32+6

Elég hamar belerázódtam az itthoni létbe, mindig találok valami elfoglaltságot, nem unatkozom. Persze volt olyan nap - múlt hétfőn - amikor szinte egész nap a kanapén végigfeküdve néztem a Downton Abbey-t, de aznap épp nagyon fáradt voltam, mivel előtte a hétvégét a Férjem szüleinél töltöttük, sokat utaztunk, keveset aludtam, elfáradtam. De a legtöbb napom tartalmasan telik: az első itthon töltött héten 3 nap is sétáltam 1-1 órát a környéken, igaz, ez múlt héten csak egyszer jött össze egy fél órára, mivel azon a héten végig szürke, csúnya idő volt. De ma ismét sétáltam, kb. 45 percet! Múlt kedden voltam kismama jógán is, ami nagyon tetszett, ezért holnap ismét tervezek menni, ezen kívül bejelentkeztem a gyerekorvoshoz, akihez még el kell mennem valamikor az újszülött receptcsomagért. Múlt pénteken már próbálkoztam egyszer, de 20-25 perc várakozás nem járt eredménnyel, utána már mennem kellett + egyébként sem akartam több időt eltölteni beteg gyerekekkel egy légtérben. Az első két hétben rendes szabadságon voltam, mától megkezdtem a betegszabadságomat (újabb két hét), utána pedig táppénzen leszek.


Még 50 nap van hátra a szülés kalkulált napjáig. Ez már közelebb van, mint az újév napja. Január 11-e volt 50 nappal ezelőtt, mindjárt meg is nézem a naptáramat, mi történt akkor:na, aznapra pont nincs beírva semmi emlékezetes, viszont 2 nappal utána voltam először szülésfelkészítőn, 4 nappal utána pedig moziban voltunk, a Swing című filmet néztük. Egyik sem volt túl régen!! Nagyon furcsa érzések kavarognak bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt, izgatottan várom a napot, amikortól végre tényleg velünk lesz a babánk, amikor megszületik a mi drága kislányunk. Annyiszor elképzeltem már, hogy vajon hogyan fog kinézni (a 4D-s ultrahang képek alapján inkább a Férjemre hasonlít), milyen lesz a személyisége (egyelőre elég határozott kislánynak tűnik, ma például már 11 órától élénk rugdosásokkal követelte az ebédet :-)), milyen lesz az életünk vele együtt. Másrészt bennem van persze egy jó adag para: milyen anya leszek, képes leszek-e őt jól ellátni, tudok-e biztosítani mindent számára, hogy elégedett és nyugodt kisbaba legyen? Korábban azt gondoltam, hogy a szüléstől fogok félni, de valahogy ez most elcsendesedett bennem. Biztosan rendkívüli élmény lesz, amit előre képtelenség elképzelni, mégis, ez csak egy nap lesz az életünkben, az igazi változás azután következik, akkortól leszünk szülők, akkortól a legfontosabb feladatunk az lesz, hogy a ránk bízott kis emberpalántát gondozzuk, neveljük. Ahogy írtam is korábban, most úgy érzem, menni fog a szülés, nem fog gondot okozni. Egyelőre nem félek tőle, bízom magamban és bízom az orvosomban, az intézményben, ahol szülni fogok. Remélem, ez a nyugalom és biztonságérzet megmarad és valóban jó élmény lesz a szülés. (Az unokatesóm amúgy három és fél hete szült, őt hosszú vajúdás után megcsászározták. Azt írta, hogy gyorsan gyógyul és szerinte ez így kíméletesebb volt neki és a babájának is, de én ezzel nem értek egyet, én mindenképpen hüvelyi úton szeretnék szülni. Remélem, sikerülni fog.)


Most hétvégén megejtettük a nagybevásárlást, a kelengyelistán szereplő cuccok nagy részét beszereztük. Anyukámék is felutaztak, velük együtt mentünk szombaton és vasárnap is. A vasárnapi vásárlást ők fizették, erősködtek, hogy segíteni szeretnének, pedig előtte már a babakocsi árát is átutalták jó felfelé kerekítéssel. Múlt hétvégén kaptunk pénzt a Férjem apukájáéktól is, az anyukája pedig sok ruhácskát adott nekünk. Éppen a ruhácskák amúgy azok, amiket még alaposan át kell válogatni. A párom egyik zenésztársa és az egyik volt kolléganőm is ígért babaruhákat, fogalmam sincs, mennyit és milyeneket fognak adni, de remélem, max. két héten belül megkapom őket, mert utána szeretném szépen kimosni, a szekrényben elrendezni őket + megvenni azokat a darabokat, amik még hiányoznak a kollekcióból. De összességében szépen alakul a kelengye, ma kitöröltem a nagy szekrényt, belepakoltam a sok cuccot, amit hétvégén beszereztünk (mérleg, légzésfigyelő, sterilizáló, mellszívó, pelenkásvödür) + múlt hét folyamán elkezdtem feltölteni a pelenkázó komódot is azokkal a kozmetikumokkal és tisztítószerekkel, amik nekem kellenek a kórházba, illetve, amelyek már a babának lesznek.


Március közepére szeretném, ha minden szükséges dolog be lenne szerezve, utána szeretném összeállítani a kórházi pakkot, illetve, minden ruhát és eszközt átmosni, megtanulni használni, kifertőtleníteni, stb. Van még néhány könyv, amit el szeretnék olvasni a következő hetekben, ezek nagy része gyerekgondozási és -nevelési könyv, de egy 1200 oldalas regény is be van még tervezve. Valamint, továbbra is fix program a rendszeres testmozgás, séta, a heti 1 jóga + igyekszem minden héten egy olyan programot is szervezni, amikor kimozdulok és emberek közé megyek. Első héten koncerten voltunk, Zsófika meghallgatta Apa zenekarát, múlt héten pénteken plázázni voltunk és moziban. Ezen a héten szombaton két előadásra is megyek a Minimanóba, de azért lehet, hogy ezeken kívül is kitalálok valami szociális programot.


Múlt hét elején erős gyomorégéssel és szorulással küzdöttem (valószínűleg a sok nehéz kaja miatt, amit anyósom főzött), most pár napja pedig ismét előjött az álmatlanság: 5-6 órát alszok mélyen, az egyik oldalamon, utána viszont vagy mert vécére kell mennem, vagy mert fordulnom kell, felébredek, és utána már nem tudok visszaaludni. Mindegy, igazából ráérek bóbiskolni, nem is baj, ha szokom a kevés alvást! :-) Ezek szerencsére nem komoly problémák, a lényeg, hogy Babus szépen növekszik, egyre többet ficánkol, én is jól érzem magam, boldog vagyok, hogy velünk van a kis Drága. Szóval, összességében jól vagyok, kellemesen telnek a napjaim itthon.