Egy hete ilyenkor...

... a szülészeten voltam, lassan felfektettek a CTG-re és készültünk a műtétre. Hihetetlen, mennyi minden történt az elmúlt egy hétben, az előző hetek mozdulatlan várakozását követően felpörögtek az események. Az elmúlt három napban a délutáni pihenők alatt próbáltam lelkileg feldolgozni a történteket. Úgy emlékszem, három napja volt az, hogy amikor lefeküdtem aludni, elkezdett folyni a könny a szememből, felvillant egy-egy kép a szülésről, a kórházi napokról, és a terhesség alatti időszakról is. Feltört belőlem, hogy hányszor féltem, aggódtam, de mégis tartottam magam. A sírás megkönnyebbülést hozott. Tegnap pedig Zsófikát nyugtatgatva, ringatva először énekeltem neki azt a dalt, amit pocilakó korában sokszor hallott tőlem (Elment a két lány virágot szedni) - na, eközben el-elcsuklott a hangom, arra gondoltam, micsoda boldogság, hogy most már a karomban fekvő gyönyörű kisbabámnak dúdolhatom ezt a dalt.

Az elmúlt napok amúgy változatosan teltek: szombaton a kórházból hazajövetel után nagyrészt nyugi volt, délután meglátogattak Tesómék, csináltak néhány szuper képet a fürdetésről, éjszaka pedig sikerült egy kicsit a babaöbölben altatni a babát. A vasárnap nagyon nyűgös nap volt, akkor kezdett igazán beindulni a tejem, Zsófika egyre többet evett, csak szegénykének nem ment a büfizés, pukizás, így nagyon nyugtalan volt, egész nap dajkálni kellett, és az éjszaka is váltott műszakú ölben ringatából állt. Én mindig az etetésre keltem fel, a büfiztetést és ringatást pedig Anyukám és a Férjem felváltva csinálták, így mindenki tudott szakaszosan pihenni. Vasárnap reggeltől elkezdtük írni egy füzetbe, hogy mikor eszik a baba, mérjük, hogy mennyit szopizik egy alkalommal, mikor van a pelenkacsere, köldökápolás, fürdés. A hétfői nap már nyugodtabb volt, 11-től két részletben öt és fél órát aludt Zsófika mellettünk a babaöbölben, nagyrészt sötétben, amikor kicsit nyügizett, a Férjem megsimogatta, susogott neki, ennyi elég volt a megnyugtatásához. Dél körül jött a védőnő, az kicsit kizökkentette a ritmusból, de összességében békésen telt a nap.

Tegnap, kedden Apósomék látogattak meg minket, éppen egy pelenkacserére értek ide, amit mindig végigpityereg a baba, utány szopizott, de pont nem volt annyira álmos, így nyűgösködött. A következő szopi alatt Anyukám főzött, csörömpólt a konyhában, leégette a rizst, na, én erre elég ideges lettem, a baba is keveset evett, továbbra is sírdogált, így fél 1 körülre sikeresen kiborultam. Hajnal 5 óta fel voltam, elfáradtam. Végül füldugóval aludtam 2 órát, amitől újjászülettem. Apósomék 4 után induiltak haza, szerencsére addigra jött egy kicsi nyugisabb szakasza Zsófikának, így megmutatta a cuki olkdalát is a kis drága. Estére aztán rájöttünk, mi okozta az egész napos nyüghit: 7 körül elkezdett nagyon erősen fújni a szél, egész éjszakas süvítő szélvihar volt - biztosan a front viselte meg a kis Macilányt. Éjszaka próbáltuk letenni a babaöbölbe, de nem maradt meg, kézben aludt egész éjjel. Hajnali 1-ig a Férjem dajkálta, utána pedig Anyukám - ekkorra megnyugodott és elfáradt annyira, hogy 4 órát mélyen aludt. Utàna még egy órát a kiságyában is szuszizott, így végül azért tudott pihenni. A mai nap eddig viszonylag nyugisan telik, az előbb a szopi után rövidf büfiztetést követően elaludt a kiságyában. Szeretnénk úgy szoktatni, hogy rendszeres ugyan a dajkálás és a testi közelség, de az alvás alapvetően a kiságyban van, éjszakánként a babaöbölben,  A délután kicsit mozgalmas lesz: jön a gyerekorvos, utána megyünk varratszedésre, utána pedig Apa megy a boltba.

Reggel megemlékeztünk az egy héttel ezelőtti eseményekről, hihetetlen, mennyi örömöt és boldog órákat okozott már eddig is nekünk Zsófimaci. Tündéri kislány, próbáljuk kitanulni az igényeit, jelzéseit és reakcióit, hogy minél nyugodtabb napokat és biztonságérzetet nyújtsunk neki. Az előző pihi alatt beszéltem két barátnőmmel, eldicsekedtem nekik a kis drágámmal, és a Facebookra is tettem fel néhány képet. Olyan jó érzés megmutatni a világnak: végre boldog vagyok, végre ANYA vagyok!!! <3

Kórházi napok

A szülés utáni napon, csütörtök délután hosszú készülődés után hazament a szobatársam, aminek nagyon örültem, mert a végén már eléggé zavart. Utána visszajöttek Anyósomék, és egész estig ott maradtak, megvárták a Férjemet, akinek megmutatta a csecsemősnővér az esti fürdetést. Éjszakára ismét leadtam a babát, próbáltam kihasználni, hogy egyedül enyém a szoba. Több részletben aludtam is, aztán 5-től már azt vártam,hogy hozzák Zsófikát, addigra már nagyon hiányzott! :-)

Péntek reggel még beszaladtak egy órára Anyósomék, utána a Férjem bement dolgozni. Kb. egy óra múlva megérkezett a Húgom, aki szerencsére egész du. 4-ig tudott maradni. Jó volkt, hogy nem voltam egyedül. Igaz, kora délutántól ismét lett szobatársam is, egy császáros anyukát hoztak. Hozzá sok látogató jött hirtelen, de fél óra után mindenki hazament, így egyedül szenvedett. Nekem jól jött, hogy ott volt Tesóm, sokat dajkálta napközben a babát, így tudtam pihenni. Zsófika aznap is többször szopizott, de délben ismét kértünk egy kis tápszert is, hogy jól lakjon és aludjon egy nagyot. Munka után a Férjem még intézte a háziorvost és egyèb ügyeket, aztán bejött hozzánk Apa. Estefelé megnézett a saját orvosom, megbeszéltük, hogy szombaton hazamehetünk, szertdán varratszedés. Este Apa önállóan megfürdette a Kicsilányt, aztán hazament, közben befutott Anyukám is, aki este 10-ig velem maradt. Ismét külön aludtunk a picivel, és vártuk az utolsó reggelt a kórházban.

Szombaton 8-ra jött a Férjem és Anyukám, megvártuk a zárójelentésemet, a gyerekorvos ismegnézte még egyszer Zsófibabát, minden rendben volt vele. Addigra a félig letapadt nyelvfékét felvágták, megkapta a BCG oltást, és kiállították az ő zárójelentését is. Fél 11 körül Apa berakta az autós hordozóba a babát, kezdetben kicsit nyüszögött, de aztán megnyugodott, és egész úton hazafelé édesen aludt. A kocsikázás nekem nem esett jól, addigra már eléggé fájt a sebem, de gyorsan megérkeztünk, végre otthon voltunk! :-)

A kórházi napok összességében jól teltek, az épületben zajló felújítási munkálatok többször zzavartak, és több törődést vártam volna el, főleg a nővérkék részéről. A csecsemősnővérek segítőkészek voltak, és így, hogy szinte mindig volt mellettem családi segítség, tudtam eleget babázni és pihenni is, így tényleg jól indult az összeszokás a Zsófikával.

Zsófi baba megszületett!!

Reggel 6-ra kellett a kórházba jönni, egy kis adminisztráció után beöntés következett, majd ráraktak CTG-re, közben kaptam antibiotikumot és infúziót. Fél8 körül benézett hozzám az a doki, akihez 4 évvel ezelőtt a meddőségi kezelésre járni kezdtünk, ő csinálta a méhsövény eltávolító műtéteimet is. Látta a nevemet, emlékezett rám, ezért bejött megnézni, üdvözölni,gratulálni. Igazán jól esett. 8 után kicsivel bevittek a műtőbe, addigra már remegtem a félelemtől és a hidegtől. Az aneszteziológus nagy nehezen beadta a spinális érzéstelenítőt - jó helyen szúrt meg, csak a tű volt rövid, így csak a harmadik próbálkozás sikerült... Lassan hatni kezdett a szer, de még mindig nagyon ideges voltam, kértem nyugtatót, de azt mondták, csak azután kaphatok, miután kiemelték a babát. De akkor kaptam oxitocint, így nyugtató már nem kellett. A műtét végére elmúlt az izgalom, a műtősök szerint sokat javult a színem is. A Férjem a baba kiemelése után kicsit még velem maradt, aztán kiment megnézni Zsófikát. A kislányunk végül 8óra 32perckor 52cm-rel és 3250 grammal született, 10es Apgar értéket kapott, szép, egészséges kisbaba.:-)  A méretkezés után a Férjem mellkasára tették, aztán egy kicsit hozzám is behozták, amíg még dolgoztak rajtam, a mellkasomon volt néhány percig. Akkor már nem sírt, pedig előtte zengett tőle a folyosó! :-)

Az volt az első benyomásom róla, hogy teljesen másképp néz ki, mint ahogy előre elképzeltem. Nem tipikus babaarca van, hanem különlegesek a vonásai. Tegnap még próbáltuk összerakni, hogy mijét kitől örökölte, de mára azt làtom rajta, hogy tiszta apja! :-)

A műtét után rögtön kitoltak az újszülött osztàlyra, elég sokáig mindenem fájt. Délután már fel kellett kelni zuhanyozni, miután kiment az érzéstelenítő hatása, na, az kemény menet volt. De este már egy kis segítséggel, ma reggeltől pedig önállóan fel tudok kelni az ágyból és ki tudok menni vécére - már egyre kevésbé fáj... Éjszaka egész jól aludtam, kivitettem a babát a csecsemőrészlegre, mivel úgysem tudtam volna kiemelni és magamhoz venni, ezért inkább a pihenést választottam. A szobatársam babája bent volt, hajnali 1 után óránként felkelt és sírt, ez azért zavaró volt.

5 órakor felkeltem, fogat mostam, megmosakodtam, vártam a babát. 3/4 6-kor betolták Zsófikát, olyan kisimult és érdeklődő volt! Ismét jól megszemlélt nagy szemekkel,, úgy tud figyelni, olyan édes! Egy idő után már éhes volt, sikerült egyedül megszoptatni, utána a mellkasomon pihent. 9körül megérkezett a Férjem az anyukájával és az öccsével. Sikerült még 2x szoptatni, beüzemeltük a fejőgépet is, ma már 2x kakilt is a baba. Mégis nagyon nyugtalan volt még délben is, akkor már 3x-ra sírt hosszan és keservesen. Ekkor kivitték a csecsemőosztályra, kapott egy kis tápszert, most békésen szuszizik. Én is próbálok pihenni.

Nagyon édes kislányunk van, ügyesen szopizik, nagyokat alszik, és remélem, hamarosan kitanuljuk az összes sírását. Egy csodababa a mi drága Zsófikánk! <3

40+1 Születésnap

Hajnali 3:40 van, még másfél óra, és ébred a Férjem és az Anyukám, indulunk a kórházba. Ha minden igaz, még néhány óra, és megszületik a kislányunk, Zsófia. Nagyon félek, remélem, minden rendben lesz.


Tegnap reggel fél9 körül értem az orvos rendelőjébe, rátettek NST-re, aztán volt vérnyomás- és vizeletvizsgálat, minden érték tökéletes volt. Bementem a dokihoz, aki azzal kezdte, hogy ugyan betöltöttem a 40. hetet, ez nem jelent önmagában semmit, mert a babák 80%-a a 38. és a 41. hét között szokott megszületni, náluk is az a protokol, hogy egy hetet ráhagynak a terminus után, de a betöltött 41. héten meg szokták indítani a szülést, mert addigra lejár bizonyos dolgok "szavatossági ideje", és jelentősen nő az oxigénhiányos és egyéb kockázatos állapotok esélye. Ez a plusz egy hét nem hangzott valami jól, az elmúlt napokat már elég nehezen viseltem, a teendőimet már rég megcsináltam, nem volt türelmem egyetlen könyvhöz sem, napi egy filmnél több sem érdekelt, így nagyon lassan telt az idő, nem tudtam mit kezdeni magammal. A beszélgetés után megnézte az orvos a méhszájamat, azt mondta, teljesen kemény, zárt, az ujját is alig tudta belenyomni. Ezután az ultrahang vizsgálat következett, emlékeztettem a dokit arra, hogy az április elejei nagy ultrahangon úgy találta, hogy az átlagosnál kevesebb a magzatvíz és hogy háromszorosan a baba nyaka körül van a köldökzsinór. Mindkettőt ellenőrizte: a zsinór ugyan már csak egyszeresen volt a nyakon (hallgatott Apára Zsófika, amikor azt mondta neki, hogy itt a tavasz, ideje levenni a sálat a nyakáról :-)), de a magzatvíz gyakorlatilag teljesen elfogyott. Ez azt jelenti, hogy ha meg is indítanák, akkor is "száraz szülés" lenne, ami sok kínlódással és kockázattal járna. Így az orvos egyértelműen a császármetszés mellett döntött. Felhívta a kórházat és regisztrált az online felületen is, egy délutáni telefonos megerősítés után megbeszéltük, hogy másnap 6 órakor jelentkezem a kórházban, és 8-kor velem kezdik az aznapi műtéteket.


Amikor megtudtam a fentieket, először elkeseredtem, bár az április elejei vizsgálat óta számoltam ezzel a forgatókönyvvel. Előtte egyértelműen természetes szülésre készültem, ezért is jártam szülésfelkészítőre, és valahogy mindig sajnáltam azokat, akik császárral szültek. A kockázati tényezők ismeretében azonban hamar beláttam ésszel, hogy ez a jó döntés, ez a helyes eljárás, ennek most így kell lennie. Nem kényelemből választom a császármetszést, hanem mert orvosilag indokolt. Sok pozitív velejárója van a hüvelyi szülésnek, de most számomra az a legfontosabb, hogy biztonságban és egészségesen megszülessen a kislányunk. Sok ismerős kérdezte, hogy miért nem csinálták meg rögtön aznap a műtétet, igazából én annyira megbízom az orvosunkban, hogy nem kérdőjeleztem meg a döntését, de feltételezem azért, mert nem sürgősségi eset, a magzatvíz nem tegnap reggel fogyott el, az én és a baba értékei is rendben voltak, így a megfelelő műtéti előkészület miatt ésszerűbb volt másnap reggelre kitűzni az időpontot.


Lassan már 4 óra, közeledik az időpont. Nagyon várom, hogy túl legyünk rajta, de leginkább azt a pillanatot várom, amikor közlik velem, hogy minden rendben van a babával, egészséges. Ez a legfontosabb számomra, minden más mellékes. Jó szakemberek kezei között leszünk, megbízom bennük és higgadtan megteszem, amit meg kell tennem és eltűröm, amit el kell tűrnöm. Alig két órát tudtam aludni éjjel, a maradék időben csak forgolódtam. Izgulok...

39+3 Szülés szombaton?

Néhány napja azt mondogatom minden ismerősnek - és nem utolsósorban Zsófikának :-) - hogy szombaton, azaz holnap szeretnék szülni. Kitaláltam, hogy ez milyen ideális időpont lenne: a Férjemnek sem kell aznap dolgoznia, a dokinak sincs magánrendelése, így ráér, a nagyszülők fel tudnak utazni hétvégén megtekinteni a csemetét, így mindenki jól jár!! :-) Ma délutánra-estére ígérik a hidegfront megérkezését, ami köztudottan gyakran megindítja a szülést, valamint, holnap lesz újhold - így a csillagok is úgy állnak, hogy bejöhet a szombat. Úgy döntöttem, hogy egy kis szelíd rásegítést is alkalmazok: ma délután még elmegyek (remélem egy darabig az utolsó) kismama jógára, délután manikűrözök, este beülök egy kád meleg vízbe, közben kortyolok egy kis vörösbort, majd összebújok a Férjemmel - ez utóbbi három "módszer" állítólag segíti a szülés megindulását.


Persze nem akarom siettetni a kis Drágánkat, ha jól érzi magát még odabent, akkor hagy maradjon. A szombati időpont a saját szempontjaim szerint lenne ideális, de mint tudjuk, a szülés megindulása a babán múlik. Átadom magam neki, rábízom a döntést, csak hangot adok a saját kívánságomnak...

39+1 Mikor?

MIKOR - nézhetek majd rád?
MIKOR - érhetek hozzád?
MIKOR - úgy várlak!


A Belmondo dala kissé átköltve tökéletesen leírja a bennem kavargó érzéseket. Beléptünk az utolsó hétbe, hihetetlen... Kb. 3 hete minden ismerős és családtag izgatottan kérdezget engem és a Férjemet is, hogy mi újság, egyben vagyunk-e még, aztán amikor megtudják, hogy igen, jönnek a rémtörténetek a betöltött 42. héten megindított szülésekről. :-S Olyan furcsák az emberek... az elképzelhetetlen, hogy a baba pont a kiírt időpontban vagy max. 1-2 napos eltéréssel jöjjön a világra?


Nehezen telnek a napok, általában jól viselem, de vannak kiborulós időszakok. A hétvége pl. nagyon jól telt, szombaton közgyűlés volt, kint bográcsoztunk, beszélgettünk, kertet rendeztünk a szomszédokkal, csodás idő volt. Vasárnap voltunk a Városligetben sétálni és fagyiztunk is, ez is kellemes program volt. Vasárnap este azonban rám jött a para, hogy úristen, nemsokára szülünk, milyen lesz, hogy lesz és egyáltalán - elég zaklatott voltam. Aztán hétfő reggel kézhez kaptam az utolsó szűrés eredményét, ami pozitív lett, kimutatták a Streptococcus agalactiae jelenlétét a szervezetemben. Elkezdtem a neten olvasgatni, megtudtam, hogy a terhes nőknél gyakori baktérium fertőzés, amit sokszor ki sem tudnak mutatni, a nőkre nézve veszélytelen, de szüléskor a baba elkaphatja, és nála súlyos légúti betegségeket okozhat. Persze ettől teljesen kiborultam, sírtam egy jó nagyot, beszéltem a Férjemmel, aki azt tanácsolta, hogy hívjam fel a nőgyógyászt, kérdezzem meg, mi a teendő. Így is tettem, azt mondta, hogy alapból nincs teendő, szüléskor kell antibiotikumot kapnom intravénásan - ahogy olvastam a neten, ha két adag le tud menni, azaz nem túl gyors a szülés, akkor elvileg a baba is védett lesz, így őt nem kell gyógyszerezni, csak alaposan megvizsgálni. Rákérdeztem, hogy ez a fertőzés okozhatja-e a kb. egy hete jelentkező fokozott folyást és irritációt, mondta a doki, hogy igen, és hogy ír fel nekem rá hüvelykúpot. A kúp kiváltása egy külön történet volt, négy gyógyszertárban jártam összesen hatszor, nem részletezem, a lényeg, hogy meg lett. És még hétfőn kértem az NST vizsgálatot is, ha már a rendelőben jártam, hál istennek minden rendben volt, szép görbét produkált a baba, a jelek szerint nagyon jól érzi magát odabent. Ettől kicsit megnyugodtam, tegnap reggel derűsen keltem, elmentem kismama jógára, beszéltem telefonon a húgommal és az egyik barátnőmmel, minden rendben volt, ma éjszaka pedig végre mélyen tudtam aludni, egyszer sem keltem fel pisilni! :-)


Hát, így vagyok, változó hangulatban figyelem a jeleket, számolom a napokat. Már egy ideje vannak fájásaim, változó az erősségük és a hosszuk, ahogy olvastam, ebből nem lehet megjósolni a szülés időpontját. Az elmúlt napokban volt néha hasmenésem is, ma az egyik elég komoly volt, állítólag ez is jelezheti a szülés közeledtét. Szombaton, 18-án jön egyébként egy hidegfront, akkor lesz újhold is, lehet, hogy ez majd kicsalogatja a babát, meglátjuk. Tegnap befejeztem a suttogó könyv elolvasását, kijegyzetelését, ma átismételtem az újraélesztési és elsősegély ismereteket, kimostam a játszószőnyeget, feltakarítottam a teraszt - próbálom magam lekötni, de néha tényleg úgy érzem, hogy csak vánszorog az idő...


Nem akarom sürgetni a babát, van még ideje a kiírt időpontig, de azért már mondogatom neki, hogy lassan indulnia kell, és hogy max. 22-ig maradjon bent. :-) Sokszor elképzeltem, milyen érzés lesz először meglátni őt, megérinteni és magamhoz ölelni, gondolom, hogy csodálatos lesz, de igazából ezt szerintem nem lehet előre elképzelni, ahogy a szülést sem. Hamarosan mindkét "élményt" megtapasztalom, és akkor már tudni fogom azt, amit most még csak próbálok a fejemben megjeleníteni. A várakozásba az öröm mellett már egyre többször izgalom is vegyül, tudom, hogy csak akkor fogok tudni tiszta szívből örülni és hátradőlni, ha minden rendben lesz a szülésnél, meglátom a kislányomat és közlik velünk, hogy egészséges... Istenem, adj erőt és kitartást az elkövetkező néhány naphoz!!

38+0 Célegyenesben

Ma betöltöttük a 38. hetet, ami azt jelenti, hogy két hét van hátra a kiírt időpontig. Ez eszméletlenül rövid, másrészről viszont felfoghatatlanul bizonytalan időszak. A pocakom még mindig nő napról napra, most már tényleg hatalmasnak és esetlennek érzem magam, noha egész jól tudok még mozogni, ma is például készülök elmenni a kismama jógára. Zsófibaba nagyon édes, sokat mocorog, tegnap is aktív volt, mielőtt mentek volna el tőlünk Anyukámék, pont elkezdett csuklani, a leendő nagyi és nagynéni persze nagyon örültek a produkciónak. :-) Ma reggel kifejezetten nagyokat rugdos, feszíti magát a hasfalamhoz és a hólyagomhoz, nem mondom, néha felszisszenek, de összességében nagyon élvezem. Nagyon közel érzem már magamhoz, és nagyon várom a pillanatot, hogy megláthassan az én édes kisbabámat.


Kíváncsi vagyok, végül milyen lesz a szülés. Pénteken voltunk az utolsó nagy ultrahangon, akkor a gép 3415 grammosnak mérte, igaz, a doki hozzátette, hogy a pocak mérete alapján úgy gondolja, hogy nincs ekkora a baba, csak a gép a combcsont és a felkar csont hosszából számol, valószínűleg inkább hosszú, mintsem túl hurkás lesz a kisbabánk. Már nem lesz több ultrahang, illetve, csak akkor, ha két hét múlva még mindig egyben leszünk. Kiderült az is az ultrahangon, hogy a köldökzsinór háromszorosan (!) a baba nyaka köré van tekeredve... Ez a hír akkor hirtelen nagyon megviselt, én ugyanis úgy születtem, hogy duplán a nyakamon volt a zsinór, emiatt elhúzódott a szülés, és a végén elkékülve, oxigénhiányos állapotban jöttem a világra. Semmiképpen nem szeretném, ha ugyanez megismétlődne a babámmal is. Manapság mondjuk szülés közben is tudják folyamatosan monitorozni a babát, plusz mondta az orvosom, hogy a kórházi felvételkor készülő ultrahangozásnál külön mondjuk, hogy ez volt a helyzet, és akkor rá fognak nézni, hogy megoldódott-e. Ugyanis még változhat a dolog, a tengelye körül még tud forogni a baba, szokott is. Az esti pocakkenésnél már többször elmondta neki az Apukája, hogy tekerje le magáról a sálat :-), remélem, hallgatni fog rá. Mondjuk olyan szempontból nem rossz, hogy ez most kiderült, hogy elkezdtem gondolatban barátkozni a császármetszéssel is. Eddig csak természetes szülésben gondolkodtam, továbbra is azt szeretnék, de próbálom magam felkészíteni a B tervre is, hogy ne legyek nagyon kiborulva és ne legyek túl csalódott, ha mégis műtétre kerül sor. Azért továbbra is mantrázom a könnyű és természetes szülést, nagyon örülnék, ha sikerülne ilyen módon világra hozni a kisbabámat.


A hétvége amúgy az előzetes aggodalmaim ellenére nagyon jól sikerült. Péntek délután a sógorom befejezte a falfestményt a gyerekszobában, este a Férjem visszarendezte a babaszobát, megszűnt a kupi. Szombaton nagyon húzós napunk volt, egész nap dolgozunk, a párom megpucolta az összes ablakot, én kimostam és kivasaltam a függönyöket, reggeltől kb. este 9-ig dolgoztunk, de készen lettünk vele. Mivel hétközben már kitakarítottam, vasárnap délelőtt már csak egy gyors porszívózás volt hátra, utána a Férjem feltörölte padlóápolóval a parkettát, szóval, tényleg full extrás, csilli-villi lett a lakás. Ennek örömére kitaláltam, hogy csináljunk egy videófelvételt arról, hogyan néz ki a lakásunk Zsófika érkezése előtt. El is készült a kb. 7 perces videó, amiben szobáról szobára járva, kommentálva bemutattam a csodaszép, rendezett, tiszta lakásunkat. Számomra nagyon fontos a rendezett környezet, mivel most egész nap itthon vagyok, főleg fontos, hogy ne a kupit és a teendőket lássam magam körül. Kb. 3 hete készítettem egy 18 pontos feladatlistát, hogy mi mindent kell még megcsinálni a baba érkezése előtt, nos, örömmel jelentem, hogy már csak két pont nem teljesült, 16 mellett már pipa van!! :-) Az elmaradt kettő: egyrészt a nappaliban a kanapé kitisztítása, amit szerintem ki fogok húzni a listáról, mert csak egész kicsit koszos, ráér azt megcsinálni később is, másrészt pedig a csecsemőápolási könyvek elolvasása, kijegyzetelése, amit már elkezdtem és a héten folytatom szóval, ez teljesülni fog. Nagy kő esett le a szívemről, mert most már tényleg minden készen áll: a babaszoba rendben, minden eszköz beszerezve, a ruhácskák kimosva-kivasalva, a vendégszobában összekészítve áll a kórházi csomag, amiben már a szükséges papírok is össze vannak rendezve, az egész lakás tiszta, én is rendben vagyok (fodrász, epilálás pipa), szóval, ha megindulnak a fájások, nem esek kétségbe. Legalábbis a külső körülmények miatt már nem...


Továbbra is azt mondogatom a babának, hogy nem bánnám, ha ennek a hétnek a végén megszületne. Mondjuk szombaton. Akkor a doki sem dolgozik a magánrendelőjében, ráérne mellettem rostokolni a szülőszobán. A védőnő amúgy azt mondta, hogy szerinte nem fog hamarabb jönni a baba, mert jól van táplálva, akkor jól érzi magát odabent, még elég magasan van a pocakom, a pénteki mérés alapján a méhszájam is zárt. Én egy nappal a kiírt időpont után születtem, a húgom pont a kiírt napon, szóval, nem "divat" a családban korábban megszületni. Igazából nem akarom sürgetni őt, annyit szeretnék, hogy legkésőbb két hét múlva szülessen meg, túlhordani nem szeretném, de összességében számomra is még mindig inkább öröm, mintsem teher, hogy egyben vagyunk. Jó érzés tudni, hogy biztonságban van a babám, finom, meleg helyen, aranyosan ficánkol napjában többször, egyre több külső ingerre reagál, tényleg nagyon édes. Mindennek eljön az ideje, minden úgy lesz, ahogy lennie kell.


Még egy mondat a hétvégéről: a húsvét végül jól sikerült, a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt: a szüleim feljöttek Pestre, de csak két napra, az idő nagy részét a tesóméknál töltötték, velünk mindkét nap kb. 4 órát találkoztak. Így láttuk is egymást, mégsem akadályoztak minket sem a takarításban, sem a pihenésben. Persze Anyukám a megbeszéltek ellenére hétfőre is hozott ebédet, de én ragaszkodtam hozzá, hogy tartsuk magunkat ahhoz, amiben megállapodtunk, így megfőztem a tervezett ételt, hétfőn délben azt ettük, amit pedig ő hozott, elraktuk a hűtőbe, jó lesz ma ebédre. Örülök, hogy sikerült megerősíteni a védvonalainkat. Félreértés ne essék, nem háborúról van szó, csak a határok kijelöléséről. Arról, hogy mindenkinek tiszteletben kell tartania, hogy mi már hárman vagyunk egy család, vannak terveink és elképzeléseink, amelyek szerint éljük az életünket, és a nagyszülőknek kell hozzánk alkalmazkodniuk. Jöjjenek, segítsenek, örülünk nekik, szeretnénk bevonni őket az életünkbe, de akkor jöjjenek és úgy segítsenek, ahogyan azt mi kérjük, iIlletve, ahogyan azt megbeszéljük. Ez a hétvége ilyen szempontból is fontos és sikeres volt.