Drága kislányom

A kislányom nagyon szép, ügyes, okos, intelligens, van humorérzéke. Érzékeny, már ki tudja mutatni a szeretetét: bújik és puszit ad, sokat, és az alkaromat harapdálja. Ez utóbbi csak nekem jár. Gyönyörűek a szemei, kékek és mandulavágásúak, nagyon különleges. Amikor mosolyog, kivillannak a fogacskái, amelyek mint kis gyöngyök sorakoznak a szájában, felül az első kettő között van egy kis rés, ez külön tetszik. Aranyhajú, már volt egyszer nyírva, de már megint hosszú néhol, és egyre dúsabb. Imád könyveket és magazinokat lapozgatni, és nagyon szereti, ha mondókázok vagy énekelek neki, olyankor okos szemekkel néz. Nagyon szeret még mindig cicizni, szopi közben elaludni, olyankor egyre lassul a légzése, a kis kezét a mellemen pihenteti, ez nagyon jó érzés. Érti és szereti s huncutságot, élvezi, ha a csiklandós nyakát puszilgatom vagy ha hátrafelé megdöntöm és a feje hátrafelé lóg. Nagyon gyorsan tudja magát a hintalovon lökni. Nagyon finom illata van, ami legjobban a haján érzik. A kislányom csodálatos és tökéletes, ezt gyakran el is mondom neki. Nagyon boldog és hálás vagyok, amiért ő az én kislányom, és amiért én lehetek az ő anyukája. Ezért minden egyes nap hálát adok Istennek. Köszönöm.