A múlt hét gyorsan és tartalmasan telt. Hétfőn vérvételen voltam, ami kissé megviselt, mert egy szűk helyiségben kellett tolakodni a sok rossz szagú nyugdíjas között, aztán amikor bejutottam, kiderült, hogy 7 (!) cső vért vesznek le... szerencsére kedves és ügyes nővérhez kerültem, így jól ment a dolog. Utána még el akartam intézni a privát vérvételt is, ami az endokrinológushoz kell, de elég sokan álltak sorban + egy harmincas nő a laptopjába temetkezve elég bunkó beszólásokat intézett felém, ezért inkább azt kihagytam. Kedden voltam a második NST-n, aminek az elején levették a pajzsmirigyes hormonokhoz a vért. Valószínűleg megérezte az ezzel járó stresszt a baba + az egyik korongot a pocakom tetejére-közepére tették, ami éppen akkor Zsófika kedvenc helye volt, így olyan élénk rugdalózásba kezdett, hogy egyfolytában zörgött a készülék :-) (recsegő hang jelzi a magzatmozgást). Így kissé hosszabb volt a vizsgálat, de összességében minden rendben volt. A vizsgálat után elmentem jógázni, ami jól esett. Szerdán vagy csütörtökön sétáltam egy jót a napsütéses időben a környéken, mostani magamhoz képest egész jó tempóban, közben zenét hallgattam, tényleg jól esett. Pénteken pedig a megismerkedésünk 13. évfordulóját ünnepeltük a Férjemmel, egy nagyon kellemes étterembe vitt a Marina-partra, finomat ettünk, koktéloztunk, közben oldottan beszélgettünk, tényleg nagyon jól sikerült este volt.
Utána viszont jött a hétvége, szombaton ismét jöttek tesómék, folytatták a babaszoba dekorálását, amit múlt hétvégén kezdtek el. Akkor arra számítottam, hogy 2 nap alatt meg lesznek, kiderült, hogy nem, OK, akkor belenyugodtam, hogy most vasárnapra minden pöpec lesz, de sajnos ez sem jött össze. A kép nagy része készen van, sőt, a Férjem tegnap az összes figura festését befejezte, de még lesz egy pár órás munka, amikor a tesóm párja eljön befejezni a képet, elvégzi az utolsó simításokat, "élővé" varászolja a figurákat. Tényleg nagyon tehetséges srác, egyedi stílusa van, a kép összességében és a legtöbb apró részletében nagyon tetszik. Egyedül a gólyákkal nem vagyok kibékülve, amit először festettek, azt át is alakíttattam, mert hosszú, hajlott csőre és Joker mosolya volt, azt kifejezettem ijesztőnek találtam, de őszintén szólva a másik gólya sem tetszik igazán, amiért a csőrét ketté vágja a hegy... Na mindegy, ha be lesz rendezve a szoba, nem fog az annyira feltűnni, úgyis ez a kép felső harmadában helyezkedik el, alul nagyon helyes baglyok és halak vannak, jobb felső sarokban édes, mosolygó pisztrángok, szóval, minden bizonnyal megszokom, sőt, talán még meg is szeretem majd a gólyákat. :-) Sajnos viszont így a festés elhúzódásával maradt a kupi a gyerekszobában, amit csak a következő hétvégén tudunk felszámolni. Nem baj, végülis így tegnap sikerült elkezdeni a nagytakarítást, a hálószobában kipakoltunk és kitakarítottunk az ágy alatt, amit régóta terveztem, és emellett a nappali is készen lett. Ma befejezem, ami kimaradt, estére a gyerekszoba kivételével csillogni fog a lakás!!
Tegnap este volt egy nagyobb kiborulásom, aminek ezúttal a Férjem is szemtanúja volt. Anyukámmal beszéltem telefonon, már előtte is feszült voltam, de az külön zavart, hogy konfliktusba kerültünk. Ő szeretne húsvétkor feljönni hozzánk, hogy lásson minket és együtt ünnepeljünk, de én ezt határozottan, nem túl finoman elhárítottam. Mondtam neki, hogy számomra most az a prioritás, hogy teljes mértékben rendbe szedjük a lakást, minden rejtett zug ki legyen takarítva, az összes ablak és függöny legyen tiszta, amit csak a húsvéti hétvégén tudunk abszolválni. Számomra nem olyan fontos ez az ünnep, és nem tudnék hátra dőlve pihenni, amikor tudom, hogy nincs minden kész. Így is a praám jó részét az okozza, hogy nyomasztanak a hátralevő feladatok, és idegesít az, hogy noha egész nap itthon vagyok és ráérek, mégsem tudom én magam megcsinálni a munkák nagy részét, hanem segítségre szorulok. Anyukám felajánlotta, hogy akkor feljön és segít az ablakpucolásban, de erre szintén nemet mondtam, mert a Férjem már bevállalta, úgysem tudják egyszerre csinálni, másrészt pedig gyorsabban és nyugodtabb körülmények között készen leszünk, ha csak ketten csináljuk. Anyukám elég lassan és körülményesen dolgozik, az én türelmem pedig mostanában elég véges. Értékelem a jó szándékát, de nem akarok vele összeveszni. Egyébként is két hete voltunk otthon, akkor találkoztunk, az elmúlt két hétvégét a tesómék társaságában töltöttünk, vágyunk már egy nyugodt, hármasban töltött hétvégére. Abban maradtunk, hogy ha tesóméknál alszanak és egy vagy max. másfél napot találkozunk, akkor jönnenek fel húsvétkor, de többet most nem tudok vállalni.
A konfliktus tehát nem volt jó, de olyan szempontból jól sült el, hogy végre meg tudom fogalmazni és ki tudom mondani, hogy én mit szeretnék. Ez a következő időszak szempontjából nagyon fontos. Katalinnal sokat beszélgettünk arról, hogy nem kell már a szülőknek megfelelni, nem kell mindig egyetérteni velük, sőt, most már nekik kell hozzánk alkalmazkodni. Nekünk kell saját kis szokásainkat kialakítani, és megkérni őket, hogy ahhoz igazodjanak. Most elindultunk ezen az úton, de azért még van csiszolnivaló. Azt gondolom, hogy még tudatosabban előre döntést kell hoznunk az őket is érintő dolgokban, és sokat kell velük kommunikálni. Természetes, hogy az első unoka érkezése mindannyiukat izgalomban tartja, szeretnének minél inkább részt venni az életünkben, ez így is van jól. Alapvetően szerencsére az összes nagyszülő szeretettel és kedvességgel fordul felénk, és nem erőszakosak. Ugyanakkor nekünk kissé határozottabbnak kell lennünk, éreztetnünk kell velük, hogy fontosak számunkra és számítunk rájuk, és kellő időben el kell mondani, hogy mikor szeretnénk, ha jönnének, mennyi időre, stb. Nem túl szerencsés, hogy mindannyian messze laknak tőlünk, mert így nem tudnak néhány órára átugrani, hanem vagy itt vannak napokig, vagy egyáltalán nem találkozunk. De ehhez kell alkalmazkodnunk, ennek a felállásnak is meg van az előnye, így nem tud előfordulni az, hogy minden nap itt lóg valamelyik nagyszülő. Hát, ennek a rendszernek a kidolgozása nem lesz egyszerű, de meg fogjuk oldani!! Azért nem tudok előre terveket gyártani, mert Zsófika érdekeit szeretnék a leginkább szem előtt tartani. Szeretném először őt megismerni, szeretném, ha először hármasban összeszoknánk, kialakulna a kis napirendünk, és később ehhez igazodva építenénk bele a heti- vagy havirendünkbe a nagyszülőket.
Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, azért adtam a fenti címet, mert ma reggel ismét fáradtan és kialvatlanul ébredtem, most volt óraállítás + csúnya szürke idő van, így elég rossz kedvem volt, de most, hogy a fentieket kiírtam magamból, sokkal jobban érzem magam. Ráadásul ma reggel ismét aktív a kisbabám, aminek nagyon örülök, mert hétvégén sokat aludt, elég kevésszer és rövid ideig éreztem a mocorgását, és az is kissé megijesztett, elkezdtem azon aggódni, hogy vajon minden rendben van-e. Valahogy tudat alatt sajnos még van bennem egy gát, nem tudom még teljesen átadni magam az érzéseimnek a babámmal kapcsolatban. Nagyon szeretem őt, szoktam hozzá beszélni, simogatom és örülök neki minden nap, de valahol az agyam hátuljában ott van az aggódás, hogy ugye nem fog semmi rossz történni, ugye minden rendben lesz, ugye teljesen egészséges lesz Zsófika?? A tegnap esti sírásnál ezeket a gondolatokat is megosztottam a Férjemmel, aki próbált azzal nyugtatni, hogy minden rendben lesz, egy kis aggódás természetes, ehhez most már hozzá kell szoknunk, hogy folyton aggódni fogunk valami miatt! :-)
Ma délutánra lesznek meg a vérvételi eredmények, holnap megyek a védőnőhöz és NST-re, szerdán pedig meg lesz az aneszteziolgógiai kivizsgálás a kórházban, ahol megkapom a szerződést is, így utána már bármikor mehetünk oda szülni! Péntek délután lesz az utolsó komolyabb ultrahang, amikor a doki megsaccolja majd a szülés várhat időpontját és megbeszéljük majd a terveket, elképzeléseket is. Hétvégére patent lesz a lakás, szóval, akár bő egy hét múlva jöhet is a baba!! Mit szólnál, Zsófikám, mondjuk egy április 10-i időponthoz?? :-) Nem akarom sürgetni őt, de tény, hogy ha mindennel elkészülünk, jó lenne, ha inkább kicsit hamarabb jönne a baba, mintsem a kiírt időpontnál később. Nagyon jó lenne már látni és a karomban tartani az én édes, egészséges kisbabámat! Jógaórán mindig elmondunk magunkban egy pozitív állítást, az enyém így hangzik: "Könnyen, természetes úton szülöm meg egészséges kisbabámat." Legyen így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése