Amikor felkerestem Katalint 2013 szeptemberében, már több mint három éve viseltük a stigmát: MEDDŐ pár voltunk. Túl voltunk megannyi kivizsgáláson, műtéten, inszemináción - következő lépésként a lombik jött volna. Zsigerileg idegenkedtem az eljárástól, de úgy véltem, nincs más lehetőségünk, ezt is meg kell próbálnunk. Az volt a tervem, hogy néhányszor elmegyek Katalinhoz beszélgetni, hogy lelkileg felkészüljek a lombikra. A néhány beszélgetésből végül közel egyéves terápia lett: sok-sok lelki blokkot, kétséget, félelmet sikerült azonosítani és feloldani. Katalin végig nagyon együttérző és megértő volt, mindig érezte, mire van szükségem, jól tudtunk együtt dolgozni. Nem volt könnyű folyamat, de megérte, hiszen 2014 nyarán spontán teherbe estem!! Magam sem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet velem, de sikerült! Nem lombikra volt tehát szükségem, hanem egy alapos lelki nagytakarításra. Egy könnyű, problémamentes terhesség után 2015 áprilisában megszületett a kislányom, Zsófi, aki egészséges, gyönyörű, okos kisbaba. Minden nap hálát adok azért, hogy engem választott édesanyjának. És gyakran gondolok szeretettel Katalinra,aki nélkül ez talán nem valósulhatott volna meg.
2016. február 2., kedd
Köszönet
Felteszem ide is azt a köszönő levelet, amit Katalinnak írtam, és ami azóta megjelent a honlapján:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése