Érdekes, hogy miután megszületett Márti, komolyan és napi szinten foglalkoztatott a kérdés, hogy vállaljunk-e harmadik gyereket. Zsófi után sokáig másodikra se mertem gomdolni, de mivel most gördülékenyen mentek az első hetek, úgy éreztem, talán be kellene vállalni még egyet. A kapcsolatunk elején azt mondtam a Férjemnek, hogy két vagy három gyereket szeretnék, kettőt gyorsan egymás után, aztán a harmadikat majd meglátjuk. Ez így már nem játszik, mivel az elsőre sokat vártunk, a másodikat 35évesen szültem, így sokat várni már nincs időm. A kései gyerekvállalás kockázataira mutat rá Szinetár Dóra esete - nem szeretnék kockáztatni két egészséges baba után. A másik érv, ami a két gyerkőc mellett szól: nagyon várom már, hogy akkorák legyenek, hogy mehessünk együtt kirándulni, biciklitúrára, kenuzni, városlátogatni, stb. Mire a harmadik is elérné ezt a kort, az első már elég nagy lenne, lassan a szülei nélkül akarna bandázni... Meg persze az is benne van, hogy szeretnék önmagammal is foglalkozni. A szoptatási időszak után szeretnék lefogyni, stílustanácsadásra elmenni, a ruhatáramat felújítani, és csinos, energikus nőként visszatérni a munkahelyemre, ahol karriercéljaim is vannak.
Szóval, azt hiszem, kettővel megelégszem. Megelégszem - ez a szó a házastársi esküben szerepel, kezdetben pejoratívnak gondoltam, de a jegyesoktatáson rávilágítottak, hogy ez azt jelenti: nem vágyom másra, többre, hanem a társamban, a jelenlegi helyzetemben találom meg a boldogságot. Mert aki elégedett, aki megelégszik a helyzetével, az boldog. És én nagyon boldog vagyok a Férjemmel és a két egészséges, szép, okos lánykámmal. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése