40+5 Születés

Ahogy megbeszéltük, kedd reggel bementem a rendelőbe, a doki megvizsgált, és megállapította, hogy zárt a méhszájam. Elmondta, hogy van egy prosztagladin tabletta, amit Ausztriából szerzett be, mert itthon illegális, de nagyon jók a tapasztalatok Nyugaton, ha gondolom, egy negyedet fel tud helyezni, ami valószínűleg beindítja a szülést. Beleegyeztem, mert már nagyon akartam, hogy történjen valami. Hazamentünk, pihentem, majd elmentünk ebédelni. Éppen a másodikra vártunk, amikor éreztem, hogy valami folyik a lábam között. Kimentem a mosdóba, és akkor egyértelmű lett: elimdult a magzatvíz!! Ettől nagyon boldog voltam, fél1 volt ekkor. Felhívtam a dokit, aki mondta, hogy menjünk be a kórházba, ott megvizsálnak, és kellő időben ő is be fog jönni. Becsomagoltattuk az ebédet, hazamentünk, lemosakodtam, átöltöztem, ettem, és indultunk is. Az autókázás nem esett jól, főleg, hogy beindultak a fájások is. Fél2-kor már a szülőszobán voltam. A szülésznő megvizsgált, azt mondta, szűk egyujjnyi a méhszáj, még van időnk. Javasolt egy Ctg-t és egy beöntést. Ezek meg is voltak, ekkor 5perces fájásaim voltak. Utána lefeküdtem a franciaágyra, oldalfekvésben egész jó volt, elkezdtek sűrűsödni a fájások. Kezdetben örültem a fájásoknak, próbáltam mélyen lélegezni, és ahogy a szülésznő javasolta, elengedni magam, nem befeszülni. De du. 4 körül kezdtem elfaradni, a ctg nem mutatott előrelépést, a méhszájam pedig egy centit se tágult. A fájásokba egyre jobban belefeszültem, és kezdtem érezni: ez így nem fog menni. A szülésznő beszélt a dokival, azt mondta, 5körül beér, és ha beleegyezek, előkészítenek császárra. Igazából amiatt volt rossz érzésem, hogy az orvosom a vajúdás alatt nem ért be, a szülésznő meg kb. fél óránként nézett ránk, nagyrészt kettesben voltunk a szülőszobán. Amikor bejött, kedves volt, próbált biztatni, de kicsit több segítség jó lett volna. Mutathatott volna pozíciókat, ill. az orvosommal jó lett volna átbeszélni az altenatív lehetőségeket. Mindegy, elég tájékozott és felkészült voltam, tudtam, hogy az oxytocin és az epidurál ilyen kis tágulásnál nem hatnak, és ami a legfontosabb, úgy éreztem, hogy nem akarok több tortúrát, nem akarom tovább erőltetni a vajúdást. Megpróbáltam, 5órán keresztül megtapasztaltam, elég volt. 6-kor bevittek a műtőbe, egy nagyon szimpi anesztes doktornő ügyesen, két fájás között megszúrt, és elkezdődött a műtét. 18:37-kor kiemelték Mártit, rögtön mondták, hogy milyen nagy meg hogy mennyi haja van. Hallottam, hogy milyen hangosan sír, aztán amikor behozták, elmondták a méreteit is: 4350grammal 58centisen született!! 7körül már a betegszobán voltunk, Mártus csak egy pelenkát és pokrócot kapott, így másfél órán keresztül voltunk együtt hármasban, a kicsivel bőrkontaktusban. Márti rögtön elkezdett ügyesen szopizni, nagyon ügyes baba volt.

A kórházi napokról majd külön írok, a szülésről még annyit, hogy nem vagyok csalódott. Számítottam egy ilyen forgatókönyvre, egy császáros végkimenetelre. Az volt számomra fontos, hogy meginduljon a szülés, megtapasztaljam, legalább részben, hogy milyen érzés, hogy aktívan részt vegyek a kisbabám születésében. Boldog vagyok, hogy tudtam vajúdni, hogy tudtam a kisbabámmal szoros testi kapcsolatban lenni. Nagyon szép és ügyes kisbaba, én pedig egy büszke, boldog, immár kétszeres anyuka vagyok!