Érdekes, hogy amióta terhes vagyok, többet foglalkozom magammal, ismét sokkal befelé fordulóbb lettem. Persze ez azzal is összefügg, hogy kb. azóta terhes vagyok, amióta visszajöttem dolgozni, tehát amióta nem kell Zsófival foglalkoznom egész nap, ismét felnőtt emberek között vagyok és van időm a munkahelyemen hosszasan gondolkodni. Igazából soha nem szerettem a munkámat. Ideig-óráig próbáltam magammal elhitetni, hogy jó az, ahol vagyok, jó az, amit csinálok, de valójában soha nem éreztem magaménak. Ha most visszagondolok az elmúlt tíz évre (hihetetlen, hogy több mint tíz év eltelt a munkába állásom óta, főleg, hogy már az első munkahelyemet is átmenetinek gondoltam...), szóval, ha visszagondolok az eddigi pályafutásomra, akkor nagyjából ez a hatodik munkakörnyezetem, amiben dolgozom. Persze, a tevékenységem egy része változatlan, kisebb változásokból meg hatnál több is volt, de mondjuk azt, hogy hat nagy szakaszra bontható eddig a "karrierem". Ebből kétszer éreztem magam igazán jól, mind a kétszer a jó munkahelyi hangulat, a kollégák között kialakuló baráti viszony miatt. Két helyen volt, hogy munkán kívül is összejártunk a kollégákkal, együtt lógtunk, csevegtünk, buliztunk. Ezek szép időszakok voltak, kellemes emlékként őrzöm őket. Most viszont, amióta visszajöttem dolgozni, már sokkal kevésbé tudom tettetni, hogy jól érzem magam a munkahelyemen.
Két és fél éve kerültem ebbe az intézménybe, amiből közel két évet persze távol voltam, mégis, amikor bekerültem, nagy reményekkel vártam az itteni életemet. Úgy gondoltam, hogy a korábbi munkahelyeim előkészítették az itteni tevékenységemet, itt majd kiteljesedhetek. De nem ez történt. Igazából arra jöttem rá, hogy ez a pálya nem nekem való. Egy ideig gondolkodtam azon, hogy jó lenne néhány évig külföldön dolgozni, de most úgy vélem, az se lenne nekem való. Én szeretek Budapesten élni, a jól berendezett lakásunkban, a kialakult szokásaink között, a család és a barátok viszonylagos közelségében. Nem akarom ezt a bizonytalanért feladni. És mivel nem igazán érzem magam komfortosan a mostani helyemen, nem is akarok túl sokáig itt dolgozni. Konkrétan, csak március végéig. Azt tervezem, hogy utána szabadságra megyek (6 hét), majd május közepétől táppénzen leszek. Most van időm önmagamra, most lesz időm felkészülni a későbbi életemre. Ugyanis már nem szeretnék visszajönni irodai munkára. A tervem a következő:
Elkezdek egy online kreatív írás tanfolyamot, és utána/közben nekilátok az első könyvemnek. Régóta tervezem, hogy megírom a meddőségem történetét, érdekes, de ezt a témát még így, hogy a második gyerekemet várom, még mindig aktuálisnak érzem. A másik tervem, hogy gyerekkönyveket, meséket fogok írni. Azt gondolom, ehhez is lenne tehetségem, és ennek elég nagy felvevő piaca van manapság. Az írás lehetne az a szellemi tevékenység, amit babázás mellett is tudnék otthon csinálni. Később pedig jó lenne elkezdeni a jóga oktatást, ezt régóta tervezem, ideje lenne belevágni. A családi napközi/játszóház nyitás is megfordult a fejemben, meg az is, hogy nyitok egy pékséget - terveim tehát (végre) vannak, és úgy érzem, hogy most időm és energiám is lesz, hogy elkezdjem őket megvalósítani, hogy elkezdjem az életem további részét felépíteni. Hajrá-hajrá!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése