A héten nem mentem terápiára, mert a szokásos időben barátnős összejövetel volt, amit nem akartam lemondani. Könnyed kis csacsogásra, röhögcsélésre számítottam, ehhez képest kemény lelkizés ment. Voltak olyan pillanatok, amikor komolyan megfagyott a levegő, körbenéztem, és hat didergő kis lelket láttam kuporogni a szobában... Párkapcsolati problémák voltak nagyrészt napirenden, persze előkerült velem kapcsolatban ismét a gyerekkérdés, de hárítottam a dolgot, nem akartam ilyen széles körben erről mesélni. Pedig jó lenne elmondani, megkönnyebbülni. Azt hiszem, ez olyan kör, ahol kitárhatom a szívem - talán egyszer rászánom magam, hogy elmondjam az én sztorimat.
Egyébként a múlt heti kezelés óta még mindig ki vagyok borulva. Tegnap gondolkodtam, mitől lehet ez, arra jutottam, hogy valószínűleg a jégbe zárt virágmező kezd el felolvadni, vagyis a sok-sok éven át elnyomott, lefojtott érzelmek most kerülnek felszínre. Nagyon nehéz feldolgozni azt a döntést, hogy lemondok a saját gyerekről, legalábbis egyelőre, ez ugyanis azt jelenti, hogy elismerem, tudomásul veszem, hogy nem vagyok képes teherbe esni, vagyis selejtes vagyok, kudarcot vallottam. Én teljesítményorientált vagyok, saját magammal szemben mindig magasra teszem a mércét, és nagyon szigorúan ítélem meg a teljesítményemet. Éveken át hajtottam a tanulásban, és amióta dolgozom, azóta is folyamatosan magas szintű munkát, eredményt várok el magamtól. Hozzá vagyok szokva, hogy az eredményért, a sikerért össze kel szorítani a fogamat és küzdeni kell, viszont a kudarc elfogadása, a cél feladása ismeretlen érzés számomra. Most mégis ezt kell tennem, nem szabad tovább hajszolnom magam fizikailag.
Amióta az örökbefogadás gondolatával komolyabban foglalkozom, rengeteg kétség merült fel bennem. Újszülött babát nyílt örökbefogadás útján lehet kapni, de félek attól, milyen lesz megismerni a baba édesanyját, szülő anyját, a szemébe nézni, és "elvenni" tőle a gyereket. Milyen jogon? Persze, ő mond le róla, de akkor is szörnyű érzés abba belegondolni, hogy kerülhet egy nő olyan nyomorúságos helyzetbe, hogy nem lát más utat, mint hogy lemondjon a saját gyermekéről. Ez olyan lehet, mint szervdonorra várni: azért imádkozol, az menthet meg, ha valaki meghal. Örökbefogadás esetén akkor lehetsz anya, ha valaki nyomorúságos helyzetbe kerül. Mindegy, egyelőre nem akarok ezen agyalni, sajnos ez az út is hosszadalmas és fájdalmas, most mégis ezzel kell próbálkoznunk. Jövő kedden megyünk a TEGYESZ-be, kíváncsi leszek, milyenek lesznek az első benyomásaink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése