Kétcsíkos

Tegnap éjjel már nem tudtam aludni, hajnalban egy órát fel voltam, és leírtam a gondolataimat a füzetbe a menzeszről, illetve annak késéséről, a tünetekről és arról,hogy félek tesztelni. Ma reggel felkeltem, belepisiltem az egyik teásbögrébe, lementem reggelizni, aztán kimentem a Rossmannba, és vettem egy tesztet. Belemártottam a vizeletbe, és egy percen belül kétcsíkos lett!!! Éppen azon gondolkodtam, hová dobjam ki a tesztet, amikor megláttam a zebrát.

Felhívtam telefonon a Férjemet, és remegő, elcsukló hanggal elmondtam neki ezt a csodálatos hírt. Elmondtam, hogy nagyon boldog vagyok, kicsit félek, hogy minden rendben lesz-e. De valahogy mindig úgy gondoltam, hogy a teherbeesés lesz nekem nehéz, a terhességtől soha nem féltem. Minden rendben lesz, így kell lennie!!

Hamburg, 2014. augusztus 20. Elkezdődött valami új, egy csodálatos új életszakasz. Anya leszek. Vasárnap indulunk nyaralni, kicsit tartok a hosszú úttól, de nem lesz semmi baj. Szeptember elején pedig elmegyek a nődokihoz, megnézzük, mi újság odabent. Meg a hormondokihoz is el kell menni, és Fülöp dokitól megkérdezni, meddig szedjem a vitaminokat. Lesz mit tennim de jól van ez így. Most lepihenek, mert húzódik a hasam. :-)))

Menzesz előtt

Elêg sötėt hangulatom van, ennek pedig az az oka, hogy hamarosan, valószínűleg holnap megjön. Tegnapelőtt óta elég erősen fájnak a melleim, estenként kényelmetlen hason feküdni. Minegy, nem is részletezem. Még nem borult ki a bili, még van bennem egy kis remény, hogy hátha nem a menzeszt érzem, de attól tartok, küszöbön van egy üjabb kiborulás...

Kátyú vagy gödör, avagy egy helyben toporgás

Az elmúlt hetekben már olyan jól voltam! Optimistán álltam hozzá a jövőhöz, meg tudtam élni a jelent, bizakodó voltam, Katalin szerint kisimult és feldobódott... erre jött hétvégén egy lánybúcsú, ami nagyon kikészített. 8-an voltunk, ebből 4-en kismamák, kettejüknek már két gyereke volt. Ja, és egy-két évvel fiatalabbak voltak nálam. Persze jöttek a "ki hány kilót hízott", "hogyan szült", "mekkorák a gyerekek", stb. témák. És persze ők nem ittak, ezzel szépen megölték a bulit. A menyasszonynak egyébként tetszett a buli, ez a lényeg. De én szarul éreztem magam.

 Emellé jött még az, hogy a munkahelyemen továbbra sem alakul semmi. Most 3 és fél hétre elmegyek szabira, közben tutira fognak keresni, lesz költözés, én pedig lemaradok mindenről. Remélem, emiatt nem úszik el az a lehetőség, amiben reménykedem.

Tegnap este ágyba bújtunk romantikázni a Férjemmel, de összebújás helyett bőgés volt a program. Legalábbis az elején. Először csak pityeregtem, de aztán tisza erőből bőgtem. Ismét előjött az az érzés, hogy egy helyben toporgunk, nem halad előre az életünk, mindig csak a jövőt és a nagy fordulatot várjuk, de közben ugyanabba a gödörbe esünk vissza folyton. A munkahelyem továbbra is szar, a családalapítás továbbra sem sikerül. Akármennyit is igyekszem, gyötröm magam, próbálok kimászni a gödörből, valahogy mindig visszaesek. Kérdeztem a Páromat, hogy ő mit gondol erről, azt válaszolta, hogy már rengetegszer beszéltünk ezekről a témákról, nem tud újat mondani, nincs új gondolata. Meghallgatott, megvigasztalt, aztán a végén összebújtunk.

Kicsit kiadtam a feszültséget, de maradt bennem keserűség. Nem tudom, lesz-e valamikor könnyebb az életünk, jelenleg azt érzem, hogy nagyon nehéz sorsot kaptunk. A Férjem azt mondta, mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, ez valószínűleg így is van. Biztosan másnak sem problémamentes az élete, de akkor is. A legfájóbb az, hogy én nem csak panaszkodom, hanem felmértem és azonosítottam a problémát, sokat tettem/teszek azért, hogy változzanak a külső-belső feltételek, és mégis, nem mozdul a szekér, továbbra is kátyúban van...