... a szülészeten voltam, lassan felfektettek a CTG-re és készültünk a műtétre. Hihetetlen, mennyi minden történt az elmúlt egy hétben, az előző hetek mozdulatlan várakozását követően felpörögtek az események. Az elmúlt három napban a délutáni pihenők alatt próbáltam lelkileg feldolgozni a történteket. Úgy emlékszem, három napja volt az, hogy amikor lefeküdtem aludni, elkezdett folyni a könny a szememből, felvillant egy-egy kép a szülésről, a kórházi napokról, és a terhesség alatti időszakról is. Feltört belőlem, hogy hányszor féltem, aggódtam, de mégis tartottam magam. A sírás megkönnyebbülést hozott. Tegnap pedig Zsófikát nyugtatgatva, ringatva először énekeltem neki azt a dalt, amit pocilakó korában sokszor hallott tőlem (Elment a két lány virágot szedni) - na, eközben el-elcsuklott a hangom, arra gondoltam, micsoda boldogság, hogy most már a karomban fekvő gyönyörű kisbabámnak dúdolhatom ezt a dalt.
Az elmúlt napok amúgy változatosan teltek: szombaton a kórházból hazajövetel után nagyrészt nyugi volt, délután meglátogattak Tesómék, csináltak néhány szuper képet a fürdetésről, éjszaka pedig sikerült egy kicsit a babaöbölben altatni a babát. A vasárnap nagyon nyűgös nap volt, akkor kezdett igazán beindulni a tejem, Zsófika egyre többet evett, csak szegénykének nem ment a büfizés, pukizás, így nagyon nyugtalan volt, egész nap dajkálni kellett, és az éjszaka is váltott műszakú ölben ringatából állt. Én mindig az etetésre keltem fel, a büfiztetést és ringatást pedig Anyukám és a Férjem felváltva csinálták, így mindenki tudott szakaszosan pihenni. Vasárnap reggeltől elkezdtük írni egy füzetbe, hogy mikor eszik a baba, mérjük, hogy mennyit szopizik egy alkalommal, mikor van a pelenkacsere, köldökápolás, fürdés. A hétfői nap már nyugodtabb volt, 11-től két részletben öt és fél órát aludt Zsófika mellettünk a babaöbölben, nagyrészt sötétben, amikor kicsit nyügizett, a Férjem megsimogatta, susogott neki, ennyi elég volt a megnyugtatásához. Dél körül jött a védőnő, az kicsit kizökkentette a ritmusból, de összességében békésen telt a nap.
Tegnap, kedden Apósomék látogattak meg minket, éppen egy pelenkacserére értek ide, amit mindig végigpityereg a baba, utány szopizott, de pont nem volt annyira álmos, így nyűgösködött. A következő szopi alatt Anyukám főzött, csörömpólt a konyhában, leégette a rizst, na, én erre elég ideges lettem, a baba is keveset evett, továbbra is sírdogált, így fél 1 körülre sikeresen kiborultam. Hajnal 5 óta fel voltam, elfáradtam. Végül füldugóval aludtam 2 órát, amitől újjászülettem. Apósomék 4 után induiltak haza, szerencsére addigra jött egy kicsi nyugisabb szakasza Zsófikának, így megmutatta a cuki olkdalát is a kis drága. Estére aztán rájöttünk, mi okozta az egész napos nyüghit: 7 körül elkezdett nagyon erősen fújni a szél, egész éjszakas süvítő szélvihar volt - biztosan a front viselte meg a kis Macilányt. Éjszaka próbáltuk letenni a babaöbölbe, de nem maradt meg, kézben aludt egész éjjel. Hajnali 1-ig a Férjem dajkálta, utána pedig Anyukám - ekkorra megnyugodott és elfáradt annyira, hogy 4 órát mélyen aludt. Utàna még egy órát a kiságyában is szuszizott, így végül azért tudott pihenni. A mai nap eddig viszonylag nyugisan telik, az előbb a szopi után rövidf büfiztetést követően elaludt a kiságyában. Szeretnénk úgy szoktatni, hogy rendszeres ugyan a dajkálás és a testi közelség, de az alvás alapvetően a kiságyban van, éjszakánként a babaöbölben, A délután kicsit mozgalmas lesz: jön a gyerekorvos, utána megyünk varratszedésre, utána pedig Apa megy a boltba.
Reggel megemlékeztünk az egy héttel ezelőtti eseményekről, hihetetlen, mennyi örömöt és boldog órákat okozott már eddig is nekünk Zsófimaci. Tündéri kislány, próbáljuk kitanulni az igényeit, jelzéseit és reakcióit, hogy minél nyugodtabb napokat és biztonságérzetet nyújtsunk neki. Az előző pihi alatt beszéltem két barátnőmmel, eldicsekedtem nekik a kis drágámmal, és a Facebookra is tettem fel néhány képet. Olyan jó érzés megmutatni a világnak: végre boldog vagyok, végre ANYA vagyok!!! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése