Karantén

80 napig tartott a karantén nálunk. Március 12. volt az utolsó munkanapom, és június 2-án álltam újra munkába. 80 napon keresztül éjjel-nappal együtt voltunk a gyerekeinkkel, leszámítva azokat a néhány órás kimozdulásokat, amikor elugrottunk a boltba vagy a végefelé a fodrászhoz. Sok minden történt ezalatt a családunkkal, próbáltuk változatossá, élvezetessé tenni a napokat. Az elején sokat kreatívkodtam a gyerekekkel, készítettünk WC papír gurigából pillangót, nyuszit, krepp papírból királylányt és esőfelhőt, karton papírból és hurkapálcából réten szálló pillangót, puffasztott rizsből virágot, vegyes technikával anyák napi képeslapot, és persze sokat festettünk, vágtunk, ragasztottunk. Kialakult egy jó kis napirendünk: 7 körül keltünk, 8 körül reggeliztünk, a karantén második felében 9 órától volt mesenézés (Sophia hercegnő). Én ekkor főztem, majd délelőtt játszottunk, ebéd, pihenő (20 percet én is aludtam a nagy macin a kisebbik lányom kezét fogva), délután levegőzés a kertben vagy a szomszédos utcákban séta, biciklizés (a nagyobbik lányom ebben megtanult két keréken biciklizni), majd 18:30-kor vacsora, 19:30-kor fürdés, 21:00 órakor alvás. Voltunk néhányszor kirándulni: először a Hármashatár-hegyi vitorlázó repülőtéren jártunk, majd voltunk a Margit-szigeten, és megmásztuk a János-hegyet. 

Ami engem illet, a munkahelyemmel szerencsém volt, mert hivatalosan nem kellett dolgoznom. A laptopom itthon volt, a déli pihenőidőben átnéztem az e-maileket és néhány kisebb munkát is rendszeresen kaptam. Beépítettem az énidős tevékenységeket is a hetirendbe: online csakrameditáción vettem részt hetente, szerda délelőtt niáztam, vasárnap délelőtt kimentem futni, és az alvásidő alatt egy nagy kád vízben relaxáltam. Elkezdtem Palya Bea kreativitást segítő tanfolyamát és egy virtuális asszisztens képzést is, intenzíven foglalkoztam önismerettel. Kezdetben nagyon tudatosan a jelenben léteztem, örömtelin éltem meg a napokat, szívesen és hosszan időztem a gyerekekkel, ajándéknak tartottam ezt az időszakot. Aztán a tanfolyamok hatására (és egyszer elmentem egyéni tanácsadásra is) elkezdtem jobban a jövőmmel foglalkozni. Született sok terv a fejemben, ismét előjött a baba-mama ház gondolata (két vállalkozó anyukával beszéltem is telefonon, felajánlották a segítségüket, de kihátráltam a témából), elkezdtem ismét foglalkozni a meddőségről szóló könyv gondolatával is, valamint született egy új ötletem is egy kismamákat célzó, segítő honlapról. A konkrét megvalósítás érdekében semmit nem tettem, arra nem volt időm. A karantént próbáltam arra használni, hogy tisztuljak, fejlődjek, töltekezzek, tanuljak. Hiszem, hogy eljön az a pillanat (nem olyan sokára, akár még idén), amikor késznek érzem majd magam arra, hogy kitárjam a szárnyaimat és végre elinduljak a saját utamon.

Összességében, ez a 80 nap számomra, számunkra ajándék volt. Intenzíven, tudatosan, kellemesen éltük meg az együtt töltött napokat, aminek a végére még egy kisebb lakásfelújítás is belefért. A nyárra, mint átmeneti időszakra tekintek, a gyerekek kicsit újratanulják a közösségi létet, járnak kicsit oviba/bölcsibe, de azért egy kis nyaralás, és több együtt töltött hét vár ránk. Én próbálom a munkahelyemen a minimumot teljesíteni, és emellett a félbemaradt tanfolyamokat elvégezni. Építkezem, készülök. Aztán meglátjuk, mit hoz még ez a járvány, hogy alakul az ősz. Az aggódást szerencsére sikerült szépen leépíteni és a rugalmasságot, a jelenben való tudatos létezést fejleszteni. A munkába állást megelőző nap fantasztikusan telt: a férjemmel kettesben biciklizünk, bejártuk az egész várost keresztül-kasul, a Margit-szigettől a Kopaszi-gáton át a Városligetig. 3 óra alatt tekertünk közel 30 km-t. Nagyon kellett az intenzív mozgás, a feltöltődés. Csodálatos megkoronázása volt ennek a különleges időszaknak. Hálás vagyok, hogy ezt megélhettem, hálás vagyok, hogy ennyit tanulhattam belőle. Drága gyermekeim és Férjem, nagyon hiányoztok!!!