38+0 Célegyenesben

Ma betöltöttük a 38. hetet, ami azt jelenti, hogy két hét van hátra a kiírt időpontig. Ez eszméletlenül rövid, másrészről viszont felfoghatatlanul bizonytalan időszak. A pocakom még mindig nő napról napra, most már tényleg hatalmasnak és esetlennek érzem magam, noha egész jól tudok még mozogni, ma is például készülök elmenni a kismama jógára. Zsófibaba nagyon édes, sokat mocorog, tegnap is aktív volt, mielőtt mentek volna el tőlünk Anyukámék, pont elkezdett csuklani, a leendő nagyi és nagynéni persze nagyon örültek a produkciónak. :-) Ma reggel kifejezetten nagyokat rugdos, feszíti magát a hasfalamhoz és a hólyagomhoz, nem mondom, néha felszisszenek, de összességében nagyon élvezem. Nagyon közel érzem már magamhoz, és nagyon várom a pillanatot, hogy megláthassan az én édes kisbabámat.


Kíváncsi vagyok, végül milyen lesz a szülés. Pénteken voltunk az utolsó nagy ultrahangon, akkor a gép 3415 grammosnak mérte, igaz, a doki hozzátette, hogy a pocak mérete alapján úgy gondolja, hogy nincs ekkora a baba, csak a gép a combcsont és a felkar csont hosszából számol, valószínűleg inkább hosszú, mintsem túl hurkás lesz a kisbabánk. Már nem lesz több ultrahang, illetve, csak akkor, ha két hét múlva még mindig egyben leszünk. Kiderült az is az ultrahangon, hogy a köldökzsinór háromszorosan (!) a baba nyaka köré van tekeredve... Ez a hír akkor hirtelen nagyon megviselt, én ugyanis úgy születtem, hogy duplán a nyakamon volt a zsinór, emiatt elhúzódott a szülés, és a végén elkékülve, oxigénhiányos állapotban jöttem a világra. Semmiképpen nem szeretném, ha ugyanez megismétlődne a babámmal is. Manapság mondjuk szülés közben is tudják folyamatosan monitorozni a babát, plusz mondta az orvosom, hogy a kórházi felvételkor készülő ultrahangozásnál külön mondjuk, hogy ez volt a helyzet, és akkor rá fognak nézni, hogy megoldódott-e. Ugyanis még változhat a dolog, a tengelye körül még tud forogni a baba, szokott is. Az esti pocakkenésnél már többször elmondta neki az Apukája, hogy tekerje le magáról a sálat :-), remélem, hallgatni fog rá. Mondjuk olyan szempontból nem rossz, hogy ez most kiderült, hogy elkezdtem gondolatban barátkozni a császármetszéssel is. Eddig csak természetes szülésben gondolkodtam, továbbra is azt szeretnék, de próbálom magam felkészíteni a B tervre is, hogy ne legyek nagyon kiborulva és ne legyek túl csalódott, ha mégis műtétre kerül sor. Azért továbbra is mantrázom a könnyű és természetes szülést, nagyon örülnék, ha sikerülne ilyen módon világra hozni a kisbabámat.


A hétvége amúgy az előzetes aggodalmaim ellenére nagyon jól sikerült. Péntek délután a sógorom befejezte a falfestményt a gyerekszobában, este a Férjem visszarendezte a babaszobát, megszűnt a kupi. Szombaton nagyon húzós napunk volt, egész nap dolgozunk, a párom megpucolta az összes ablakot, én kimostam és kivasaltam a függönyöket, reggeltől kb. este 9-ig dolgoztunk, de készen lettünk vele. Mivel hétközben már kitakarítottam, vasárnap délelőtt már csak egy gyors porszívózás volt hátra, utána a Férjem feltörölte padlóápolóval a parkettát, szóval, tényleg full extrás, csilli-villi lett a lakás. Ennek örömére kitaláltam, hogy csináljunk egy videófelvételt arról, hogyan néz ki a lakásunk Zsófika érkezése előtt. El is készült a kb. 7 perces videó, amiben szobáról szobára járva, kommentálva bemutattam a csodaszép, rendezett, tiszta lakásunkat. Számomra nagyon fontos a rendezett környezet, mivel most egész nap itthon vagyok, főleg fontos, hogy ne a kupit és a teendőket lássam magam körül. Kb. 3 hete készítettem egy 18 pontos feladatlistát, hogy mi mindent kell még megcsinálni a baba érkezése előtt, nos, örömmel jelentem, hogy már csak két pont nem teljesült, 16 mellett már pipa van!! :-) Az elmaradt kettő: egyrészt a nappaliban a kanapé kitisztítása, amit szerintem ki fogok húzni a listáról, mert csak egész kicsit koszos, ráér azt megcsinálni később is, másrészt pedig a csecsemőápolási könyvek elolvasása, kijegyzetelése, amit már elkezdtem és a héten folytatom szóval, ez teljesülni fog. Nagy kő esett le a szívemről, mert most már tényleg minden készen áll: a babaszoba rendben, minden eszköz beszerezve, a ruhácskák kimosva-kivasalva, a vendégszobában összekészítve áll a kórházi csomag, amiben már a szükséges papírok is össze vannak rendezve, az egész lakás tiszta, én is rendben vagyok (fodrász, epilálás pipa), szóval, ha megindulnak a fájások, nem esek kétségbe. Legalábbis a külső körülmények miatt már nem...


Továbbra is azt mondogatom a babának, hogy nem bánnám, ha ennek a hétnek a végén megszületne. Mondjuk szombaton. Akkor a doki sem dolgozik a magánrendelőjében, ráérne mellettem rostokolni a szülőszobán. A védőnő amúgy azt mondta, hogy szerinte nem fog hamarabb jönni a baba, mert jól van táplálva, akkor jól érzi magát odabent, még elég magasan van a pocakom, a pénteki mérés alapján a méhszájam is zárt. Én egy nappal a kiírt időpont után születtem, a húgom pont a kiírt napon, szóval, nem "divat" a családban korábban megszületni. Igazából nem akarom sürgetni őt, annyit szeretnék, hogy legkésőbb két hét múlva szülessen meg, túlhordani nem szeretném, de összességében számomra is még mindig inkább öröm, mintsem teher, hogy egyben vagyunk. Jó érzés tudni, hogy biztonságban van a babám, finom, meleg helyen, aranyosan ficánkol napjában többször, egyre több külső ingerre reagál, tényleg nagyon édes. Mindennek eljön az ideje, minden úgy lesz, ahogy lennie kell.


Még egy mondat a hétvégéről: a húsvét végül jól sikerült, a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt: a szüleim feljöttek Pestre, de csak két napra, az idő nagy részét a tesóméknál töltötték, velünk mindkét nap kb. 4 órát találkoztak. Így láttuk is egymást, mégsem akadályoztak minket sem a takarításban, sem a pihenésben. Persze Anyukám a megbeszéltek ellenére hétfőre is hozott ebédet, de én ragaszkodtam hozzá, hogy tartsuk magunkat ahhoz, amiben megállapodtunk, így megfőztem a tervezett ételt, hétfőn délben azt ettük, amit pedig ő hozott, elraktuk a hűtőbe, jó lesz ma ebédre. Örülök, hogy sikerült megerősíteni a védvonalainkat. Félreértés ne essék, nem háborúról van szó, csak a határok kijelöléséről. Arról, hogy mindenkinek tiszteletben kell tartania, hogy mi már hárman vagyunk egy család, vannak terveink és elképzeléseink, amelyek szerint éljük az életünket, és a nagyszülőknek kell hozzánk alkalmazkodniuk. Jöjjenek, segítsenek, örülünk nekik, szeretnénk bevonni őket az életünkbe, de akkor jöjjenek és úgy segítsenek, ahogyan azt mi kérjük, iIlletve, ahogyan azt megbeszéljük. Ez a hétvége ilyen szempontból is fontos és sikeres volt.