Ma van a születésnapom. Ez számomra mindig olyan, mint a szilveszter: az ilyenkor elvárt fene nagy jókedv helyett mindig nosztalgikus, merengős hangulatban telik. Ilyenkor számot vetek az elmúlt évek történéseivel, átgondolom, mi volt 1-2-3 éve ilyenkor, és megállapítom, hogy éppen hol tartok. Ami először eszembe jutott, az a 3 évvel ezelőtti 30. születésnapom, amikor a Férjemmel szabadságon voltunk, elvitt a budai várba sétálni, aztán indiai étterembe mentünk, majd meglátogattam a barátnőmet és a február közepén született korababáját. Akkor már közel egy éve próbálkoztunk mi is a babával, kezdetben azon aggódtam, hogy mi lesz, ha nem tudok elmenni az esküvőjükre, mert akkor már mindenórás kismama leszek... Nos, nem ez történt. Az ő kislánya már három éves, de most már - az elmúlt évektől eltérően - végre én is leírhatom azt, hogy már nekem is van kisbabám!! Igaz, hogy még a pocakomban, bő egy hónapig még ott a helye, de akkor is, végre megtörtént velem, az, amire évek óta vágytam: hamarosan anya leszek!!!
Na, itt tartottam egy kis sírás szünetet, de jól esett, a reggel óta a gyomromban lévő gombóc elkezdett oldódni. A gombóc amúgy azért volt, mert ma éjjel rendkívül rosszul aludtam. Kb. 2-3 hete nagyon kényelmetlen az alvás, kezdetben csak az zavart, hogy minden átfordulásnál felébredek, de a héten elkezdett fájni a hasam alsó része is, így a felébredés mellett fájdalmat is érzek. Ráadásul az állandó oldalfekvős, lábfelhúzós helyzettől reggelre mindig bemerevedik és megfájul a csípőm is, így tényleg nem pihentetőek az éjszakáim. Ehhez jön még hozzá, hogy valahogy most minden ismerősöm számára érdekes lettem, folyton érdeklődnek, hogy hogy vagyok, és jó tanácsokkal látnak el - a kedvencem az, hogy most aludj, amíg még megteheted... :-S
Ez a hét amúgy nagyrészt a babaruhák bűvöletében telt, vasárnap megkaptam az utolsó adag ruhaszállítmányt, így a héten kiválogattam méret és funkció szerint a ruhákat, tegnap este megvettük a még hiányzó darabokat, ma reggel pedig elkezdtem őket kimosni. Szeretném, ha a jövő hét végére minden ruhanemű tisztán és kivasalva állna szépen rendben a szekrényben. Van még idő a szülésig, de azért teendő is folyton akad: a ruhák rendbe tétele után szeretném összeállítani a kórházi pakkomat, és minden megvásárolt eszközt lemosni, kifertőtleníteni, megtanulni használni. Mindezt március végéig tervezem megcsinálni. Március 31-én töltöm be ugyanis a 37. hetet, utána már bármikor jöhet a baba, már nem fog koraszülöttnek számítani. Ha kívánhatnék, akkor azt kérném, hogy egy-mésfél héttel a kiírt dátum előtt érkezzen meg, egyrészt azért, mert tényleg napról napra nehezebb a terhesség, másrészt pedig nem szeretném, ha 3500 grammnál nehezebb baba lenne. Ezt amúgy rendszeresen mondom is neki, próbálom vele megbeszélni, hogy nőjön szépen ügyesen, de három és fél kilónál ne legyen nagyobb!! :-)
A kellemetlenségek és a sok teendő mellett (a fenti dolgokon túl még egy nagytakarítás is be van tervezve ablak- és függönymosással, a saját ruhák válogatásával és ágynemű cserével) azért többnyire kellemesen telnek a napjaim. Teljesen jól megszoktam az itthonlétet, gyorsan elmennek a napok, minden nap teszek-veszek valamit, kétnaponta főzök, és persze filmet is nézek és olvasok. Néha elmegyek sétálni, hetente egyszer jógázni, és igyekszem emellett szobabiciklizni és nyújtani is rendszeresen. És persze egyre hosszabb az az időszak, amikor érzem mozogni a kisbabámat a pocakomban, és ez mindennél jobb érzés!! Már olyan kis ügyes, az elmúlt napokban esténként ügyesen produkálta magát, amikor már Apa is itthon volt és valami zenecsatorna szólt, látványosan mozgott, reagált a Férjem hangjára, nagyon cuki! Egyre jobban várom a napot, amikor először megpillanthatom és a karomba foghatom. Már most nagyon szeretem őt, és biztos vagyok benne, hogy ha velünk lesz, minden kellemetlenség, ami most gyötör, csak rossz emlék lesz és elveszíti a jelentőségét. Igazából már most is így van. Nem komolyak a tüneteim, szerencsére a vizesedés, a magas vérnyomás és egyéb veszélyes dolgok elkerülnek, ezeket az apróbb kellemetlenségeket simán elviselem. A lényeg, hogy egészséges legyen a kisbabám - ezért gyakran imádkozom.
Szóval, összefoglalva, kerek ez a születésnap. 33 éves vagyok, a hasam is kerek, és a világom is, hiszen végre elmondhatom, hogy a kisbabámmal ünnepelhetek!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése