Kórházi napok

A kórházi napok most elég gyorsan és kellemesen elrepültek, teljesen másképp éltem meg, mint korábban. Mivel Márti este született, kértük, hogy a Férjem is maradhasson bent velem éjszakára, szerencsére ezt tudták biztosítani. Így nem kellett egész éjszakára leadni a babát. Márti éjjel többször szopizott, rövideket aludt is, de elég nyugtalan volt. Hajnali 2körül aztán beadtuk az újszülött osztályra, a csecsemős azt mondta, nem gond, ha sír, majd elalszik. Nos, nem aludt el, 6 előtt kicsivel már hozták is vissza, hogy tegyem mellre, mert folyton cuppog. Szegényke még első éjjel kitolta a magzatszurkot, eláztatta az én ágynemümet is, így aztán üres lett a pocija, folyton enni akart.

Második nap reggel behozta Anyukám Zsófit még bölcsi előtt, jó volt látni a kis Pupát, hiányzott már. Utána a szüleim bent maradtak, Robi elvitte Zsófit a bölcsibe, majd hazament lezuhizni, kicsit pihenni. Márti aznap délelőtt is elég izgága volt, folyton cicizni akart, de persze a tej még nem indult be rendesen. Délre már ott jártam, hogy tápszert akartam kérni, de a csecsemősök lebeszéltek róla, helyette megfürdették a kicsit és pár korty vizet adtak neki. Kora délután már úgy vártuk, mint a Messiást a Férjemet - és a cumit. Jól sejtettük, a cumizás megnyugtatta Mártit, utána elkezdett hosszabbakat aludni. Második nap délután benézett a Tesóm és a sógorom, az Anyósom és a másik sógorom is. Éjszaka mellettem maradt Márti, szobatársunk nem volt. Egész sokat aludtunk, néha a mellkasomon volt a kicsi, néha az ágyában, fekve szoptattam.

Harmadik nap Anyukám és a Férjem elvitték Zsófit a bölcsibe, majd egész nap velünk voltak. Délutan aztán Zsófit is behozták, aminek nagyon örültem, jó volt kicsit együtt lenni vele. Aznap reggel kaptam egy szobatársat, akivel még csak be sem mutatkoztunk, néhány szót váltottunk, de nem igazán zavartuk egymást. Márti aznap szinte végig aludt, ha ébren volt, akkor vagy szopizott, vagy békésen nézelődött, túndéri baba volt. Este aztán jött egy jó másfél órás nyűgös időszak, de miután kitornázta magából a kakit, lefürdették és kapott tiszta ruhát, megnyugodott. Az éjszaka ismét nyugisan telt.

Úgy volt, hogy péntek reggel mehetünk is haza, de előző nap kicsit gyanúsnak láttam egy visszér csomót a lábamban, amit meg akartak nézetni az anesztessel, így kicsit tovább maradtunk. Márti kivizsgálásakor hallottak nála egy kis szívzörejt, ami a születésekor nem volt észlelhető. Azt mondták, ez 2hónapos korig előfordulhat, valószínűleg semmit nem jelent, de a gyerekorvosnak oda kell rá figyelnie. Egy speciális műszerrel megnézték a végtagi keringését, ami teljesen rendben volt. 3980 grammos elbocsátási súlyt írtak a lapjára, ami csütörtök napközbeni mérés eredménye. (Most sem tudom, hogy áll, még nem vettük elő a mérleget...) A vizsgálatnál megallapították, hogy milyen erős, izmos baba - tény, hogy imád hason feküdni, és már 1 naposan felemelte és átfordította a fejét, illetve kúszott fölfelé az ágyában! Neki is gyönyörű szemei vannak, kicsi álla és dús, fekete haja!

Végül du. 1 körül indultunk haza, Anyukám közben délelőtt kitakarította a lakást, így szép tisztaság és rend fogadott minket itthon. Márti a hazautat is végig aludta, tündéri kis nyugodt baba volt, én pedig olyan boldog voltam, mint aki a fellegekben jár. Még aznap délután felhívtam Tesómat és Timi barátnőmet, mindketten megjegyezték, hogy kisimult a hangom. :-)