13+0

Mindig pont a hétfodulókon írok... érdekes.

Ma bejelentettem a nagy hírt a szobatársamnak, akinek három gyereke van, és akivel éppen arról beszélgettünk, hogy merre alakul a főosztály, milyen karrier lehetőségek vannak. Ő a gratuláció után azonnal azt mondta, hogy maradjak otthon, ne járjak be dolgozni, használjam ki a hátralevő fél évet arra, hogy azzal foglalkozzak, amivel igazán szeretnék. Két gyerek mellett már úgyis kevesebb időm lesz. Ez szöget ütött a fejembe, ugyanis pont tegnap este gondolkodtam azon, hogy ki kellene találni valami szellemi tevékenységet, amit a második gyerek mellett csinálni tudok, hogy ne essek ugyanabba a hibába, mint a kislányom esetén. Nevezetesen, hogy csak vele foglalkoztam egész nap, saját hobbim, elfoglaltságom nem volt, így egy kicsit bekattantam agyilag. Fürdés közben azt találtam ki, hogy mesekönyvet kellene írnom. Úgyis jó piaca van a gyerekkönyveknek, a sógorom meg tudná csinálni hozzá az illusztrációt, szerintem össze tudnánk hozni valami jó dolgot. Eleve sorozatban kellene gondolkodni, tehát olyan karakterre lenne szükség, akiben van potenciál. Egy kisfiú jutott eszembe elsőre, aki ért az állatok nyelvén - na, eddig jutottam, arról fogalmam sincs, hogyan kellene elkezdeni felépíteni a sztorit. Ahogy a kolléganővel beszélgettem, beugrott, hogy olvastam egy kreatív írás tanfolyamról. Most elolvastam az ismertetőt, és pont azt ígérik, amire szükségem van: hogy megtanítanak arra, hogyan kell egy karaktert, egy sztorit, egy párbeszédet felépíteni. Végülis ez is egy szakma, a technikai része megtanulható. A mesék mindig is érdekeltek, jó a fantáziám, gazdag a szókincsem, jó az íráskészségem, szóval, szerintem képes lennék ezt az álmomat valóra váltani. De klassz is lenne!! Most nagyon megtetszett ez az ötlet.

A babával amúgy minden OK, pénteken voltunk megnézni. Akkor 6,5 cm volt az ülőmagassága, az ultrahang közben mozgott egy kicsit (integetett nekünk!). A doki először közölte, hogy egyértelműen kisfiú, majd korrigált, hogy csak a köldökzsinórt látta, egyelőre nem tudta megmondani a nemét. Majd február végén kiderül. Kisfiúra számítunk, de persze ha kislány lesz is nagyon örülünk majd. Január 23-án éreztem először a mozgását. Aznap este valami édeset ettem, és amint leért a szénhidrát löket a babához, elkezdett intenzíven mocorogni. Még a Férjem is érezte a pocakomon keresztül! :-)

Engem sajnos ismét elkapott egy betegség, bár még az előzőből se gyógyultam ki igazán. Most már egy hónapja beteg vagyok, rettenetesen unom, elég rossz a közérzetem emiatt. Most konkrétan nem kapok levegőt az orromon, emiatt éjjel se tudok jól aludni. Három napot otthon voltam a kislányommal, kicsit ő is taknyolt és köhögött, bár a közérzete neki szerencsére jó volt és kitűnőeket aludt (szerintem az antihisztamin cseppektől, amit az orvos írt fel neki). Mindegy, majd csak jön már a tavasz!