Köszönöm a reggeli üzenetet, nagyon jól esett. Ne haragudj a tegnap esti hisztiért, ma reggelre megjött, ezért voltam tegnap az átlagosnál feszültebb. És persze az örökbefogadási eljárás is felzaklatott, ahogy beszéltünk is róla.
Jól látod, hogy mostanában testileg-lelkileg-mentálisan is erősebb vagyok, de néha elgyengülök. Nem lehet mindig erősnek lenni. Ma reggel a metrón majdnem elkezdtem pityeregni, most sincs valami jó kedvem. Tényleg az a legnehezebb számomra, hogy azt érzem, évek óta erős önkontroll alatt élek, próbálok mindenre odafigyelni, sokat dolgoztam magamon a terápián, diétázom, jógázom, meditálok, stb. (na, ezen a ponton kimentem, bőgtem a WC-ben 10 percet, jól esett...). Szóval, tudatosan és fegyelmezetten élek, ennek ellenére úgy érzem, hogy hiába erőlködöm, valahogy semmi nem akar összejönni.
Tavaly év végén azt hittem, végre lesz egy jó munkahelyem, olyan, amire évek óta vágytam - erre itt ülök egy "tömegszálláson" (az állandó létszám 4fő, de általában van itt még legalább egy ember, de van, hogy 8an vagyunk összesen) és nem csinálok semmi értelmeset. Megint ott járok, ahol 5-6 éve: számolatlanul telnek a napok, nincs semmi értelmes feladatom. Ezért érdemes volt az egyetemen szívni 5 évet, utána pedig a szakvizsgáért még egyet!!!
A másik pedig a babatéma. 4 éve várunk. 4 éve. Kimondani is rettenetes! Emlékszem, hogy 4 éve a kormányváltáskor nem aggódtam semmin, boldogan készültem az esküvőnkre, és arra gondoltam: tök mindegy, milyen beosztást kapok, hiszen úgyis nemsokára babázni fogok! Hát, nem így lett... A Fülöp dokis konzultáció újra reményt adott, akkor utána nagyon úgy éreztem, hogy igen, össze fog ez jönni nekünk, de sajnos egyre többször elbizonytalanodom. Már nem bízom a testemben. Úgy érzem, cserben hagyott. Folyamatosan bűntudatom és lelkiismeret-furdalásom van - elhiszed, hogy szörnyű így élni minden nap??!
Szóval, sokszor (így ma is) úgy érzem, semmire nem vagyok jó. Csak küszködök az életemben, de nincs eredménye. Ha Te nem lennél, már lehet, feladtam volna. Drogoznék vagy ilyesmi. Sokszor azt érzem, meg sem érdemlem a szerelmedet. Nem vagyok méltó rá. Én ugyanis nem tudom szeretni magam. Legalábbis nem minden nap.
Na jól van, zárom szomorkás soraimat. Szeretlek, Édes!
(aláírás)
Drága ...!
Nem kell szabadkoznod azért, mert nem viseled mindig egyformán jól a megpróbáltatásokat, amikből sajnos tényleg kijutott neked - ill. nekünk, mert közös a sorsunk, bár én legfeljebb segíteni tudok neked a problémáid megoldásában, de erre minden erőmmel törekszem.
Többször végiggondoltam már, hogy miken mentél keresztül az elmúlt években és mindig arra jutottam, hogy nagyon erős vagy és nagyon komoly áldozatokat hoztál meg. Nem tudom, hogy a befektetett energiák miért nem teremték meg a gyümölcseiket eddig, de abban biztos vagyok, hogy a pozitív eredményeknek hamarosan be kell következniük. Lehet, hogy egyszerre, robbanásszerűen jönnek majd.
Fülöp doktor nekem is új reményt adott és hiszek benne, hogy tud segíteni nekünk. Azt mondta, hogy "Itt baba lesz!" és tényleg úgy érzem, hogy nem csak üres biztatásnak szánta. Biztos, hogy 4 év után nagyon nehéz visszanyerned a hitedet magadban, de ez a négy év nem múlt el eredménytelenül: ledobtál rengeteg pszichés terhet, amit előtte magaddal vonszoltál, feloldottál egy csomó lelki görcsöt és úgy érzem, hogy mostanára tényleg készen állsz arra testileg és lelkileg is, hogy anya légy. Tudat alatt ezt te magad is érzed és emiatt vagy türelmetlenebb magaddal szemben.
A benned lezajlott pozitív változás egyébként látható és érezhető rajtad: fizikailag és mentálisan is olyan erőt sugárzol, ami a korábbihoz képest rugalmasabb, nem olyan kemény, de éppen ettől még sokkal erősebb és áthatóbb. Nehéz megfogalmazni, de mindig ezt látom rajtad.
Napról-napra egyformán nagyon erősen hinni abban, amit az ember el szeretne érni, arra normális ember nem képes szerintem, csak a megszállottak, de nekik meg az egész életük csak a megszállotságuk tárgyáról szól. Mi nem ilyenek vagyunk, ezért nincs abban semmi rossz, ha időnként engedsz a rád nehezedő nyomásnak és megengeded magadnak bűntudat nélkül, hogy gyenge légy egy kicsit. Én melletted vagyok ilyenkor is.
Szeretlek ...! Nem tudom megfogalmazni, hogy mit szeretek benned a legjobban, vagy hogy miért szeretlek és örülök is neki, hogy ez így van és még mindig megdobogtatod a szívem, ha csak rád gondolok vagy meglátlak. Nem tudom elképzelni az életem nélküled.
Az elmúlt időszakban az elfoglaltságaink (főleg az én elfoglaltságaim) miatt kevesebb időt tudtunk együtt tölteni, bár az elmúlt két hónapban már tudatosan tettük tartalmassá a közös perceket. A jövőben mindkettőnknek több ideje lesz a hétköznapokban is és még jobban oda fogunk figyelni egymásra, mert szerintem ez az útja annak, hogy a közös álmunk valóra váljon.
Szeretnélek most átölelni hátulról az ágyon ülve és simogatni a pocakodat...
Szerencsére a rossz napok sem hosszabbak, mint a jó napok és el is múlnak, ezért ne legyen rossz érzésed amiatt, hogy rossz napod van - a rossz napokat is el kell fogadni.
Szeretlek ...!
(aláírás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése