Éreztem: itt az ideje reflexológushoz menni. Azt hittem, kicsit megnyomogatják a talpamat. Ennél sokkal több történt. Elindult bennem egy folyamat, ami ismét közelebb visz önmagamhoz. Lehámozok egy újabb réteget a mája fátylából.
Kitapogatta a pajzsmirigy betegségemet. A Hashimoto szindróma azt jelzi: az idő szorításában érzem magam. Azt mondta, gyengének érzi a petefészkeimet. Stimulálta, erre ma újra menstruáltam. Érezte az epeköveket, azóta nyilallást érzek ott. Remélem, tisztulnak, ürülnek a mérgek. Ez a düh és a mérgelődés miatt van. Érezte a gyomromat, felfúvódást, teltségérzetet. Azt mondta, valamilyen érzelmet elvágtam. Azt hitte, az első szerelmemet engedtem el, de azt hiszem, inkább az anyámmal való kapcsolatom átrendeződését érezte. Azt tanácsolta: küldjek szeretetet anyám felé gondolatban minden nap. Bárcsak eljutnánk odáig, hogy egyszer szívből jövőn, melegen átöleljük egymást! Mondtam neki, hogy a múlton már nem akarok rágódni. Az eszemmel már megbocsátottam, de a szívem még nem nyílt meg felé.
Beszéltünk a karrieremről. Azt mondta, akkor találom meg az utamat, amikor tényleg és teljesen megszeretem önmagam. Elkezdtem beszélgetni a tükörképemmel. Ahogy javasolta. Először azt vettem számba, mit nem szeretek a külsőmön. De én nem ez a test vagyok. De a fizikai megjelenésem a lelkiállapotom kivetülése. Aztán felsoroltam több jó tulajdonságomat. Szeretnék lelkiismeret-furdalás nélkül élni. Sokat fejlődtem, már őszinte vagyok magamhoz és egyre inkább felvállalom magam mások előtt is. Engedem, hogy lássanak. Már nem félek kommunikálni. Már nem akarok elrejtőzni.
Szeretném magam igazán megszeretni.
