2017. augusztus 10., csütörtök
40+0 Félek
Hát, eljött a nap, amikorra ki voltam írva szülni, és persze semmi nem történt. Napok óta kavarog a fejemben, és tegnap a Férjemnek is kifejtettem, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy én blokkolom tudat alatt a szülés megindulását, mert meg akarom védeni a kicsikémet egy olyan borzalmas élménytől, amiben nekem volt részem. Nem kellene ennyit görcsölnöm ezen. Zsófi két csoporttársának az anyukája is terhes, mindketten programozott császárral szültek/szülnek az előre megbeszélt napon, és ezt teljesen természetesnek veszik, könnyen kezelik. Én meg rettegek attól, hogy bemegyek az NST vizsgálatra, megnéz a doki, és ismét azt mondja, mint két éve Zsófinál: holnap 8-kor műtét! Akkor is váratlanul ért és rosszul érintett, nagyon szeretném, ha most nem ez lenne a forgatókönyv. Holnapra bejelentkeztem szülésmegindító masszázsra, hátha az segít. Lehet, hogy ma mindent rendben találnak, azt mondják, menjek vissza 2-3 nap múlva, holnap a masszázstól beindul a szülés, és minden rendben lesz. Bárcsak így lenne!! Tegnapelőtt citrusos koktélt ittam, tegnap este a Férjemmel összebújtunk, holnap a masszázzsal próbálkozom... félek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia, olvaslak egy ideje...s gondoltam írok, hogy ne félj! Tudom könnyű ezt mondani, meg ilyenkor mindenki ezt mondja:( Nekem két programozott császárom volt, még a teherbe esés előtt tudtam, hogy nem szülhetek másképp. Ilyenkor az embernek nincs min gondolkoznia, nincsenek alternatívák, talán nekem, nekünk ezért könnyebb ezt elfogadni, feldolgozni. Abba kapaszkodj, hogy úgy alakuljon minden, ahogy kettőtöknek a legjobb lehet:) Mi történt a születésednél?
VálaszTörlésJeanette, ne haragudj, csak most vettem észre a megjegyzésedet... ezt a blogot inkább magamnak írom, nem gondoltam, hogy bárki olvassa. :-) De örülök, hogy írtál! Szóval, az én történetem annyi, hogy gyerekkoromtól kezdve sokszor hallottam anyukámtól, milyen borzalmas és hosszú és fájdalmas volt a szülése, majdnem egy napig vajúdott, nem tágult rendesen, aztán bennragadtam a kitolási szaknál, úgy rángattak ki belőle, kétszeresen a nyakamra volt tekeredve a köldökzsinór, és mire megszülettem, el voltam kékülve, nem kaptam levegőt, gyakorlatilag meghaltam, újra kellett éleszteni... komolyan, mint egy horror! nem csoda, hogy rettegtem mindig is a szüléstől! De mostanra nem bánt, hogy nekem is két császárom lett. Neked miért volt egyértelmű a császár?
Törlés