Mostanában elhanyagoltam az írást, pedig elég sok minden történt. Kezdem a legfrissebbel: tegnap este bulizni voltunk a kollégákkal, ami nagyon jól sikerült. Kezdtük bent, a munkahelyen, 4-kor elkezdtünk pezsgőzni és likőrt inni. Aztán Activity-ztünk, majd 6-kor átmentünk egy helyre, ahol betoltam egy nagy hamburgert és ittam még két hosszúlépést. Aztán a téren játszottunk, majd kerestünk egy éjjel-nappalit, vettünk egy nagy üveg vodkát, narancslevet, műanyag poharakat, és a Bazilika előtt jól megittuk. Buli volt. Aztán 11 után elkezdtünk valami helyet keresni, ahol tovább ihatnánk. Először beültünk egy kocsmába, utána pedig, amikor már csak 4-en voltunk (én+a 3 fiú kollégám), akkor elmentünk táncolni. Na, akkor már eléggé készen voltam, tiszta erőből toltam a táncot, és közben kicsit rákattantam az egyik kollégámra. Jobban mondva, a másikat jobban megölelgettem, de az semmit nem jelentett, viszont az "egyikkel" előtte már hosszan beszélgettünk, és annyira emlékszem (pont ez a rész homályos), hogy kicsit őt is megölelgettem, és talán még egy szájra puszi is volt. Mindegy, ő most úgyis elmegy meg egyébként se akarnék tőle semmit, csak egyszerűen eddig is vonzódtunk egymáshoz, ennyinek ki kellett jönnie a történetből. Valami megfogott benne, pedig fiatalabb és alacsonyabb is nálam, nem jó pasi, de azért jól esett kerülgetni egy kicsit egymást...
A másik, fontosabb dolog: beindult az örökbefogadási ügyintézés, tegnap voltunk pszichológiai alkalmassági vizsgálaton, ma pedig az ügyintéző kint volt megnézni a lakásunkat. Megtudtam, hogy tegnap a 4 pár közül csak mi mentünk át csont nélkül. A pszichológus főleg a gyerekkorunkról kérdezgetett, és erősen abba az irányba tolt, hogy paleózzunk, és meglátjuk, összejön a saját gyerek is. A lakást se nézte sokáig az ügyintéző hölgy, megállapította, hogy nagyon jó környéken van, szép tágas, világos - nagyon tetszett neki. Szerintem ha rajtuk múlna, kb. holnap adnának nekünk egy gyereket. Vagy kettőt, ugyanis a pszichológus azt is megkérdezte, hogy mit szólnánk egy ikerpárhoz. :-) Most egyébként azt érzem, hogy nem ez lesz a mi utunk, lesz saját babánk, viszont ez az egész örökbefogadási folyamat kell ahhoz, hogy biztonságérzetet adjon, azt a tudatot, hogy biztosan lesz babánk, másrészt pedig megerősít abban, hogy felkészültek vagyunk a gyerekvállalásra.
Na, de hogy a terápiáról is írjak: múlt héten érdekes volt, mert egy hosszú hangtálazás végén csináltunk képet. Egy rétet kellett elképzelnem, ami jó érzéseket keltett bennem, éreztem a napsugarakat, feltöltődtem képzeletben az energiájával, viszont megjelent egy félelemérzés is, amit akkor és ott nem tudtam azonosítani, viszont amint hazaértem, a tévében láttam egy műsort egy műsort, egy sztorit egy meddő párról, ahol a férfi a pszichológusnál kibökte, hogy a szülői szereptől fél. Erre előjött bennem, hogy nekem is vannak félelmeim a párkapcsolati szerepek megváltozásától. Az eheti alkalmon szépen át is beszéltük ezt a dolgot, akkorra már pontosan meg tudtam fogalmazni, hogy érzésem szerint túl sok teher van rajtam a kapcsolatban, mindent nekem kell elintéznem, észben tartanom, stb. Csináltunk egy virágos képet, ami nagyon durván üzent nekem. Két virágot kellett elképzelnem, nekem egy magasabb, sötétlila szirmú tulipán és egy kisebb, illatos fehér jácint ugrott be. Én a tulipánnal azonosultam, és amikor azt kellett elképzelnem, hogy kapcsolatot teremtek közöttük, akkor magasabb tulipánként meghajlítottam a száramat, és a szirmaimmal ráborultam a jácintra. Viszont, amikor a jácint helyében kellett képzelnem magam, akkor egyértelműen kijött, hogy egy a ráborulás rossz érzés nekem. Helyette a jácint a föld alatt, a gyökerei megerősítésével akart kapcsolatot teremteni. A kép üzenete: a tudatommal azt gondoltam, hogy a párom nem elég erős, neki van szüksége a pátyolgatásomra, de igazából nem ez a helyzet, hanem az, hogy nem tudom, nem szeretem kiengedni a kezemből a gyeplőt, szeretem, ha minden az én elképzelésem szerint alakul, ezért viselkedem dominánsan a kapcsolatban. És valójában a férjem is képes lenne erősebben funkcionálni, ha teret engednék neki. Katalin azt mondta, hogy megbízható, stabil partner a párom, nyugodtan terhelhetem, építhetek rá jobban. Szépen, fokozatosan egyre több dologban kérem majd az intézkedését, megpróbálok több állandó feladatot is átadni neki. Kicsit át kell helyeznünk a hangsúlyokat a kapcsolatunkban, de szerintem ez könnyen fog menni, nem lesz vele gond. És ha megtapasztalom, hogy jobban építhetek, támaszkodhatok a férjemre, akkor megengedem majd magamnak, hogy az energiáimat egy babára irányítsam. A pszichológusnál tegnap megfogalmaztam, hogy a munka számomra csak pénzkereseti forrás, a valódi kiteljesedést családanyaként fogok megélni. És ezt valóban így érzem, vágyom rá, hogy megtapasztalja. Készen állok rá, hogy anya legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése