Tegnap voltunk a II. genetikai ultrahangon. A dokink nem volt formában, elég fáradtnak tűnt, arra tippeltünk, hogy az éjszakát a szülészeten töltötte. Elég halkan beszélt, de az uh készüléket ezúttal is profin kezelte, és mindent megmutatott, elmagyarázott. A kislányunk nagyon belehúzott: már közel 400 grammos, ami egy héttel nagyobb súly a valódi koránál! A testhosszát most nem mérte le, amikor kijöttünk, akkor jutott eszünkbe, hogy ez az adat kimaradt, persze azóta kb. öten kérdeztek rá, hogy mekkora most a bébi... :-) De ezt leszámítva mindent lemért: a karhosszt, lábhosszt, megnéztük a gerinc ívét, megszámoltuk a kis ujjait, sőt, még olyanokat is meg lehet nézni a készülékkel, hogy meg van-e a szájpadlás vagy hogy végig meg van-e a szívsövénye a babának. Hihetetlen! Szerencsére minden érték rendben van. A vizsgálat alatt negyrészt aludt Zsófika, amikor elkezdtük nézni, akkor az egyik kezét rásimította az arca oldalára, a másik kezével pedig a kis lábát fogta a sarkánál. Ismét az arcánál volt a lába, úgy tűnik, szereti felhúzni a kezeit-lábait a fejéhez. A kis jogini! :-) Sikerült szép képeket csinálnia az orvosnak, nekem úgy tűnik a felvételek alapján, hogy a férjemre hasonlít a baba. Kis formás szája van, és az egész arcocskája olyan szép. Csatolok egy képet:
Múlt héten elmentem Katalinhoz, jó volt találkozni és beszélgetni olyan hosszú kihagyás után. Ajánlott nekem két jó könyvet a babavárás időszakára, az egyiket, aminek Lelki köldökzsinór a címe, meg is vettem tegnap, szeretném elolvasni. Minden nap rengetegszer gondolok szeretettel a babára, de jó lenne kicsit tudatosabban ráhangolódni és éreztetni vele, hogy mennyire várjuk és szeretjük. Az elmúlt napokban kevesebbszer, naponta 1-2x érzem csak a mocorgását, és az is furcsa, hogy nem erősödik ez az érzés, vagyis, ugyanannyira tompán és ritkán érzem őt, mint 2-3 héttel korábban. De azt hiszem, ez nem probléma, úgy képzelem el, hogy jól érzi magát a pocakomban, elégedett a körülményekkel, ezért nem rúgkapál, hanem békésen alszik és növekszik.
Tegnap visszavittem az első terhesnacimat a C&A-ba, mert kiszöszösödött a fenekénél, tönkrement az anyag. Szó nélkül visszavették, viszont nem találtam helyette másikat sem ott, sem egy másik boltban. Emiatt tegnap délután elég ideges voltam, összesen két terhesnacim volt, ebből visszavittem egyet, szóval csak egy maradt, ami farmer, így nem tudom mindig és mindenhová hordani. Ma pl. egy hivatalos helyen volt jelenésem, így nem tudtam felvenni, így egy korábbi nadrágomat vettem fel bandázzsal. Hát, nagyon nem kényelmes ez már így... Ahogy ülök, szorítja a hasamat a befőttesgumival összetartott cipzár rész. Ma munka után megpróbálok venni egy másik fekete elegánsabb nadrágot, remélem, sikerrel járok. Nem vagyok amúgy elégedett a kismama ruha választékkal, viszonylag kevés helyen árulják, és általában rossz minőségű darabokat árulnak jó drágán. Úgy két hete megelégeltem a dolgot, és elmentem a régi kedvenc turimba, ahol korábban sok jó (vadonatúj, jó minőségű) cuccot vettem. Ezúttal is találtam négy bő felsőt, amiket garbóval tudok majd hordani, az egyik ráadásul direkt kismama fazon. Ja, és a 4 darab került annyiba, mint a kismama boltban egy ódivatú fazon. (Tegnap pl. egy harangszárú, hosszanti csíkos élre vasalt szürke nadrágot ajánlottak nekem - min. 7 éve nem divat ez a fazon...)
Na jó, lassan befejezem, a lényeg, hogy továbbra is minden OK, szépen növekszik a baba, szépen növekszik a pocim, 3-4 hete minimum heti 1x eljutok terhestornára vagy kismama jógára, így a mozgás is rendben van + talán a munkahelyemen is lecseng lassan az a feladat, ami miatt volt néhány stresszes napom az elmúlt hetekben. És most megyek ebédelni, mert éhes Zsófika! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése