízzak benne, hogy el is fog indulni, amikor eljön az ideje. Egy vizualizációs gyakorlatot is ajánlott: képzeljem el, hogy egy bimbó a méhszájam, ami szépen lassan kinyílik, és utat enged a kisbabámnak. Nagyon jól esett a masszázs, feltöltődtem testileg-lelkileg. Minden rendben lesz.

40+0 Kicsit megnyugodtam

Kár volt annyira félnem az orvostól, abszolút támogató és szimpatikus volt. Az NST vizsgálat kimutatta, hogy Mártika jól érzi magát odabent, jó a szívhangja, eleget mocorog és az is látszott, hogy a múlt héthez képest aktívabb lett a méhtevékenységem. A vizsgálat után pont nem volt senki az orvosnál, így bementem hozzá két percre. Megkérdezte, mikor szeretnék szülni, én mondtam neki, hogy holnap. :-) Kérdezte, ennyire túl akarok lenni rajta? Ami azt illeti, igen. Már tényleg mindent megcsináltam, előkészítettem, végignéztem két sorozatot, kipihentem magam. Már csak arra vágyom, hogy megláthassam és magamhoz ölelhessem Mártikámat. Meg persze arra, hogy átélhessem a szülés élményét. Szóval, abban maradtunk a dokival, hogy kétnaponta kell NST-re mennem, tehát szombaton és hétfőn, aztán ha még egyben vagyunk, kedd reggel megnéz, és ha nyitva a méhszáj, akkor burkot repeszt, ha pedig zárt még, akkor ad valami tablettát, ami elősegíti a méhszáj puhulását. Két dolog azért érdekes: 1) korábban azt mondta, hogy császár után nincs szülésindítás, vagy beindul magától a folyamat vagy megint császár lesz (ezt most nem feszegettem, mert inkább burokrepesztés, mint császár) 2) Zsófinál a 40. héten NST után csinált ultrahangot, akkor derült ki, hogy kevés a magzatvíz és hogy a nyakán van a köldökzsinór. Emlékezetem szerint az NST akkor is rendben volt, az ultrahang és a méhszáj vizsgálat miatt döntött a császár mellett. Most viszont nem vizsgált meg - most honnan tudja, hogy rendben vannak ezek az értékek? Mindegy, ezen most nem idegeskedem, a lényeg, hogy most nem jegyzett elő császárra, hanem továbbra is a természetes szülés támogatása irányában haladunk. Éljen! Azért a holnapi szülésmegindító masszázsra kíváncsi vagyok...

40+0 Félek

Hát, eljött a nap, amikorra ki voltam írva szülni, és persze semmi nem történt. Napok óta kavarog a fejemben, és tegnap a Férjemnek is kifejtettem, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy én blokkolom tudat alatt a szülés megindulását, mert meg akarom védeni a kicsikémet egy olyan borzalmas élménytől, amiben nekem volt részem. Nem kellene ennyit görcsölnöm ezen. Zsófi két csoporttársának az anyukája is terhes, mindketten programozott császárral szültek/szülnek az előre megbeszélt napon, és ezt teljesen természetesnek veszik, könnyen kezelik. Én meg rettegek attól, hogy bemegyek az NST vizsgálatra, megnéz a doki, és ismét azt mondja, mint két éve Zsófinál: holnap 8-kor műtét! Akkor is váratlanul ért és rosszul érintett, nagyon szeretném, ha most nem ez lenne a forgatókönyv. Holnapra bejelentkeztem szülésmegindító masszázsra, hátha az segít. Lehet, hogy ma mindent rendben találnak, azt mondják, menjek vissza 2-3 nap múlva, holnap a masszázstól beindul a szülés, és minden rendben lesz. Bárcsak így lenne!! Tegnapelőtt citrusos koktélt ittam, tegnap este a Férjemmel összebújtunk, holnap a masszázzsal próbálkozom... félek.

39+4 Lesz, ahogy lesz

Hetek óta jönnek az érdeklődő üzenetek, hogy mi újság, egyben vagyunk-e még. Mintha verseny lenne, mintha elvárás lenne, hogy a kiírt nap előtt 1-2 héttel megszüljön az ember. Múlt héten viccből elkezdtem kérdezgetni Zsófikát, hogy mikor fog megszületni a kistesó, és amikor a jövő héten hétfőn? kérdésre igennel válaszolt, örömmel elhittem neki, és elkezdtem ezt híresztelni. Miután vasárnap estére jósolták a hidegfront és a vihar érkezését, egész belelovalltam magam, hogy vasárnap éjjel megindul a szülés és hétfőre meg lesz Mártika. Persze nem így történt. De közben rájöttem, hogy ez az egész hülyeség. Kár ezen agyalni, hogy mi lesz, hogy lesz. Persze jó régóta természetes szülésre készülök, és van bennem egy jó adag para, hogy nem fog beindulni a szülés és most is császár lesz a vége. Már elkezdtem utánaolvasni a szülésindító praktikáknak, gondolkodtam homeopátiás bogyók beszerzésén, citrusos koktél készítésén, szülésindító masszázs igénybevételén. De azt hiszem, mindez hiábavaló erőlködés lenne. Jobb lenne, ha el tudnám fogadni, hogy minden úgy fog történni, ahogy lennie kell. Pénteken mantrákat hallgattam és közben a szülésfelkészítőn kapott képet színeztem, amikor rám jött egy kiadós sírás. Újra előjött a saját negatív születésélményem, amit először még 2008 környékén egy jógaóra utáni meditáción spontán éltem át, majd amikor Katalinhoz jártam, tudatosan is előkerült, és azóta is felkavart már jó néhányszor. Ilyenkor elkezdek teljes testemmel remegni, olyan, mintha kívülről szorítanának, nyomnának ütemesen, időről időre. Mintha a szülőcsatornában lennék beszorulva, magatehetetlenül, történnének velem a dolgok, amik számomra nagyon diszkomfortosak, és közben csak arra tudok gondolni, hogy a mamámat akarom. Nem tudom, ezt fel lehet-e valaha dolgozni. Lehet, hogy kellett volna ezzel foglalkoznom, de az is lehet, hogy ha összejön a természetes szülés, akkor azzal az én lelkem is meggyógyul. De az is lehet, hogy annyira mélyen bennem van ez a negatív nyomat, hogy nem tudok tőle megszabadulni, és tudat alatt meg akarom ettől az "élménytől" kímélni az én gyermekeimet, ezért óvja, védelmezi a méhem őket, és nem engedi, hogy elinduljanak ezen a veszélyes úton.

Mostanában sokszor és sok helyen írnak-beszélnek arról, hogy milyen fontos a természetes szülés, mennyire kedvező a mamának és a babának is, ellenben a császár milyen borzasztó és milyen nagy probléma, hogy ennyire elterjedt. Alapvetően én is egyetértek ezzel, de talán nem kellene ennyire sarkítani a dolgot. Nem hiszek abban, hogy az anya-gyerek kapcsolatot alapvetően befolyásolja a szülés-születés körülménye. Persze, ez egy nagyon fontos állomás, maradandó élmény mindkét fél számára, de akkor is csak egy részeleme egy nagyon hosszan tartó kapcsolatnak. Nekem nehéz volt belerázódni az anyaszerepbe, sok mindent rosszul csináltam, amik miatt próbálom leküzdeni a lelkiismeret-furdalásomat, de azt hiszem, összességében jó anya vagyok, Zsófi pedig egy nagyon klassz kislány, akire büszke vagyok. Szóval,akármikor és akármilyen módon is jön is világra Mártika, én mindent meg fogok tenni azért, hogy ő is boldog és kiegyensúlyozott baba legyen. Biztosan vele szemben is fogok elkövetni hibákat, de ez nem baj. Hibázni lehet, csak szembe kell nézni a hibákkal, és lehetőség szerint jóvá kell őket tenni. A legfontosabb az őszinteség, a következetesség, és hogy azt érezzék az anyukájukon, hogy rendben van önmagával, a világgal. Mostanában Zsófi, amikor látja rajtam, hogy fáradt vagy szomorú vagyok, elkezdi mondani, hogy Anya boldog. És Anya tényleg boldog. Mert volt idő, amikor attól féltem, hogy egyáltalán nem lesz gyerekem, mert azt hittem, nem vagyok képes teherbe esni. És lám-lám, lassan a második terhességem is véget ér, és megszületik a második csodálatos kislányom. Ez óriási boldogság, csoda és áldás. Ehhez képest csak egy apró körülmény, hogy miként fog világra jönni Márti. Lesz, ahogy lesz. Lesz, ahogy lennie kell. Bízom önmagamban, bízom a kislányomban, bízom a gondviselésben.