Újhold

Hat hete itthon vagyunk. Nagyon érdekes, új tapasztalásokkal teli ez az időszak. A munkahelyi rész szerencsésen rendeződött, felmentettek a munkavégzési kötelezettség alól, nem kell bejárnom, de kapom a fizetésemet. A legjobb kombináció. Minden nap megnézem (kitörlöm) az új emaileket, minden hétre jut egy kis munka, de ennyi. Ideális. Próbálok folyamatosan a jelenben lenni, az adott helyzt adta előnyöket kiélvezni, és a jövőn keveset aggódni. Sokat játszom a gyerekekkel, ők nagyon élvezik az itthon létet, az együtt-létet. Kialakult egy jó kis napirendünk és egy hetirendünk is. Minden héten elmegyek 1x futni, utána fürdök egy jó nagyot a kádban, minden szerda délelőtt niázok, csütörtök este csakraharmonizáló relaxáción veszek részt. Ez utóbbit az a jógás társam tartja, akihez Metamorfon is jártam. Az első alkalommal durva, kellemetlen tapasztalásaim voltak, amit rá egy hétre sikerült kissé oldani. A tegnapi nap pedig az újholdról, a megújuló energiákról, az újrakezdésről szólt. A közepén elaludtam kicsit, ami nem baj, biztos arra volt szükségem, utána éjszaka is mélyebben, nyugodtabban aludtam. Az elején egy aranygömböt vizualizáltunk, amiben elhelyeztük az új célunkat. Nekem az volt a szankalpám, hogy a karrieremben is megtalálom az örömteli tevékenységet. Olyan munkám lesz, amit örömmel végzek.

És minő "véletlen", ma hajnalban rámírt az a hölgy, aki egy szuper játszóházat üzemeltet, akit még novemberben megkerestem, hogy adjon tanácsot. Akkor nagyon be voltam zsongva, hogy nyitok én is egy baba-mama helyet, és úgy gondoltam, hogy tőle kérhetek tanácsot, tapasztalatot. Amikor bementem hozzá, lerázott, utána a messengeren se jutottunk előrébb, aztán én is szépen lassan letettem erről a tervemről. De most ő keresett meg engem, hogy bőven van ideje, beszélgessünk. Megígértem neki, hogy a hétvégén összeszedem a gondolataimat, és jövő hét elején megkeresem. Nem tudom, hogy akarom-e én most ezt, mindenesetre, ha így alakult, meghallgatom, elmondom neki az ötleteimet, abból baj nem lehet. Szeretek szervezni, szeretnék anyukákkal, gyerekekkel foglalkozni, szeretnék foglalkozásokat tartani, szeretnék egy csupaszív, pozitív helyet létrehozni. De félek a kudarctól, félek az elutasítástól.

Hagyom magam áramoltatni. Rábízom magam a sorsra. Nyitott szemmel és szívvel járok, és tudom, hogy a Jóisten arra fog vezetni, amerre mennem kell. Nekem nem a jövővel kell foglalkoznom, mert a jövő a jelen következménye. A jelenben kell lennem, ott mindent a legjobb tudásom szerint megtenni, aztán hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek önmaguktól. "Ne akard túl erősen! A legjobb dolgok váratlanul történnek."