Két hét kihagyás után ma újra voltam terápián. Nehezen bírtam már nélküle, két napja ki is borult a bili, nem bírtam tovább, sírtam egy kiadósat este a férjemnek. Azon akadtam ki, hogy a jógaóra előtt másfél órával ettem egy darab miniatűr pogácsát, amitől teljesen rosszul lettem, egész óra alatt fájt a gyomrom, nem tudtam élvezni a mozgást. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elkezdtem azon sírni, hogy már soha nem lesz normális életem, csupa korlátozás és lemondás között élek, amiknek semmi értelme, csak szívatom magam.
A találkozó elején Katalin elmondta, hogy milyen kisimultnak és kiegyensúlyozottnak lát. Mondtam, hogy én nem így érzem magam, az elraktározott érzelmek feldolgozása eléggé kimerítő folyamat, ami sok-sok hullámvölggyel jár. Elmeséltem, hogy megtaláltam Szendi Gábor cikkét, ami arról szól, hogy a nem biológiai okokból meddő nőknél a lombikkezelés gyakorlatilag nem működik, ugyanis funkcionális meddőség esetén az, hogy valaki nem tud teherbe esni, az csak egy tünet, egy reakció, egy lelki probléma fizikai megnyilvánulása, egy olyan gát, amelyet az esetek nagy részében a művi kezelések sem tudnak áttörni. Ekkor ő elkezdett beszélni a lombikos babáknál jelentkező lelki sérülésekről és ezek kezeléséről - ez érdekes volt, de nem tudtam vele sok mindent kezdeni. Ezek után az örökbefogadásról kérdezgetett - nekem úgy tűnt, hogy azt várta, hogy megtörtént a nagy áttörés, azzal a döntéssel, hogy lemondtam a saját gyerekről, azzal el tudtam ereszteni a problémát, és most már minden könnyű lesz. Hát, nem így van.
Ma egy teljesen új aspektus került elő, egy olyan szemlélet, amelyet tudatosan és nyíltan hangoztatok, már több emberrel megosztottam, mégsem gondoltam eddig arra, hogy ennek is lehet köze a meddőséghez. Konkrétan arról van szó, hogy úgy érzem, hogy férfiként könnyebb lenne az életem, hamarabb meg tudnám hozni a döntést, hogy gyereket vállalok, ugyanis a férfiakon kevesebb a teher, kevesebb a felelősség, feléjük kevesebb az elvárás. Meg úgy egyébként is szerintem egyszerűbb a férfiak élete, mert kevesebb teher nyomja a vállukat. Persze Katalin mondta, hogy nem így van, rájuk a férfiszerepből adódó terhek és elvárások nehezednek. Ez valószínűleg így van, mégis, a gyerekvállalásnál mindenképpen több feladat rakódik a nőkre. Annyira belelovalltam ebbe az okfejtésbe, hogy szépen lassan eljutottam odáig, hogy a gyerekvállalás is, mint minden más, csak kötelesség teljesítése az életemben, egyébként meg a férjemen kívül nincs örömforrás és boldogság az életemben, folyamatos küzdésnek érzem az egészet. Meséltem a nagypapámról is, aki szovjet hadifogságban volt évekig, mégis 88 éves koráig élt, és mindig mosolyogva, jókedvűen fogadott. Azt mondtam, biztosan csalódás lenne neki is és a többi ősömnek is, ha most látnák, hogy eljutottam oda, amiért annyit küzdöttek, és mégsem tudom élvezni az életet, mégis mindig panaszkodok valami miatt.
Megint nagyon sokat sírtam, bár az elején sokáig tartottam magam, mert éreztem, hogy Katalinnak kellemetlen az, hogy mindig kibőgött szemekkel megyek el tőle. De hiába, nekem másképp nem megy a terápia. A végén azt éreztem, hogy ő sem ért engem, túlzásnak érzi a kifakadásomat. Most először úgy éreztem, hogy dühös rám. Azt hiszem, írok neki egy e-mailt, amiben leírom, hogy nálam ez szokásos gondolatmenet, kamaszkorom óta időről időre előjön az érzés, a gondolat, hogy semminek nincs értelme, minek küzdeni, stb. Aztán persze mindig megnyugszom, és szépen mennek tovább a dolgok az eddigi kerékvágásban.
Még egy érdekes aspektus felmerült ma: Katalin szembesített azzal, hogy mennyire mélyen magamba kódoltam, hogy nekem nem sikerül, nem sikerülhet a teherbeesés, én nem leszek terhes, én nem vagyok képes átélni ezt a folyamatot. És arra is rávilágított, hogy én eddig mindent teljesítettem, amit kitűztem magam elé, és úgy látszik, most egy rossz vezérparancs szerint cselekszem. Hazafelé jövet felszívtam magam, dühömben elhatároztam, hogy azért is megcsinálom!!! Kitaláltam ezért egy mantrát, amit hazafelé jövet ismételgettem, és amit ezentúl minden nap elmondok: Képes vagyok - terhes leszek - anya leszek - OM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése