Megerősítés

Megérkezett az immunológiai vérvizsgálat eredménye: ahogy sejtettem, az NK sejtek megemelkedett száma fennáll nálam. 19,7%-ot mértek, a normál érték 15% alatt, de azt is odaírták, hogy ideális esetben 12% alatt. Ez tehát bizonyítja azt, hogy a fokozott immunműködésem e téren is fennáll, vagyis, a zigóta kontra anyaméh csatát mindig az utóbbi nyeri. Kiművelődtem ugyanis a témában: a beágyazódás során gyakorlatilag tényleg harc áll fenn a szervezetben. A zigóta ugye részben idegen anyag a női szervezet számára, ezért csak akkor tud megtapadni, ha elég erős. Bizonyos fokú immunválasz természetes a befogadó szervezet részéről, viszont túlzott aktivitás esetén a szükségesnél nagyobb agresszióval lép fel a "betolakodó" ellen.

Rákerestem a neten az emelkedett NK működés címszóra, és rátaláltam Szendi Gábor egyik tanulmányára, ami nagyon hasznos, egyszerre tudományos, de mégis közérthető. Tudományos kutatásokra alapozva azt állítja, hogy az ún. funkconális, tehát nem fizikai-szervi, hanem "ismeretlen" eredetű meddőség tulajdonképpen nem biológiai probléma, hanem evolúciós válaszreakció, ami azt mutatja, hogy a fogantatásra az adott pillanatban nem megfefelő a pillanat. Ennek kezelése tehát orvosi eszközökkel nem eredményes, helyette a kiváltó okot kell megszüntetni. És hogy mik lehetnek a kiváltó okok? Súlyprobléma - kóros soványság vagy elhízás, ez nálam nem áll fenn. Kötődési problémák - gyermekkorból eredeztetve vagy párkapcsolati problémák miatt, ez sem játszik. Viszont a rejtett gluténérzékenység, ami immunzavarokat okoz, egyértelműen fennáll nálam, a vizsgálat is ezt bizonyította. Közrejátszik emellett a tartós stressz és szorongás. Ez utóbbi oly annyira, hogy kutatások bizonyították: pszichoterápia hatására csökkent a stressz szintje, sőt, az NK arány is!

Tehát, jó úton járok azzal, hogy a lelki oldalról próbálom megközelíteni ezt a problémát ahelyett, hogy az orvoshoz járást erőltetném. Azt is kimutatták, hogy fokozott stresszhatás alatt álló, funkcionális meddő nők körében az IVF sikeraránya mindössze 6,6%!!! Ez megdöbbentő eredmény. Milyen jó, hogy nem efelé indultam el ősszel... Ha akkor elkezdtük volna a "lombikozás", már talán a második sikertelen beavatkozáson is túl lennék, én pedig reménytelenül depressziós lennék. Persze, a terápia sem könnyű út, ez is sok fájdalommal és könnyel jár. De megéri, mert ahogy Katalin mondta szerdán, szépen rétegenként fejtem le magamról a páncélt, amit eddig cipeltem. Nem könnyű folyamat a vedlés, de meg kell lépni, mert csak így lehetek szabad és a terheitől megszabadult ember.

Emellett, az örökbefogadás megindítása is jó ötletnek bizonyult a tanulmány alapján. Kimutatták, hogy az adoptálásra készülő párok körében 25% aránnyal megvalósul a spontán terhesség. Tehát önmagában attól, hogy lekerül a nyomás a nőről, és jelentősen csökken a stresszfaktor, megindul az az öngyógyító mechanizmus a szervezetben, ami által a körülmények optimalizálódnak.

Összegezve: úgy érzem, most vagyunk igazán jó úton. Lehet, hogy az immunspecialistához elmegyek március közepén, csak hogy meghallgassam a véleményét a helyzetemről, de orvosi beavatkozásra semmiképpen nem szánom rá magam. Medikális eszközökkel az én problémám nem gyógyítható! Ezt a tanulmány egyértelműen kimondta, tehát megerősítést nyert az "elméletem", vagyis, hogy ösztönösen éreztem, nem a lombikozás a jó megoldás. Csináljuk az örökbefogadái procedúrát is, elsősorban ebbe vetjük a hitünket, aztán ha bekopogtat a mi kis vér szerinti gyerkőcünk akár a folyamat alatt, akár az örökbefogadást követően, az plusz ajándék lesz számunkra. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Istenem, végtelenül hálás vagyok azért, hogy eljutottam ezekhez a felismerésekhez. Tavaly ilyenkor és két évvel ezelőtt is csak a gyötrődés volt a sorsom, most viszont újra hiszek, remélek, érzem, hogy a gödörből már kifelé kászálódunk!!! Köszönöm.