8+6

Holnap betöltjük a 9.hetet. Ez egyrészről soknak tűnik, másrészről viszont nagyon várom már, hogy elérjük a 12.hetet, és addig még van 22 nap. De ez is el fog telni. Szerencsére továbbra is jól vagyok, szerintem a sok vitaminnak köszönhetően. A pocakon szépen lassan növekszik, ma reggel már egy plusz derékmelegítővel vettem fel a szűk barna nadrágomat. :-) A súlyomat eddig tartom, pedig azért eszem rendesen... Minden reggel egy kis gyümölcsös-joghurtos müzlivel kezdem a napot, aztán amikor beérek, eszek egy nagy szendvicset. Aztán néha még ebédig befigyel egy kis édesség - ma reggel mondjuk rögtön a szendvics után benyomtam egy túró rudit is, muszáj volt, mert a befelé vezető úton eléggé felhúztam magam, 1 óra 10 perc alatt értem be a forgalmi helyzet miatt...

A múlt héten minden nap siettem haza munka után, alig vártam, hogy végignyúlhassak a kanapén és aludhassak egy fél órát. :-) Ez a hét kicsit sűrűbb lesz: ma du. találkozom az egyik barátnőmmel, akivel szeretném megosztani a nagy hírt, holnap este jógaóra lesz (nem biztos, hogy megyek), aztán szerdán találkozó a régi kollégákkal, utána pedig még az orvosnál is jelenésem van... Ráadásul a hétvége is elég mozgalmas volt, pénteken este bevásároltunk, szombaton egész nap takarítottunk (de végre szuper tiszta és rendes a lakás :-) sajnos a vasalnivaló azonban még mindig halomban áll...), vasárnap pedig tanultam a jógavizsgára, este pedig Palya Bea koncerten voltunk. Ez utóbbi nagyon nagy élmény volt, csodálatosan énekel Bea, az új dalai pedig nagyon szépek, szívhez szólók.

Múlt szerdán voltam Katalinnál terápián, akivel persze megosztottam a nagy hírt. Nagyon örült neki, és mondta, hogy látszott rajtam nyár elején, hogy megnyugodtam, kivirágoztam, és elhittem Fülöpnek, hogy képes vagyok teherbe esni. Azt mondta, hogy ne járjak rendszeresen, hiszen már elértük a célunkat, hanem inkább jelentkezzem én, ha menni akarok, és akkor egyeztetünk időpontot. Kicsit hirtelen lett az elszakadás, arra számítottam, hogy 2 hetenként még fogok járni hozzá, de lehet, hogy így lesz jó. Hangtálazni most nem szabad, és képekből sem szabad olyannal dolgozni, ami rossz emlékeket idéz elő. Csináltunk még egy képet: egy nagy kertet kellett elképzelnem, egy biztonságos helyet. Előttem a Hideghegyben látott nagy, sűrű és buja kert jelent meg, benne egy nagy asztallal, és volt ott egy hintaágy és egy kutya is. Az orromban orgonaillatot éreztem, ringatóztam a hintaágyban, közben simogattam a kutyust, nagyon jó érzés volt. Utána húslevest ettünk a férjemmel a nagy asztalnál. Kora nyár volt, a napsugarak átszűrődtek a nagy fák lombkoronáján. Az egész olyan megnyugtató, kellemes és melengető volt.

Még egy fontos dolog volt a múlt héten: pénteken munka után elmentünk egy uh központba megnézni a kicsikénket. Csütörtökön jutott eszembe, hogy nagyon messze van még a következő orvosi látogatás, jó lenne félidőben csekkolni, mi újság odabent. Szerencsére minden nagyon rendben van, a babánk 17,7 mm nagyságú volt pénteken, és szép gyorsan vert a kis szíve. Láttuk a kis végtag kezdeményeit, úgy nézett ki, mint egy kis gumimaci. :-) Van otthon egy könyvünk, ami napról napra mutatja be a terhességet, hogy mikor mi alakul ki. Abban az volt, hogy 60 napos korára kialakulnak a kezei és a lábai - nos, a mi kis maszatunk pénteken még nem járt itt. Másrészről viszont az uh gép csak egy nappal fiatalabbnak kalkulálta a koránál, ami még belefér a hibahatárba. Nem szabad ezen aggódnom, nem hiszem, hogy minden baba pontosan ugyanazokon a napokon teszi meg ugyanazt a felődési szakaszt. A lényeg, hogy jó helyen van, dobog a szíve, és az előző méréshez képest 77%-kal növelte a testhosszát. Ez szép teljesítmény!!! :-)

Kiváncsian várom a betöltött 9. hét utáni fejleményeket, 8 nap múlva irány a doki, előtte pedig még a védőnőt is fel kell hívnom.