Jó régóta nem írtam! Mondjuk túl sok minden nem történik, illetve, szépen gömbölyödik a pocakom, már van terhesnacim, amiben már igazi kis terhespocim van. :-) Minden egyes nap boldogan indul, a Férjem nagyon odafigyel ránk, minden reggel és este bekeni a pocimat, simogatja és beszél a bébihez. Nagyon bensőségesek ezek a pillanatok.
Múlt csütörtökön voltunk integrált teszten, a baba szépen befeküdt egész lentre, a medencecsontomhoz, így hasi ultrahanggal alig lehetett valamit látni. A doki kiküldött, hogy igyak meg 3 pohár vizet, majd jöjjek vissza 15 perc múlva, hátha jobb lesz a kép. Nem lett jobb. De nagyon profi gépe van és ő is nagyon profi, a számunkra értelmezhetetlen pacákból megállapította, hogy minden rendben van a babával, szépen fejlődnek a kezei, lábai, a belső szervei, és a nyaki redője is szép vékony. Sőt, azt is megtippelte, hogy szerinte kislány lesz! Azóta néha kisasszonynak hívom, de nevet egyelőre nem akarunk választani, nehogy aztán identitás zavara legyen, ha kiderül róla, hogy mégis kisfiú!!! Amúgy vicces, mert a vizsgálatra várva mindketten azt mondtuk, hogy érzésünk szerint kisfiú lesz, hát, úgy néz ki, nem jól éreztük! Amúgy teljesen mindegy, őszintén mondom, hogy nem tudnék jobban örülni se a kislánynak, se a kisfiúnak, bármi is lesz, hatalmas boldogság, hogy minket választott szüleinek és velünk van a kis Picurka. Korábban Bébibogyónak is becéztük, de a múlt heti vizsgálat megállapította, hogy 6,5 cm és 65 g - lemértük: akkora, mint a hüvelykujjam és olyan súlyú, mint két szilva - így már nem illik rá a bogyó név. :-)
Néha érzem feszülni a pocimat, és azt is szoktam érezni, amikor lent tanyázik a medencecsontomban (eléggé tudja nyomni...). Amikor viszont fentebb van, a köldököm környékén, akkor ki lehet tapintani, melyik oldalon üldögél. A bal oldalt preferálja, a Férjem szerint azért, mert jobb oldalon van a májam, így a másik oldalon kényelmesebben elfér.
Tegnap és egy héttel ezelőtt is egy napos külföldi kiküldetésen voltam, a múlt heti elég húzós volt, mert öten ültünk egy kocsiban, hazafelé úton teljesen elzsibbadtam. A tegnapi pedig azért volt kényelmetlen, mert reggel 6-kor indultam otthonról, és este 9-re értem haza. Fárasztó nap volt, ma elég álmosnak érzem magam, remélem, sikerül korábban lelépnem majd délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése