Ma reggelre megjött a menzeszem, 3 napos késéssel. Az elmúlt napokban hullámoztak bennem az érzések: gondolkodtam, mikor teszteljek, egyik nap megszédültem, amit persze jelnek vettem, ma reggel félálomban azt tervezgettem, mikor és hogyan kérek időpontot ahhoz a dokihoz, aki a méhsövény műtétemet csinálta, és bizony voltak olyan pillanatok, amikor totál elfogott a pánik, hogy mi van, ha tényleg terhes vagyok... De a lényeg, hogy most először hittem el és gondoltam át tényleg reálisan, hogy előfordlhat, hogy sikerült, spontán módon összejöhet a kisbabánk. Egyre közelebb érzem magam az egészhez, szerencsére az az időszak már elmúlt, amikor mindenkire irigy vagyok, és igazságtalannak érzem a saját sorsomat. Egyre biztosabban tudom, elhiszem, hogy nekem is sikerülni fog, én is édesanya leszek.
De az időfaktor továbbra is idegesít. Meddig dőlhetek hátra nyugodtan, meddig várhatok arra, hogy lelkileg megérjek a feladatra, és mikor van az a pillanat, amikor újra segítséget kell kérnünk, amikor újra a lombikhoz kell fordulnunk. Azt hiszem, először a terápiát kell végigcsinálnom, mert vannak ugyan már eredmények, nagyon sokat változtam ősz óta, de még sok düh, félelem, gátlás van bennem, amin dolgozni kell. Azt hiszem, ha legközelebb megyek Katalinhoz, erről fogok neki beszélni. Basszus, a héten abszolút nem volt kedvem menni, örültem, hogy legközelebb három hét múlva van jelenésem, de most olyan jó lenne vele beszélgetni... nagyon örülök, hogy megtaláltam őt, az első perctől fogva azonos hullámhosszon vagyunk, mindig odafigyel rám, emlékszik arra, hogy máskor mit mondtam, és segít abban, hogy megértsem önmagamat, és megtaláljam magamban a válaszokat, a megoldásokat.
Azt hiszem, türelemmel kell még lennem. Arra gondoltam, hogy januártól megkezdem a tudatos testi felkészülést is: rendszeres hetirendet alakítok ki, időt hagyva benne a pihenésre is, elolvasom újra a hogyan essünk teherbe könyvet abból a célból, hogy a diéta kialakításában segítsen (milyen gyógyteákat, vitaminokat, stb. érdemes fogyasztani), rendszeresen fogok jógázni, és az étkezésre is kiemelt figyelmet fordítok. Igenis vissza fogok menni a paleolit belgyógyász szakorvoshoz is, aki múltkor nem volt nagy élmény, de hasznos tanácsokat ad. Azt mondta, hogy most erőteljesen méregtelenít a szervezetem, feldolgozza az elmúlt évek rossz táplálkozása során felgyűlt salakanyagokat. Tetszik a holisztikus látásmód, amit képvisel, és az is igaz, hogy minden baj, probléma forrása a belekből, az emésztőrendszerből indul. Sokszor nehéz betartani, amit mond, főleg azért, mert a paleolit sokszor a húst hússal álláspontot képviseli, ezzel szemben a jóga irányzata a vegetáriánus táplálozást hirdeti. Nekem kell kikísérletezni, mi a jó út számomra.
Egy dolgot fontos megjegyeznem: most sem ölbe tett kézzel ülök, csodára várva, és csak mennek a hetek, hónapok számolatlanul. Igenis fontos munkát végzek magamon, fontos változások indultak el szeptember óta. Ahhoz képest, amit összekínlódtam előtte három évig, amikor csak az orvosokban bíztam, és közben gyötörtem magam, most sokkal előrébb vagyok. De ezen az úton végig kell menni, ezt a munkát nem lehet megspórolni. És igenis meg lesz az eredménye, ha végigcsinálom: velem is megtörténik a csoda, nekem is sikerülni fog, lesz kisbabám!!! Nem is egy... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése