Tegnap voltam ismét Katalinnál, akivel elkezdtük a szimbólumterápiát és a tibeti hangtálazást. Elmeséltem neki, hogy az első beszélgetésünk után kisbabákkal álmodtam, és azt is, hogy a félelem és a bizonytalanság érzése világosan megjelent benne. Egy rét képével kezdtünk, először azt kellett lefestenem szóban. Egy fennsíkot láttam, kisebb rétet nagy fával, csak a szélén álltam, majd mentem tovább. Egy sziklás részhez érve panoráma tárult a szemem elé, ahol egy nagy madarat is láttam, irigyeltem, amiért olyan szabadon, könnyen, szárnycsapkodás nélkül száll. Tovább menve egy kaptatóhoz értem, tudtam, hogy a hegytetőn egy kilátópont van, ahol nagyon szép lesz, de nem ismertem a terepet, nem tudtam, mennyi idő oda feljutni. Az emelkedő pont jó meredekségű volt, élveztem, hogy megyek felfelé, sikerült egyenletesen menni, ütemesen lélegezni, elég erősnek éreztem magam a feladathoz. Eddig jutottunk a képben, most az a feladat, hogy minél többször gondoljak erre a héten, főleg azt az érzést erősítsem magamban, hogy ismeretlen az út, kicsit félek tőle, de magabiztosan, erősen, jó érzéssel haladok az utamon. Az érzés szimbóluma egy érdes szélű hegyi kristály, amit a markomba vettem, és képzeletben velem lesz. Vennem kell egy készlet színes ceruzát vagy vízfestéket is, és le kell rajzolnom a képet. További feladat, hogy meg kell tudnom a születésem pontos idejét, plusz le kell írnom az életem sorsfordító eseményeit év, hónap szintjén (testvér születése, családtag halála, más komoly esemény, esküvő, költözés, stb.) Ezek alapján kiszámolja Katalin az asztrológiai képletemet, és látni fogja, mikor fognak úgy állni a bolygók, hogy meg tudjam valósítani az álmomat és édesanya legyek. Az eddigi információk alapján végzett első számítás szerint azt mondta, hogy nem a mesterséges megtermékenyítés fog nekem segíteni, hanem amikor lélekben teljesen felkészülök a kisbaba érkezésére, akkor egyszer csak megtörténik majd velem. Kb. másfél-két év múlva lesz ez (azt nem tudta, hogy a teherbeesés vagy a szülés). addig befelé fordulós időszak következik az életemben.
A hangtálazás nagyon kellemes volt, először a hátamra tette a tálakat. Rögtön elkezdett folyni a könnyem, feltörtek belőlem azok az érzések, miszerint az egész gyerekvállalás hamarabb jelent meg nálam külső nyomásként, mint belső vágyként. Az egyik barátnőm és az egyik kolléganőm már 2009-ben folyton arról kérdezgettek, ugye milyen jó lenne egy gyerek, nem beszélve anyósomról, aki 2003 óra ezt mondogatja. Szépen lassan elhittem, hogy itt az ideje ennek, aztán jött a csalódás, a küszködés, a görcsös akarás... Lehet, hogy még mindig nem állok készen erre - igen, egyre inkább ezt érzem. Pénteken mindenképp elmegyek a dokihoz, de rá fogok kérdezni, hogy mi lenne, ha néhány hónappal eltolnánk egy egész procedúrát. Egyébként is vannak fenntartásaim a lombik kezeléssel szemben, olyan erőszakos az egész módszer. Szeretném, ha a gyermekeim természetes úton fogannának meg. El kell hinnem, hogy erre képes vagyok. Szervi akadálya nincsen, a hormonháztartás egy folyton változó rendszer, ami nagyrészt a lelki állapottól és az étkezéstől függ, ezért ha ezekre oda tudnék figyelni, simán összejöhetne a bébink ágyban, párnák közt. Tegnap beszéltem erről a férjemmel, szerencsére abszolút megértő volt, azt mondta, ő tud várni, miatta ne siessünk ezzel. És azt is mondta, hogy ha bizonytalan vagyok a lombikban, akkor most ne vágjunk bele.
A tervem: először is, holnap le kell vágatnom a hajam. A héten bekattant, hogy változtatnom kell a külsőmön, most vörös, rövid hajra van szükségem. Másodszor, beadom a jelentkezést egy álláshirdetésre, ami véletlenül került az utamba. Nagyon szeretnék azzal foglalkozni, jó lenne megszabadulni a mostani beosztásomtól és munkahelyemtől. Megpróbálom, hátha van esélyem! Ééés, folytatni kell a terápiát, jó úton haladok. A jóga is nagyon fontos és a diéta is, valamint jó lenne hetente egyszer elmenni futni, mert arra is szükségem lenne lelkileg. Így állok most, egyre jobban érzem magam. Kezdem szépen lepakolni magamról a terheket, egyre felszabadultabbnak, egyre szabadabbnak érzem magam. Egyszer azt mondtam az egyik barátomnak, hogy először szeretnék magammal teljesen tisztába kerülni, hogy ki vagyok és mi dolgom a világon, és csak utána szeretnék gyereket. Nos, úgy tűnik, a bölcsesség meg van bennem, igazából tudom, hogy még van feladatom a bébink érkezése előtt, csak külső nyomásra próbáltam meggyőzni magam az ellenkezőjéről. Önmagamra kell hallgatnom, magamban kell bíznom. Bennem az erő, bennem a tudás, bennem a képesség. Meg fogom csinálni! A gyermekünk megérdemli, hogy magabiztos, vagány, szorongásoktól mentes anyukája legyen!!! Így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése