Tegnap este elmentem vérvételre abba a magánrendelőbe,ahová terhesgondozásra is jártam. A vérvétellel ezúttal nem volt gond (találtak elsőre vénát,jött vér és rosszul sem lettem), viszont utána az udvaron összetörtem az autónkat. Nagyon kiakasztott az eset,mert direkt odafigyeltem,mégis elbènáztam. Ja,és a másik autónk előtte két nappal tört össze. Kiszálltam,megnéztem,majd visszaültem az autóba és ordítottam egy óriásit. Utána pedig elkezdtem zokogni,hogy miért kellett ennek megtörténnie. A boltba se tudtam bemenni,annyira kiborultam,még itthon is sírtam. Nem konkrétan a baleset zaklatott fel ennyire,ez csak kinyitotta a szelepet,aminek hatására kijött belőlem a sok feszültség. Este beszéltem Anyukámmal telefonon,az megnyugtatott. (Nagyon örülök,hogy már tudok vele teljesen nyíltan és őszintén beszélni,ez korábban elképzelhetetlen volt.) De még ma is egész nap feszült vagyok,délután,amikor a Férjem és Anyósom kivitték Zsófit levegőzni,még sírtam egyet,és még most is ott a görcs a gyomromban.
Zsófi mostanában nagyon aokat fejlődött,főleg a mozgás terén,viszont emiatt ismét nyugtalanul alszik. Unom már a sok ringatást,kiborít,hogy 10hónapja nem aludtam ki magam,fáraszt és untat,hogy több mint egy éve a lakásba bezártan élek és hogy nincs időm magamra. A bébiszitter nem vált be,most azon gondolkodom,hogy ősztől beadom néhány órára családi napközibe,de az ősz még messze van. Több nem babás programra,több élményre vágyom. Másrészről viszont minden nap örömöt okoz nekem Zsófi,olyan édes,már nagy cuppanós puszikat is ad nekem,nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok rá: szép,okos,ügyes kislány. Bárcsak megtanulna végre nyugodtan aludni,annyival könnyebb lenne az életem! Persze már így is könnyebb,mint korábban,de úgy tűnik,telhetetlen vagy inkább türelmetlen vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése