Szülési terv

Ma voltam negyedszer a hangtálas foglalkozáson, és úgy érzem, a mai alkalommal fontos felismerésekre jutottam. Azért jelentkeztem a hölgynél, aki tartja, hogy lelkileg fel tudjak készülni a természetes szülésre, amiben úgy éreztem, hogy a saját rossz szülésélményem és az előző császármetszés eseménye gátol. Melinda a csoportos foglalkozásokat ajánlotta, amin igazából csak ketten voltunk kismamák, sőt, egyszer teljesen egyedül voltam. Minden óra elején beszélgettünk kicsit a minket foglalkoztató gondolatokról, érzésekről, majd hangtálas meditáció következett és a végén angyalkártyákkal néztünk üzenetet. Eddig minden alkalommal belealudtam a meditációba, ami így nagyon kellemes, mély, relaxáló élmény volt, de a Melinda által elmondottakat nem hallottam. A mai alkalom azért is volt más, mert nem a Minimanóban tartottuk, hanem az újonnan kialakított kis stúdióban, ami sokkal intimebb, barátságosabb közeg volt. Így ma én is jobban meg tudtam nyílni. Először csak annyit tudtam megfogalmazni, hogy feszülten ébredtem ma reggel, türelmetlen voltam a kislányommal, aminek nem tudom az okát, és ami miatt rosszul is érzem magam. (Amúgy azt hiszem, Zsófi hiányom van, holnap itthon tartom a kis Pupát és kettesben töltjük a napot. :-)) Utána elmondtam, hogy jelentkeztem egy szülésfelkészítő tanfolyamra, amit egy dúla tart. Két héten át kétszer 3,5 órás alkalom, részben olyan témák lesznek, amiket már ismerek, ráadásul kissé borsos is a tanfolyam ára, de úgy érzem, szükségem van rá.

Szóval, amikor a dúla elküldte a tematikát, kiszúrtam benne, hogy a szülési tervről is lesz szó, aminek a fontosságát már Melinda is hangsúlyozta máskor. Én elmondtam, hogy furcsának tartom ezt, mivel szerintem abszolút nem tervezhető folyamatról van szó, van, aki másfél óra alatt könnyen megszüli a gyermekét, más pedig egy napon keresztül vajúdik, egyeseknek elviselhető a fájdalom, mások pedig majd bele halnak - hogyan lehetne ezt megtervezni? Nyilván mindenki gyors és kevés fájdalommal, nulla komplikációval járó szülést szeretne. Aztán ahogy elkezdtünk erről beszélgetni, belém hasított a felismerés, hogy én egyáltalán nem tudom önmagamat elképzelni szülés közben. Szóval, igenis át kell gondolni, fejben el kell képzelni, le kell írni, mit szeretnék, és kérni a fentiek segítségét, hogy mindebben támogassanak. Azt is elmondtam ma, hogy én nem a külső beavatkozástól félek, bízom a kórházban, az orvosomban, az ottani szülésznőkben, és mindennél jobban a Férjemben. Csak önmagamban nem bízom. Hiszen, ha egy vizsgáról van szó, pontosan tudom, hogyan kell teljesíteni, a fejjel megoldandó feladatoktól nem tartok, azokban jó vagyok, ezen a téren nincs gond az önbizalmammal. Csakhogy a gyerekszüléshez és -neveléshez nem az agyra, hanem a szívre van szükség. Amikor Katalinhoz jártam, akkor is eljutottunk ide, dolgoztunk is a szívcsakra nyitásán, az érzelmek felszabadításán. Akkor sikerült előrehaladást elérnem, de úgy érzem, még bőven van feladatom e téren. A meditáció alatt egy tengerpartra kellett magunkat képzelnünk, megfigyeltük a tenger hullámzását, majd ráálltunk egy szörfdeszkára, és engedtük, hogy vigyenek a hullámok. Átadtuk magunkat a hol erősödő, hol gyengülő hullámoknak, ugyanakkor kellett a mi erőfeszítésünk, aktivitásunk, együttműködésünk a folyamathoz. Melinda azt mondta, hogy ez a kép a vajúdás során segíthet nekünk, hiszen akkor is meg kell majd figyelnünk és el kell fogadnunk a méhösszehúzódásokat, fájásokat, és azokkal szinkronban kell majd részt vennünk a szülésben.

Úgy érzem, ez a mai alkalom nagyon hasznos volt. Abban maradtunk, hogy a következő két hétben elmegyek a szülésfelkészítő tanfolyamra, utána bölcsi szünet lesz, de ha úgy érzem, megkeresem majd még privátban Melindát, és ő is értesít, amennyiben újabb csoport indul.

A foglalkozás végén a vonzás törvénye kártyát húztam, amiről azt mondta Melinda, hogy kiesett a pakliból, és pont rám gondolt, amikor meglátta. Arról szólt a szép kék angyal üzenete, hogy a kapcsolataim átalakulás alatt állnak, ugyanis a személyiségfejlődésem miatt néhány korábbi barátot elveszítek, viszont bevonzom azokat az embereket, akik a segítségemre lehetnek, akik a fejlődésemet szolgálják. Ez valóban így van. Először rátaláltam Katalinra, aki egy évig kísért az utamon, és támogatta a munkahely váltásomat, a jógaoktatói tanfolyamon való részvételemet. Sajnos a terhességem elején elengedte a kezemet, amit azóta is fájlalok, talán ha jobban felkészültem volna Zsófi érkezésére lelkileg, akkor sok minden másképp alakult volna. Akkor csak a baba ellátására koncentráltam, minden új volt a számomra, a pelenkázás, öltöztetés, fürdetés, szoptatás - most már mindezekben tapasztalt vagyok, így másként fogom megélni a második babám érkezését. Az viszont igaz, hogy Zsófi nem véletlenül választott engem az anyukájának, ő az én tanítóm és én vagyok az ő tanítója, egymásra van szükségünk, és a tapasztalások néha kellemetlenek, néha fájdalmasak, de mindig a javunkat szolgálják. Vele úgy kellett történnie az eseményeknek, ahogy megtörténtek, utólag nem szabad semmit megbánni, mindennek oka van. A kártya a munkahelyem terén is jelzett változásokat, azt jósolta, hogy a spirituális beállítottságomnak megfelelő foglalkozás vár rám a jövőben. Jó lenne, ha ez is megvalósulna. Jó lenne, ha Mártika annyit erősítene még a lelki oldalamon, hogy merjek elindulni a saját utamon, hogy merjek a jógával, mások segítésével foglalkozni. Most még nem ez a feladatom, de remélem, egyszer eljutok idáig is.

Köszönöm a mai napot és a felismeréseket.