10+0

Ma betöltöttük a 10.hetet, így jelenésünk volt a nődokinál. Nagyon vártam már ezt a napot, tegnap este óta bennem volt a drukk, a kis izgulás, hogy vajon minden rendben lesz-e. Először hasi ultrahanggal próbálkozott a doki, de úgy nem sok minden látszott, ezért áttértünk a hüvelyire. Gyönyörű felvételek készültek, láttuk a kis csöppséget 3D-ben is! :-) Olyan kis cuki, már van keze és lába, olyan tipikus magzati pózban feküdt a hasam bal oldalán (reggelente a tükör előtt is megállapítjuk, hogy ott szeret tanyázni), mindkét kezét felemelte az arcához, mint egy kis bokszoló. És amikor a hüvelyi uh a helyére került, akkor az egyik kis kezével bokszolt egyet, mint aki el akarja ütni a betolakodót! :-)) Nagyon édes, mindketten meghatódtunk, hatalmas élmény volt látni és hallani. Szépen egyenletesen ver a kis szíve, az elmúlt 10 napban megduplázta a hosszát, már 36mm!! Ez az uh gép szerint 10 hét 4 napos méretnek felel meg.

Pénteken megyek a védőnőhöz, két hét múlva csütörtökön (akkor leszek 12+2) pedig integrált tesztre, ami egy komolyabb ultrahang vizsgálatot és egy vérvételt jelent majd. Nagyon boldog vagyok!!!

9+1

Tegnap este sírós hangulatom volt. Ennek két okát találtam:

1) a múlt pénteki ultrahang nem úgy sikerült, ahogy vártam. Nagyon rossz minőségű volt a készülék, alig látszott valami, szerintem rosszul mérték le a hosszát, amiből egy nappal fiatalabb kort kalkuláltak + a könyv szerint aznapra már kifejlődtek a végtagok, ehhez képest csak kezdeményeket láttunk. Tudom, hogy ez hülyeség, a lényeg, hogy nőtt a múltkori uh-hoz képest, jó helyen van és dobog a kis szíve. Valahogy az ultrahangos nő sem volt szimpi, az egész szitu inkább kellemetlen, mint megnyugtató volt. De sebaj, 6 nap múlva megyünk a saját dokinkhoz, akinek a szuper készülékén látni fogjuk a babánkat!!! <3

2) előző nap találkoztam a barátnőmmel, akinek elmondtam a jó hírt. Ő annyira hevesen reagált, hogy teljesen megrémített. Egész este utána az járt a fejemben: jól tettem, hogy elmondtam a hírt a 12. hét előtt? nehogy elkiabáljuk a dolgot!

Szóval, ezek miatt elég feszült voltam már napok óta. Munka után egyből hazamentem, a jóga vizsgára akartam készülni, de végül elkezdtem nézni egy sorozatot, és teljesen leragadtam előtte. Már a sorozat közben meghatódtam egyszer-kétszer, sírdogáltam, de utána külön elvonultam 15 percre a meditációs helyre, és hangosan imádkoztam. Kértem Istent, hogy vigyázzon ránk, vigyázzon a babánkra, adja, hogy egészségesen fejlődjön és egészségesen szülessen meg. Telesírtam néhány zsebkendőt, de nagyon jól esett, megkönnyebbültem utána. Éjszaka sajnos nem aludtam valami jól, ami azt jelzi, hogy még maradt bennem némi feszültség, de nem baj, majd elmúlik.

A hangulatváltozás egyébként is tipikus terhességi tünet, ahogy a reggeli rosszullét is - nos, ma reggel ez is elővett. A busz összerázta a gyomromat, emiatt egy órája hányingerem van. A reggelihez se merek nekilátni. Lehet, hogy inkább megkönnyebbülök egy kis segítséggel...

Szóval, nemcsak "sunshine happiness" a terhesség. De ez nem baj. Nem kell erőltetni a jó kedvet. Természetesen mélyen, legbelül állandó a nyugalom, a boldogság és a hála bennem, hogy a felszínes kedvem kicsit hullámzik, az nem gond.

8+6

Holnap betöltjük a 9.hetet. Ez egyrészről soknak tűnik, másrészről viszont nagyon várom már, hogy elérjük a 12.hetet, és addig még van 22 nap. De ez is el fog telni. Szerencsére továbbra is jól vagyok, szerintem a sok vitaminnak köszönhetően. A pocakon szépen lassan növekszik, ma reggel már egy plusz derékmelegítővel vettem fel a szűk barna nadrágomat. :-) A súlyomat eddig tartom, pedig azért eszem rendesen... Minden reggel egy kis gyümölcsös-joghurtos müzlivel kezdem a napot, aztán amikor beérek, eszek egy nagy szendvicset. Aztán néha még ebédig befigyel egy kis édesség - ma reggel mondjuk rögtön a szendvics után benyomtam egy túró rudit is, muszáj volt, mert a befelé vezető úton eléggé felhúztam magam, 1 óra 10 perc alatt értem be a forgalmi helyzet miatt...

A múlt héten minden nap siettem haza munka után, alig vártam, hogy végignyúlhassak a kanapén és aludhassak egy fél órát. :-) Ez a hét kicsit sűrűbb lesz: ma du. találkozom az egyik barátnőmmel, akivel szeretném megosztani a nagy hírt, holnap este jógaóra lesz (nem biztos, hogy megyek), aztán szerdán találkozó a régi kollégákkal, utána pedig még az orvosnál is jelenésem van... Ráadásul a hétvége is elég mozgalmas volt, pénteken este bevásároltunk, szombaton egész nap takarítottunk (de végre szuper tiszta és rendes a lakás :-) sajnos a vasalnivaló azonban még mindig halomban áll...), vasárnap pedig tanultam a jógavizsgára, este pedig Palya Bea koncerten voltunk. Ez utóbbi nagyon nagy élmény volt, csodálatosan énekel Bea, az új dalai pedig nagyon szépek, szívhez szólók.

Múlt szerdán voltam Katalinnál terápián, akivel persze megosztottam a nagy hírt. Nagyon örült neki, és mondta, hogy látszott rajtam nyár elején, hogy megnyugodtam, kivirágoztam, és elhittem Fülöpnek, hogy képes vagyok teherbe esni. Azt mondta, hogy ne járjak rendszeresen, hiszen már elértük a célunkat, hanem inkább jelentkezzem én, ha menni akarok, és akkor egyeztetünk időpontot. Kicsit hirtelen lett az elszakadás, arra számítottam, hogy 2 hetenként még fogok járni hozzá, de lehet, hogy így lesz jó. Hangtálazni most nem szabad, és képekből sem szabad olyannal dolgozni, ami rossz emlékeket idéz elő. Csináltunk még egy képet: egy nagy kertet kellett elképzelnem, egy biztonságos helyet. Előttem a Hideghegyben látott nagy, sűrű és buja kert jelent meg, benne egy nagy asztallal, és volt ott egy hintaágy és egy kutya is. Az orromban orgonaillatot éreztem, ringatóztam a hintaágyban, közben simogattam a kutyust, nagyon jó érzés volt. Utána húslevest ettünk a férjemmel a nagy asztalnál. Kora nyár volt, a napsugarak átszűrődtek a nagy fák lombkoronáján. Az egész olyan megnyugtató, kellemes és melengető volt.

Még egy fontos dolog volt a múlt héten: pénteken munka után elmentünk egy uh központba megnézni a kicsikénket. Csütörtökön jutott eszembe, hogy nagyon messze van még a következő orvosi látogatás, jó lenne félidőben csekkolni, mi újság odabent. Szerencsére minden nagyon rendben van, a babánk 17,7 mm nagyságú volt pénteken, és szép gyorsan vert a kis szíve. Láttuk a kis végtag kezdeményeit, úgy nézett ki, mint egy kis gumimaci. :-) Van otthon egy könyvünk, ami napról napra mutatja be a terhességet, hogy mikor mi alakul ki. Abban az volt, hogy 60 napos korára kialakulnak a kezei és a lábai - nos, a mi kis maszatunk pénteken még nem járt itt. Másrészről viszont az uh gép csak egy nappal fiatalabbnak kalkulálta a koránál, ami még belefér a hibahatárba. Nem szabad ezen aggódnom, nem hiszem, hogy minden baba pontosan ugyanazokon a napokon teszi meg ugyanazt a felődési szakaszt. A lényeg, hogy jó helyen van, dobog a szíve, és az előző méréshez képest 77%-kal növelte a testhosszát. Ez szép teljesítmény!!! :-)

Kiváncsian várom a betöltött 9. hét utáni fejleményeket, 8 nap múlva irány a doki, előtte pedig még a védőnőt is fel kell hívnom. 

A nagy bejelentés

Hétvégén Budapesten voltak a szüleim, így találkoztunk. Igazából én nem is gondoltam arra, hogy bejelentsük a dolgot, csak a Húgom mondta telefonon, hogy később érkeznek, de mindenképp várjuk meg őket a nagy hírrel. Ő ugyanis már múlt héten megtudta, amikor az unokatesómékkal találkoztunk, belesúgtam a fülébe. De amúgy kiszúrta a pocakomat rögtön, ahogy találkoztunk. :-)
Szóval az X-faktor közötti szünetben lehalkítottam a tévét, és bejelentettem, hogy kisbabát várunk, a 8. hétben vagyunk. Nagyon örültek a szüleim, édesanyám azt mondta, ő megálmodta, apukám pedig csak törölgette a szemeit, és azt suttogta: "nagyon sokat imádkoztunk ezért"... megható pillanat volt. A délután folyamán a párom szüleinek is elmondtuk, nekik telefonon. Anyósom is azt mondta, hogy megérezte, apósom pedig azt emlegette, hogy éppen úgy alakították át a kertben a kerítést, hogy jó legyen, amikor az unoka jön játszani...

Mindenki nagyon várja már az unokát, mindenki drukkol nekünk, ez jó érzés. Kezdetben azt gondoltam, hogy csak a 12. hét után mondjuk el, de most úgy döntöttük, hogy a szülők megtudhatják, annyit kértünk csak tőlük, hogy egyelőre ne mondják el senki másnak. Remélem, hogy a féltő-óvó-drukkoló energiák összeadódnak, és a picink erősen és egészségesen fog megszületni jövő tavasszal.

7+0

Ma reggel a nődokinál kezdtünk, szerencsére a Férjem is el tudott velem jönni. Elmondtam, hogy július 15-én jött meg utoljára, valamint, hogy augusztus 20-án pozitívat teszteltem. Fel kellett feküdnöm egy ágyra, megnézett ultrahanggal. Amint elhelyezte a készüléket, rögtön látszott a monitoron egy nagy fekete "paca", a méhlepény. Benne pedig a szikhólyag, valamint egy 10mm-es embrió. Kihangosította egy kicsit a készüléket, ekkor hallhattuk a babánk kis szívpulzálását. Jaj, annnnyira jó érzés volt!!! Nagyon hálás vagyok, hogy itt tartunk, a pocakomban van a kisbabánk, aki szép, korának megfelelő méretű, és dobog a kis szíve!!! Olyan jó, hogy a Férjem is ott tudott lenni, és együtt éltük át ezt a csodás élményt! Kaptam a dokitól egy mappát, valamint beutalót a háziorvoshoz és a védőnőhöz. Három hét múlva kell visszamennünk, szept.23. 8:15 a következő időpontunk.

Nagyon jól viselem amúgy a terhességet, valahogy úgy érzem, most minden a helyére került. Nyugodt vagyok, pedig tegnap kaptam egy új állást, komoly feladatot bíztak rám, így biztosan dolgosan telnek a következő hónapok. De nem bánom, jó lesz kicsit gondolkodni, valami értelmeset létrehozni. A doki kérdezte, hogy bírom a munkát, egyelőre nem szeretném kiíratni magam, járok dolgozni, amíg úgy érzem, belefér. Ha stresszes lenne a meló, akkor majd elgondolkodom, hogyan tovább. De ez a projekt, amit rám bíztak, nagyrészt az év végén lezárul, így még belefér az időmbe, hogy elvégezzem a rám bízott feladatokat.

Boldog vagyok. Nagyon.