Dobog a szíve!

Nagy nehezen eljött a szerda este, és közel egy órás várakozás után végre bejutottunk a dokihoz. Mivel a kislányunk is velünk volt, aki addigra már elég türelmetlen lett, gyorsan lement a vizsgálat, nem töltöttünk bent túl sok időt. Az orvos ugyanazt mondta, mint anno az első terhességemnél: "a hír igaz!" Vagyis: élő embrió, 1 cm-es, és dobog a kis szíve!!! :-) A dokinak is elmondtam, hogy a pozitív teszt óta nagyon féltem, főleg amiatt, ami a Húgommal történt. Erre azt mondta, hogy nyugodjak meg, ez nem ragályos. Persze, de amikor eddig ilyenről hallottam, mindig azt gondoltam, hogy csak mással történhet meg... Mindegy, a vizsgálat nagyon megnyugtatott. Mondtam neki, hogy előfordul néha egy kis barnázás, erre írt fel Utrogestant, de még nem váltottam ki, mert van otthon néhány szem, meg máskor nagyon utáltam használni. Találtam otthon Duphastont, abból szoktam bevenni, ha látok egy kis barnát + kenjük a progeszteron krémet. Két hét múlva megyek vissza, január 4-én, azt mondta az orvos, hogy ha "akkor is bizonyít" a kis embrió, akkor megkezdjük a terhesgondozást. Abban maradtunk a Férjemmel, hogy megvárjuk a következő vizsgálatot, addig nem jelentjük be az örömhírt, nem utolsósorban azért, hogy ne rontsuk el ezzel Húgomék karácsonyát... Milyen jó lett volna együtt babázni! De még megvalósulhat, őszintén remélem, hogy tesóm túlteszi magát hamarosan ezen a történésen, és hamarosan ismét teherbe esik. Nagyon szorítok nekik. Meg persze a mi Legkisebbünknek (így hívom, hogy a Legkisebb :-))!!