Tegnap volt az utolsó szülésfelkészítő, amin ismét jól éreztem magamat. Orsi tényleg nagyon felkészült, összeszedett foglalkozásokat tartott, ahol a sokféle témát változatosan dolgoztuk fel, informatív volt, interaktív és személyes, örülök, hogy elmentem. Napok óta érzem magamban viszont a feszültséget, aminek az okát tegnap este meg is tudtam fogalmazni a Férjemnek: eddig úgy éreztem, hogy messze van még Mártika érkezése, most viszont, hogy ennyit foglalkoztam a szülés, és főleg a babázás témáival, nagyon közelinek érzem azt a napot, amikor a kicsi lány megérkezik majd hozzánk. Érdekes, hogy most abszolút nem a szülés foglalkoztat, azt hiszem, azt egyelőre rendbe tettem magamba: a dokimmal megbeszéltem, hogy természetes szülést szeretnék, sok infót gyűjtöttem róla és lelkileg is pozitívan állok a dologhoz. Most inkább az aggaszt, hogy milyen lesz újra egy kisbabával együtt lenni, milyen lesz naponta 8-10x szoptatni, ringatni, éjszaka számtalanszor felkelni, kialvatlannak lenni, és mindemellett még Zsófit is ellátni. A szülési terv már nagyjából meg van a fejemben, de a gyerekágyas terv még abszolút nem. Anyukám már jelezte, hogy ő csak akkor jön, ha hívom, nem akarja ismét azt a feszültséget és vitát átélni, mint Zsófi születése után. Én sem szeretném. Viszont ehhez az kell, hogy én eldöntsem határozottan, hogy mit szeretnék. Nos, lássuk, hátha sikerül most megfogalmaznom.
Amit mindenképpen szeretnék ezúttal, hogy a kisbabám szinte mindig mellettem legyen. A kórházban sem akarom "leadni" éjszakára, szeretnék mellette aludni, éjszaka is megszoptatni. Nem szeretnék annyi látogatót a kórházban, mint legutóbb. Akkor főleg Anyósomék zavartak, a szülést követő napon reggeltől estig bent csücsültek a szobában, egyfolytában ők fogták a kezükben a babát, fényképezkedtek, beszélgettek - zavartak. Mindenki jöhet, de mindenki csak egy-két órára. Egyébként minél többet szeretnék Mártussal kettesben lenni, illetve, a Férjem lehet többet bent, ő egyáltalán nem zavar. Amikor hazajövünk, akkor is azt szeretném, ha békén hagynának, és minél több időt lehetnénk kettesben, illetve hármasban. Inkább az lenne segítség, ha Zsófival kapcsolatban tudna közreműködni Anyukám: érte menne a bölcsibe, elvinné a játszótérre, ilyesmi. Azt biztosan nem szeretném, ha most is zsinórban 2-3 hétig nálunk lenne. Inkább jöjjön hosszú hétvégékre, toldja meg a hétvégéket két nappal, és akkor 4 napig itt lesz, 3 napig nem. Akkor tud a háztartásban segíteni, kicsit velünk lenni, viszont lesz magánszféránk is. A Férjem kiírt két hét szabit a gyerkőc születése utánra, tehát ő akkor elvileg végig velünk lesz. Nem tudom. Nem egyszerű ez a dolog. Nem tudom, milyen lesz a szülés, hogy fogom magam utána érezni, hogy leszek testileg-lelkileg. Rugalmasságot fogok kérni Anyukámtól, azt, hogy ne rögzítsük előre a konkrét napokat, csak az alapelveket. Remélem, sikerül majd olyan megoldást találnunk, ami mindannyiunknak, de főleg nekem és Mártikának megfelelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése