Mostanában egyre többször gondolok arra, hogy jó lenne egy másik, második gyerek. Ahogy közeledik a bölcsis beiratkozás, egyre többször elgondolkodom: tényleg ezt akarom? Tényleg be akarom adni a kicsimet bölcsibe, én pedig inkább egy hülye monitort fogok bámulni, ahelyett, hogy vele lennék? Nem lenne jó az eredeti terv szerint még egy babát bevállalni, és csak utána visszemenni dolgozni? Mostanában voltunk együtt néhányszor a férjemmel védekezés nélkül, ilyenkor elméláztam azon, milyen jó lenne egy kisfiú, vagy egy hugica a kislányomnak... ugyanakkor, nem nagyon bízom abban, hogy másodjára könnyen és gyorsan teherbe esek. Még mindig nem jött meg, fogalmam sincs, milyen állapotban van a hormonrendszerem, egyáltalán, van-e bármi esélyem is erre. Nem tudom. De ábrándozni, reménykedni szabad. Annyi csodatörténetet hallottam, amikor az első baba nehezen jött össze, a második meg becsúszott... Meglátjuk, mit szán nekünk a Sors. Zsófikánk is meglepetésként érkezett, akkor, amikor nem "dolgoztunk rajta", csak hagytuk, hogy megtörténjen a dolog... Úgy lesz, ahogy lennie kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése