Tegnap voltam ismét beszélgetésen, kezelésen Katalinnál. Ez alkalommal nem voltam annyira ráhangolódva a témára, az előző esti buli emlékei még eléggé foglalkoztattak, ráadásul kissé másnapos is voltam, ennek köszönhetően a relaxáció végére teljesen forgott velem a világ...
Horoszkóp elemzéssel kezdtünk, Katalin a születési időm és életem főbb eseményei alapján elkészítette a képletemet. Megtudtam, hogy Skorpió az aszcendensem, és hogy a születésemkor egyik bolygó sem tartózkodott a földjegyben, így a realitásokkal kapcsolatos, kézzel fogható dolgokkal van nehézségem. Javasolta, hogy keressem a kapcsolatot a földdel, kertészkedjek, agyagozzak, mert ez segíti a harmóniámat. A Jin-Jang egyensúlyom 5:9, vagyis a nőies, befogadó energiák vannak bennem túlsúlyban. A kezdeményezőkészségem nem túl erős, inkább a mások által kezdeményezett úton indulok el, viszont van kitartásom, és elég rugalmas is vagyok ahhoz, hogy menet közben szükség szerint változtassak. A csillagképemben benne van, hogy nehezen értem meg magam a testvéremmel, mintha egy fal lenne közöttünk. Rendszerszerető vagyok, ugyanakkor nehezen fejezem ki szóban az érzéseimet és a gondolataimat. Fontos tanulnivalóm egy egyenrangú közösségben való létezés (alapítvány, egyesület). Látszódott az is, hogy 26-27 éves koromban elindultam ebbe az irányba (Bátor Tábor), viszont elakadás történt e téren. Kb. 1-1,5 év múlva állnak majd úgy a csillagok, hogy a kreatív, alkotó energiáim a topon lesznek, erre az időszakra várható a gyermekáldás, valamint, belekezdhetek valami önálló, vállalkozó tevékenységbe.
Kb. fél óra elment ezzel, nagyrészt olyan dolgokat állapított meg a horoszkópból, amit eddig is tudtam magamról, de azért érdekes volt. Ezután elkezdtünk foglalkozni egy újabb szimbólummal, egy fát kellett elképzelnem, először kívülről megfigyelni, majd elképzelni, hogy én vagyok a fa, majd rájönni, milyen negatív érzések vannak bennem, és ezekkel mit lehet kezdeni. Egy nagy platánfát képzeltem el egy park félreeső helyén, amelynek lenti ágaira az emberek fel szoktak mászni. Amikor a fa bőrébe bújtam, élveztem, hogy a nap melegíti a lombkoronámat, ugyanakkor a földet, amelyben a gyökereim vannak, nyirkosnak és hidegnek, kellemetlennek éreztem (föld elem!). Észrevettem, hogy a közelemben házak vannak, ami miatt elszigeteltnek és magányosnak éreztem magam. Próbáltam áthelyezni magam képzeletben egy erdőbe, de inkább a parkban szerettem volna maradni. Végül gondolatban kiszabadultam az épületek közül, a park kiemeltebb helyére költöztem, ahol szellősebb és napsütésesebb volt a terep, így a fű is megerősödött alattam, és a végén éreztem, milyen jó is kapaszkodni a szerteágazó gyökereimmel a földben.
A képből azt a végső komfortos érzést kell megőrizni magamban, valamint azt az élményt, ahogy töltekezem a napfényből, és közben boldogan, szilárdan állok a földben. A parkban való helyzetváltoztatás nagyon összecseng az elmúlt napok eseményeivel: úgy érzem, túl sokszor tudatosan háttérbe szorítom magam, és nem vállalom fel azt a pozíciót, státuszt, amelyet egy adott közösségben betöltök. A héten a konferencián magamhoz képest egész nyitott és kommunikatív voltam, több emberrel kezdeményeztem beszélgetést, viszont voltak olyan szituációk, ahol még magabiztosabbnak kellett volna lennem, még több emberhez oda kellett volna mennem. Ki kell bújnom a csigaházamból, be kell vállalnom önmagamat. Ez egyre jobban megy, mostanában pl. már nem csak spiccesen tudok felszabadult és szellemes lenni, hanem alapból is. Jó úton járok, egyre többször mosolygom az utcán, és végre tényleg nem érzem a gyerekvállalás miatti nyomást. Lesz gyerekem. Majd. Ha eljön az ideje. Van még időm, még foglalkozhatom magammal. A mostani képet is meg kell festenem, az első komolyan egész jól sikerült, büszke voltam magamra, jó érzés volt alkotni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése