Táplálkozás

Végre találtam egy olyan belgyógyászt, aki a természetes és holisztikus gyógymódban hisz, látja az összefüggéseket, és tud segíteni nekem! Ráadásul a Fülöp-féle terápiás tervvel jól összeegyeztethető módszert javasolt. Ma reggel amúgy elkezdtem szedni a vitaminkoktélt, amit Fülöp javasolt - a kéthavi adag 70e Ft-ba került. Ehhez még hozzájön, amit a belgyógyász doktornő felírt (aminosav, progeszteron krém, barátcserje kapszula, Q10 stb.) - egy komplett gyógyszertárat berendezek majd otthon... De ami a lényeg, elárulta, hogy milyen étrend szolgálja az egészségemet:

- nagyrészt húsmentes táplálkozás: hetente 1-2 alkalommal lehet biocsirkét enni + halat
- gluténmentes étkezés, tehát a paleo kenyerek mehetnek továbbra is;
- a tejet kerülni kell, natúr joghurt és kefír, illetve túró mehet;
- zöldségek és gyümölcsök bőven, kivéve: bab és borsó, szójatermékek + kevés banán, aszalt gyümik;
- rizs és krumpli (nem olajban sült!) mehet.

Az első 3-4 hétben krumplidiétát kell tartanom, heti egyszer pedig salaktalanító napot. Mindjárt összeállítom a minta étrendemet, jövő keddtől elkezdem a lúgosító-méregtelenítő diétát. Azért akkor, mert szombaton buliba megyünk, vasárnap bográcsozni készülünk - kell még néhány szabadnap, mielőtt belekezdek! :-)

Jó érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban, úgy gondolom, hogy a diétával, a vitaminokkal, a jógával és a meditációval, na meg a terápiával nyáron fel tudom készíteni a testemet-lelkemet arra, hogy ősszel képes legyek megfoganni és teherbe esni. A doktornő a konzultáció végén nagyot sóhajtott és kitartást kívánt, én megkérdeztem: - Ilyen nehéz a diéta? Ő erre: - Nem, az nem nehéz. Én az infertilitásra gondoltam. Nem egyszerű ezzel szembenézni...

Az a "vicces", hogy én már nem tekintek erre mint nehézségre. Elfogadtam, hogy ez van, ezt most végig kell csinálni. Ha év végéig nem sikerül természetes úton, akkor jövő év elején tolunk egy, max. kettő lombikot. Ha ezzel se jön össze, akkor azt hiszem, nyugodt szívvel le tudok majd mondani a vérszerinti gyerekről, nem lesz hiányérzetem, akkor tényleg nem mondhatja senki, hogy nem próbáltunk meg mindent. A bizonytalanság a legnehezebb tényező. Az, hogy nem tudhatom, lesz-e valaha eredménye ennek a hatalmas testi-lelki-szellemi-idegi-anyagi áldozatnak. Hogy megtérül-e valaha a befektetett energia, vagy 5 küzdelmes év végén ugyanott állunk majd, mint amikor elkezdtük, vagyis ketten, gyerek nélkül??? Kínzó kérdések ezek, a legfájdalmasabb ezekkel szembenézni...