Anyák napja

Hát, eljött ez a nap is: idén anyák napján már nem csak én köszöntök, hanem engem is köszöntenek. Nagyon jó érzés... Ma először megnéztem a videót, amit Anyukám a szülés napján készített, nagyon érdekes élmény volt kívülről nézni a történteket. Valahogy belülről sok mindenre másképp emlékszem, pl. nagyon meglepődtem, hogy milyen nagy pocakom volt a terhesség végére. OK, folyamatosan néztük, fényképeztük, mégis, még 2 hét sem telt el a szülés óta, mégis elfelejtettem azt az érzést, milyen nagy pocakkal lenni, mozogni. Ahogy folyamatosan nő, az ember megszokja, hogy mindig kicsit másképp, mindig kicsit nehezebben mozog, de igazán csak a felvételről, magamat kívülről nézve láttam, mennyire megváltozott az egész testem és a mozgásom a szülés folyamán. Mindezek tükrében még jobban értékelem, hogy az utolsó terhességi hétig teljesen komfortosan tudtam mozogni, jártam hetente kétszer kismama jógára, nem voltak derék- és egyéb fájdalmaim, és a betöltött 40. héten még egyedül elmentem autóval az orvoshoz. Ez számít igazán, hogy jól bírta a testem ezt a nagy változást, a felszedett kilók száma emellett mellékes. Majd lemegy a felesleg, amikor eljön az ideje.

A videón még azt volt érdekes látni, hogy mennyire feszült voltam, amikor mentünk a kórházba, valamint, hogy mennyire kába voltam a műtét utáni órákban. Arra élénken emlékszem, milyen volt, amikor először kihozták Zsófikát, a mellkasomra tették és kölcsönösen elmerültünk egymás megfigyelésében, mégis, nagyon jó, hogy az érzés mellett ez képileg is rögzítve van, biztosan nagy élmény lesz Zsófikának is mindezt megnézni. Szóval, miután megnéztük a szülési videót, elhatároztuk Robival, hogy előszedjük a saját kameránkat is, bekészítjük a fényképezőgép mellé a komód tetejére, és amikor csak tudunk, csinálunk néhány felvételt. Most már eljutottunk odáig a nappirendben és Zsófika megfigyelésében, hogy tudjuk, mikor van annyi nyugis időszak, olyan esemény, amit érdemes megörökíteni. Az eddigi napokban a fényképezőgép sokat kattogott - mondjuk pont ma néztem vissza a képeket, és vicces, ahogy a fotók 98%-án alszik a gyermek, mintha az egész nap ebből állna... mondjuk ennek az az oka, hogy amikor nyitva van a szeme, nem akarunk a fényképezőgép infrájával a szemébe világítani. Szóval, a következő napokban kattogtatni kell pelenkacsere és egyéb nyűgös pillanatok alatt is, valamint, el kell kezdeni használni a kamerát.

Ma eljött hozzánk Apukám, ő a szülés napja óta nem látta Kismacit, így örülök, hogy végre itt volt, találkoztunk, együtt voltunk, tudott ő is babázni. Valamint itt volt Tesóm is, aki olyan drága volt, hogy saját készítésű bonbonokkal és tulipánnal köszöntött föl anyák napja tiszteletére. Nagyon jól esett... :-) Dél körül sikerült beszélni Anyósommal is, több mint fél órát beszéltünk, részletesen és őszintén elmondtam neki, hogy milyen érzékeny időszakot élünk meg, emiatt nagyon tudatosan és szigorúan kezeljük a látogatókat, kértem a türelmét és a megértését, és hozzátettem, hogy amint letelik a 4-6 hetes átállási, összeszokási időszak, nem lesz ennyi korlát, nyugodtan jöhet majd fel hozzánk látogatóba, amikor csak tud. Rábeszéltem, hogy jöjjön el jövő vasárnap egy napra látogatóba, valamint, ha a 18-i héten nem tud szabit kivenni, akkor jöjjön a rá következő, pünkösd utáni héten néhány napra, vagy akár egy egész hétre is. Abszolút megértő volt, ő is érzékeny ember, de ha őszintén elmondja valaki a véleményét vagy a nézeteit, akkor azt megérti és elfogadja. Jól esett a beszélgetés a lelkemnek, és úgy éreztem, az övének is. Az is belefért a mai napba, hogy felhívjam Timi barátnőmet, vele is fél órát beszélgettünk, elmeséltem a történéseket, felköszöntöttem a névnapja és anyák napja alkalmából, és tőle is türelmet kértem, ugyanis a gyerekorvos tanácsára, az óvodáskorú gyerekük miatt csak a baba 4 hetes kora után fogadjuk őket látogatóba. Ő is megértette, így sikerült mindenkivel tisztázni és megbeszélni a dolgokat.

Így telt az első anyák napja, tartalmasan és örömtelin. :-)

Lassan kitanulom az anyai teendőket

A tegnapi nap elég nehéz volt számomra, éjszaka csak két órát aludtam, napközben pedig már erősnek éreztem magam, kissé túlpörögtem, csak 2x1 órát aludtam, így estére nagyon elfáradtam. Ráadásul a délutáni energikus jókedv után egy érzelmi mélypont következett estére, így egy újabb kiborulás és sírás lett a vége. Egy kis logisztikai malőr is nehezítte a helyzetet: Anyósommal egyeztettünk, hogy mikor jöjjön, ami időpontot mi kértünk, az neki a munkahelye miatt nem volt jó, és amit helyette ajánlott, bár nekem elsőre sem tetszett, mégis belementem. Aztán ahogy elképzeltem a szituációt, hogy holnap itt lenne Apukám mellett ő is, hétfőn pedig, amikor a Férjem először lesz távol, még az öccse is csatlakozna, akkor rájöttem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Nagy sírás után Anyukámat is bevonva átbeszéltük a dolgokat, és ma reggelre megszületett a megoldás. Azt kértem, hogy jövő vasárnap jöjjön, legyen itt egy napot, utána pedig próbáljon kivenni 2-3 napot a 18-i hétre, amikor Anyukám már nem lesz itt. Egyelőre ott tartunk, hogy megértette, elfogadta, hogy holholnap ne jöjjön, de megint más variációt ajánlott fel, nem igazából értem, miért. Mindegy, ma vagy holnap felhívom, elmagyarázom neki, hogy most a legfontosabb feladat a napirend kialakítása, ehhez pedig az kell, hogy Zsófika eleget egyen, nyugodtan aludjon, valamint, az én kipihentségem is alapvető fontosságú ahhoz, hogy legyen elég tejem, és bírjam a szoptatási ceremóniát. Ez pedig csak úgy tud megvalósulni, ha az első három hétben, amíg Anyukám itt van, a fix hármasunk mellett csak egy-egy ember jön látogatóba, szigorúan egy napra. Mindezt el fogom mondani Anyósomnak is, remélem, megérti majd.

A szoptatás, valamint a tennivalók és a segítők/látogatók koordinálása mellet lassan az egyéb baba körüli teendőkben is kiveszem a részem: ma reggel segítség nélkül kivettem a kiságyból, lemértem és mellre tettem, utána büfiztettem, elringattam és letettem aludni. Lassan az egész szoptatási menetrendet meg tudom oldani egyedül. A másik sikerélmény: végre túl vagyok az első pelenkacserén és köldökápoláson - ezeket eddig a Férjem és Anyukám végezte. Zsófika olyan édes volt: ébren, türelmesen, szinte mosolyogva tűrte az egészet, segített, hogy igazi sikerélmény legyen az első alkalom! :-)

Szóval, lassan alakulnak a dolgok, persze azért nem minden rózsaszín, ma délután ismét gyakran eszik és gyakran nyűgösködik a Macilány, ráadásul ma belefogtunk a takarításba is, így reggel óta megint nem tudtam pihenni, aludni. Remélem, bírni fogom az estét...

Azóta letelt az este és igazán jól sikerült: Zsófika aludt egy hosszút Anyukám ölében délután, ami alatt én is aludtam másfél órat. Így este meg volt az első segédkezésem fürdetésnél, éjszaka pedig az első műszakos babaöböl felügyeletet is végig csináltam. Egy sikeres nap volt a szombati, anyai önbecsülésem sokat nőtt! :-)

Alakul a napirend

Szépen alakul Zsófika napirendje: a kedd éjszakai szélvihar miatti ölben dajkálás után szerda és csütörtök éjjel is a babaöbölben aludt. Első este a 11 órás szopi után mélyen aludt egyben 4 és fél órát. Többször ránéztünk, én úgy készültem, hogy lesz éjszakai szopi az ágyban, kétszer mellre tettem, de nem volt éhes, 5 órát kibírt evés nélkül. Második este arra számítottu k, hogy nem lesz éhes, lefekvés előtt ugyanis 7-kor megette az eddigi csúcsot (130gr), és utána 10 és 11 között 3 részletben betolt még 110 grammot. Több mint egy órás büfiztetés után tettük le, aludt is 2 órát, de a sok kaja miatt csak felszínesen, a Férjem sokat susogott neki. Én az előző éjszaka tapasztalata alapján ekkor bedugtam fülem, nem álltam készenlétben, hanem aludtam. Hajnali fél 3-kor pelust cseréltünk. Utána a bőséges vacsi ellenére éhesnek tűnt, ezért odaadtuk neki a napközben lefejt tejcsiből 20ml-t. Ezektől megnyugodott, és aludt mélyen az öbölben még 2 órát. A hajnalig tartó alvások után mindkét nap jött az első szopi, ami félálomban, lustin telt, eközben műszakváltás is történt: Anyát felkeltettem büfiztetni, a Férjem pedig visszafeküdt aludni.

Napközben úgy tűnik, az este felé haladva nő az éhség: délelőtt kisebb adagokat szopizik, ilyenkor több maradékot tudok lefejni, délután pedig nagyrészt kiszívja az összes tejcsit. Az étvágya folyamatosan nő: kedden 300 grammot evett, szerdán 440-et, tegnap pedig már 550-et. Nekem is kialakult a szoptatási rutin: előtte rövid meleg borogatás, hogy kitáguljanak a tejcsatornák, szopi után pedig alapos fejés és egy kis hideg borogatás. Így nekem is a nap előrehaladtával egyre jobban telítődik a mellem, a lefejt tejcsi pedig jól hasznosul, napközben és éjszaka közepén jól jön kiegészítésként. Az elmúlt napokban nem volt minden etetés után kaki, 3-4 kakis pelus volt naponta. Az Infacol megteszi a hatását, minden etetés előtt kap belőle, így az elmúlt két nap már csak napi 1 sírás volt, a nagy evések után. A fürdésen én nem szoktam részt venni, mert én is olyankor zuhanyzom (egy meleg borogatást így megspórolok), de a Férjem elmondása alapján tegnap már azt is nyugisabban tűrte, egy ideig elengedte magát, nem sírt. Egyre többet van el a kiságyában is, naponta többször le lehet tenni aludni, és ma már kétszer elvolt benne nyugisan, önállóan az éber időszaka alatt is.

Összességében nagyon elégedett vagyok a mostani állapottal, megéri minden eseményt lejegyezni, mert így már szinte minden jelzését és reakcióját jól tudjuk értelmezni. Jól megy az együttműködés: Zsófika ügyes kislány, kiszámíthatóan viselkedik, és mi is ügyesek vagyunk, vesszük az adást és megfelelően reagálunk rájuk. A kipihentségem is egész jól alakul, kihasználom a két szopi közötti időszakokat alvásra és feltöltődésre. Napról napra erősebbnek érzem magam, tegnap óta nem vérzek, a varratszedés egyáltalán nem fájt, a sebemen már nincs kötés, már alig érzem, körömvirág krémmel ápolom és sokat  szellőztetem. Ma délelőtt küldtem egy köszönő emailt az orvosomnak, megköszöntem a terhesgondozás és a szülés során tanúsított professzionális magatartását és a kedvességét, és csatoltam néhány képet a babáról.

Minden szuperül alakul tehát, már csak annak kell szorítani, hogy ne jöjjön egy újabb front... :-)