Nagyon vártuk a tegnap estét, akkorra volt időpontunk ugyanis 4D ultrahangra. Már napokkal ezelőtt elkezdtük magyarázni Zsófikának, hogy megyünk megnézni őt, legyen majd ügyes és aktív, hogy jól láthassuk. Kedd délután ettem egy kocka málnás étcsokit, arra nagyon beindult, ezért vittem ebből a csokiból a rendelőbe is. Az uh előtt megettem egy kockát, majd a vizsgálat elején még egyet - ez meg is tette a hatását, nagyon ügyesen mocorgott. Csak azt nem tudtuk, hogy emellett az is szükséges a jó képek elkészüléséhez, hogy arccal kifelé forduljon és viszonylag középen helyezkedjen el. Nos, a kislányunk 2-3 hete felvett egy pozíciót, amiből nem enged: egész alul, a pocakom alján fekszik, a kis feje jobb oldalon van egész a csípőcsontomnál, a lábai pedig középen, kissé balra a köldökömtől. Tegnap este is így volt a pocakban, ráadásul arccal befelé helyezkedett el. Az ultrahang kép így szépen mutatta a gerincét, láttuk az összes csigolyáját és bordáját, láttuk, ahogy hadonászik a lábacskáival, de az arcocskáját nem láttuk. Egyrészt a csípőcsontom kitakarta, kevés volt azon a részen a magzatvíz, másrészt szokás szerint fogta a fejét a kis kezével, a tenyerével kitakarta az arcát.
Az ultrahangot végző nő javasolta, hogy forduljak jobbra-balra, aztán ettem még szőlőcukrot és lépcsőztem is 5 percet, de hiába, a kisasszony nem adta fel a kényelmi pozícióját! :-) Így végül nem készültek képek, felajánlották, hogy menjünk vissza egy másik napon, akkor megpróbáljuk újra elkészíteni a felvételeket. 3 hét múlva jelentkeztünk be, az utolsó munkanapomon megyünk. Akkorra már a 31. hétben leszünk, már nagyobb lesz, mint most, így valószínűleg új fekvéshelyzet lesz számára kényelmes. Azt olvastam, hogy a 30. hét után sok baba már befordul fejjel lefelé, jó lenne, ha Zsófika is így helyezkedne majd el: arccal kifelé a pocak közepén. Majd elmagyarázzuk neki, hogy mit szeretnénk, hátha meghallgat és együttműködő lesz!
De abszolút nem bántuk meg, hogy voltunk tegnap, az igazi élmény ugyanis az volt, hogy láttuk őt mocorogni a kijelzőn, láttuk, hogy tényleg úgy fekszik, ahogy azt mi gondoltuk, megnyugodtunk, hogy jól van, jó helyen van, szépen fejlődik. Már 35 centi és 1280 gramm! December 1-je óta megháromszorozta a testsúlyát, nem csoda hát, ha sokat nőtt azóta a pocim (és a súlyom is... :-S)Nagyon cuki volt, ahogy icergett-mocorgott, és olyan érdekes, hogy már a novemberi ultrahangon is hasonlóan feküdt, akkor is fogta a kis fejét és felhúzta a lábait az arcához. Igazi kis egyéniség már most is! :-) Egyre többet kommunikálunk vele, a férjem esténként beszél hozzá, ráteszi a fülét a pocakomra, és igen gyakran visszajelez nekünk a baba, elkezd rugdosni, sokszor célzottan oda rúg, ahol a nyomást érzi. Nagyon kis édes, már most nagyon szeretjük!
Tegnap este megrendeltük a bababútorokat, remélem, jövő péntekre ki tudják szállítani. Holnap pedig megyünk az IKEA-ba, ott vesszük meg a szekrényeket, mert a gyerekszobában már eddig is volt 2 szekrény, így ahhoz illő elemekkel akarjuk kiegészíteni a bútorzatot. Amint írtam, február 13-a lesz az utolsó munkanapom, utána kiveszem a 10 nap szabadságomat, március elejétől pedig táppénzre megyek. Most úgy tűnik, hogy a szülési szabadságot csak a baba születése után érdemes megkezdeni, mert akkor tovább kapom majd a CSED-et, ami kb. a fizetéssel egyenértékű, és a GYED-es időszak később kezdődik. Ez azért jó, mert a GYED-nél több a táppénz összege, így végeredményben több pénzt kapok. A mai napot leszámítva tehát 3 hetem van még a munkahelyen, ez nagyon jó érzés. Szerencsére már nem kapok túl sok feladatot, az utódomat is megtalálták, igaz, elég furcsa a lány, mert hétfőn küldött neki és nekem egy e-mailt a főov., hogy keressük egymást, de azóta sem jelentkezett. Én úgy gondolom, hogy neki kellene kezdeményeznie a találkozót, végülis az ő érdeke, hogy elmondjam és átadjam neki az ügyeket. A hátralévő időben már nem akarom megváltani a világot, a főnökök most úgyis egy konferenciára készülnek ezerrel, az én ügyeim ráérnek. Egy-két anyagot még elkészítek, előkészítek, aztán majd az utódom befejezi az ügyeket, végülis ezért jön.
Napról napra egyre közelebb van az az időszak, amikor már otthon leszek, és annyi lesz a dolgom, hogy sokat pihenjek, könyveket olvassak, felkészítő előadásokra és tanfolyamokra járjak, valamint beszerezzek és előkészítsek mindent, ami a baba érkezéséhez szükséges. Tegnap is azt mondták, hogy egy héttel fejlettebb a koránál, így jó eséllyel április 21-e előtt meg fog érkezni hozzánk Zsófibaba. Élvezem a terhességet, nagyon jól vagyok testileg-lelkileg, jól érzem magam a bőrömben, és hiszek abban, hogy a baba is jól érzi magát a pocakomban. Az unokatesóm is terhes, szokott néha e-mailt írni, ő folyton panaszkodik valamiért, fél a szüléstől, fél, hogy mindent el tudjon addig intézni, és fizikailag sincs jól a kezdetektől fogva. Szerintem ő nem volt felkészülve a babázásra lelkileg, fiatalabb nálam, és úgy érzem, hogy a párkapcsolata sincs teljesen rendben, önmagában is bizonytalan, és ezért éli meg nehezen ezt a helyzetet. Én örülök, hogy az elmúlt időszakban magamra találtam és megerősödtem annyira, hogy magabiztosan és örömtelin tudjam megélni a babavárást. Csodálatos ez az időszak, és azt hiszem, az még csodálatosabb időszak vár ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése