Visszaolvastam az elmúlt 4-5 bejegyzést, és arra jutottam, hogy sikerült megvalósítani a célomat: egyre inkább a jelenben élek, és egyre nagyobb nyugalommal fogadom az engem ért hatásokat, történéseket. A múlt hét a munkahelyen elég pörgős volt, úgy nézett ki, hogy kapunk egy fontos megbízatást a kolléganővel, egy olyan feladatot, ami nem igazán hálás, elég sok ellenséget lehet vele szerezni. Tartottunk egy megbeszélést, ahol négyen összeültünk, mindenki sík ideg volt, gyártották a rémelméleteket, hogy mi lesz és hogy lesz, én pedig csak ültem ott nyugodtan, és azt éreztem: majd lesz valahogy! És mit ad isten? Csütörtök estére kiderült, hogy mégsem kell mennünk. A jógatanfolyam órája után értesültem erről, és komolyan, semmi érzelmet nem váltott ki belőlem a dolog. Elfogadtam, és annyit mondtam: így is jó!
Szóval, egyre jobban bízok a Gondviselésben. Persze azért vannak olyan dolgok, hogy múlt héten is mentem hazafelé, egész jó kedvem volt, mégis egyszer csak felbukkant az ismerős érzés: FÉLEK!!! Ez a félelelem érzés már többször rám talált, teljesen váratlanul szokott felszínre törni. Amikor hazaértem, a férjem fényképét simogattam, rá gondoltam tiszta szívvel, szerelmesen, és azt ismételgettem, hogy mindennél jobban szeretnék neki gyereket szülni, de félek a terhességtől, félek a testi változásoktól, leginkább attól, hogy nem tudom, mi fog velem történni. Valahogy most elült bennem a gyerek utáni vágy, kicsit távolinak érzem ezt az egészet.
Elmesélem majd mindezt Katalinnak, hátha tudunk ezen dolgozni valami képpel. Bár, be kell vallanom, hogy egyre kevesebb lelkesedéssel járok hozzá, a múlt heti alkalmat is lemondtam. Mondjuk beteg is voltam, korábban haza is mentem pihenni, de egyébként se lett volna hozzá kedvem. Úgy érzem, lassan kifelé megyek ebből a dologból. Szerdán el is mondom neki, hogy első lépésben szeretnék 2 hetente járni, aztán lehet, hogy nyáron szünetet is tarthatnánk, aztán majd meglátom ősszel, hogy szükségem van-e a folytatásra. Azt hiszem, lassan megtanulom értelmezni magamat, kezelni az érzéseimet. Lassan elég a folyamatos önelemzésből, csak hátradőlök, és élvezem a mindennapokat. Tegnap este pl. jógáztam otthon. Igaz, a relaxációt kihagytam, de már az is szép eredmény, hogy rávettem magam a gyakorlásra.
Érzem, hogy ez jót tesz nekem, gyakorolnom kell minél többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése