Az elmúlt hetekben már olyan jól voltam! Optimistán álltam hozzá a jövőhöz, meg tudtam élni a jelent, bizakodó voltam, Katalin szerint kisimult és feldobódott... erre jött hétvégén egy lánybúcsú, ami nagyon kikészített. 8-an voltunk, ebből 4-en kismamák, kettejüknek már két gyereke volt. Ja, és egy-két évvel fiatalabbak voltak nálam. Persze jöttek a "ki hány kilót hízott", "hogyan szült", "mekkorák a gyerekek", stb. témák. És persze ők nem ittak, ezzel szépen megölték a bulit. A menyasszonynak egyébként tetszett a buli, ez a lényeg. De én szarul éreztem magam.
Emellé jött még az, hogy a munkahelyemen továbbra sem alakul semmi. Most 3 és fél hétre elmegyek szabira, közben tutira fognak keresni, lesz költözés, én pedig lemaradok mindenről. Remélem, emiatt nem úszik el az a lehetőség, amiben reménykedem.
Tegnap este ágyba bújtunk romantikázni a Férjemmel, de összebújás helyett bőgés volt a program. Legalábbis az elején. Először csak pityeregtem, de aztán tisza erőből bőgtem. Ismét előjött az az érzés, hogy egy helyben toporgunk, nem halad előre az életünk, mindig csak a jövőt és a nagy fordulatot várjuk, de közben ugyanabba a gödörbe esünk vissza folyton. A munkahelyem továbbra is szar, a családalapítás továbbra sem sikerül. Akármennyit is igyekszem, gyötröm magam, próbálok kimászni a gödörből, valahogy mindig visszaesek. Kérdeztem a Páromat, hogy ő mit gondol erről, azt válaszolta, hogy már rengetegszer beszéltünk ezekről a témákról, nem tud újat mondani, nincs új gondolata. Meghallgatott, megvigasztalt, aztán a végén összebújtunk.
Kicsit kiadtam a feszültséget, de maradt bennem keserűség. Nem tudom, lesz-e valamikor könnyebb az életünk, jelenleg azt érzem, hogy nagyon nehéz sorsot kaptunk. A Férjem azt mondta, mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, ez valószínűleg így is van. Biztosan másnak sem problémamentes az élete, de akkor is. A legfájóbb az, hogy én nem csak panaszkodom, hanem felmértem és azonosítottam a problémát, sokat tettem/teszek azért, hogy változzanak a külső-belső feltételek, és mégis, nem mozdul a szekér, továbbra is kátyúban van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése